Utopia s01e02
„Where is Jessica Hyde?”
Micsoda egy gyilkos kérdés, nem…?! A szó szoros értelmében
véve, mert ahányszor felteszik ezt a filmben, mindig meghal valaki.
A sorozat pedig ott folytatta, ahol abbahagyta. :thumbsup:
Szerintem továbbra is feszes, feszült, az érdeklődést
ezerrel fenntartó, fenyegető, misztikus összeesküvés-elméletes sori. :sör:
Jut eszembe’, nektek is lejött már (mint ahogy nekem most…
;-) ), hogy _ez az_ a Channel 4, akik a szenzációs „Black
Mirror”-t is jegyzik…?! :respect:
Naszóval, ha nem is ment olyan ütősen-zúzósan mint az első
rész (aminek azért egy kicsit örülök, mert ugyanaz a „nyomvonal” azért
hosszútávon nyomasztó lenne…), de azért karcolt ez is szépen, és végre nyitott
a „back-up” story, és tisztult a kép, hogy mi is lehet a háttérben… nagyjából…
;-)
Az erőviszonyok tisztultak és kuszálódtak is egyben, de én
ezt örömmel üdvözlöm. :-)
Mint az egyszeri lány: „hoztam is, meg nem is, adtam is, meg
nem is” :-) -
ám mint mondom, nekem bejön ez a „húzd meg-ereszd meg”. :sör:
Mert van, amire kaptunk válaszokat – de van, ami újabb
kérdéseket vet fel.
Jönnek új karakterek, akik minimális része vállára veszi a
showt – míg a többség gyors, és kíméletlen halált hal…
Mégsem érzem azt, hogy a „gonoszság” uralná el a filmet,
mert a „jók” küzdelme nem eleve kudarcra ítélt és kilátástalan: egyenrangú félként
veszik fel a harcot, és ügyességük, erejük, kitartásuk és ravaszságuk fontos
szerepet kap a történetben – holott a másik fél szinte misztikus hatalommal
bír.
És én ezt szeretem – pontosabban: én ezt _így_ szeretem.
Mert korábban a nagyon jól induló „Apparitions” sorozatot
és most az „American Horror Storyt” is azért dobtam, mert egyértelműen és
nyilvánvalóan teljesen esélytelen szélmalomharc a „gonosz” elleni küzdelem.
Látszik, hogy hiába kapálózik a főhős, a mocsár végül úgyis elnyeli…
Itt ezt nem érzem – és szerintem ez így van rendjén.
Félre ne értsétek, azt meg ugyanúgy nem szeretem, ha a „jó”
olyan tápos, hogy a lába nyomáig nem ér fel senki, és az árnyékát sem lehet
megpiszkálni. Legyen tétje az összecsapásnak, ne eleve lezsírozott, egyesélyes
meccsek fussanak.
Lényeg az, hogy itt van esélye a „jóknak” is, ezért
szimpatikus és izgalmas a koncepció. :sör:
Mehetünk tovább. :thumbsup:
„I'm not agency. I'm a specialist.”
The Following
Nah, speciel pont ez az, amivel hagyjanak békében… :-P
Utálom, amikor egy Lucas-féle Palpatine/Dart Sidious-típusú „mastermind”
főgonosz keveri a kártyákat, és amikor fejjel előre beleesik a pöcegödörbe,
akkor is gonosz vigyorral azt mondja: „ezt
is pontosan így akartam! minden a száz évvel ezelőtt kitervelt, dekádokon
átívelő Gonosz Tervemnek megfelelően alakul! ti csak előre tudjátok segíteni és
be tudjátok teljesíteni azt! háhá-háháháááá-háháháháhááááááá…!!!!”.
:puke: :bloodypuke:
Nos, ugyanezen a jó szélesre taposott, végtelenül irritáló
nyomvonalon trappol előre a „The
Following” is… Végtelenül idegesített minden egyes momentuma, és
hidegrázást kaptam az általam egyébként nagyon szeretett és tisztelt James Purefoy minden egyes „mindent tudó
gonosz cinikus pillantásán”.
Másik oldalról meg a „Red Dragon- The Silence of the Lambs”
(szintén szélesre taposott… :-P ) útját is járja a sorozat – és csupán az a
baj, hogy csak árnyéka a neves elődnek, sőt… még utánzónak is gyenge. :-PPP
Szóval, nem is tudom, mit mondhatnék még erről a Palpatine-Hannibál hibridről… legfeljebb
annyit, hogyha Gepetto ilyen Pinokkiót faragott volna – akkor pár perces merengés
után úgy bevágja a kandallóba gyújtósnak, hogy csak úgy nyekken. :-PPP
És nem is beszél róla soha senkinek… :-///
„Kérem, kapcsolja ki!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése