Immortals & Page Eight

Hát, mit ne mondjak, nem indult túl jó élményekkel a február… :-(

Immortals

Nem, nem, nem… Nem, nem 300… Leonidas bele is rugdosna mindannyiónkat a spártai feneketlen kútba, ha hozzá hasonlítanánk… kár volt azzal reklámozni, hogy a „300 producereitől” – mégha tényleg így is van. Mert ez „égő”. :-P

Ha megpróbálunk kedvesek lenni, akkor jobb esetben a Clash of the Titans-hez hasonlíthatjuk… de szerintem még ott is jócskán elbukik a próbán.

Henry Cavill egyáltalán nem elég erős karakter, hogy főhősként elvigye a filmet – Stephen Dorff pedig úgy látszik sosem fog már kikerülni a „beváltatlan ígéret” kategóriából – John Hurt 100x jobb volt a Confession-ben – Mickey Rourke meg hozza a sablon gonoszt – Luke Evans pedig legalábbis hiteltelen, mint atyaúristen (aka. Zeus)… Freida Pinto meg őszintén szólva… minek?! Mert esztétikumnak esztétikum, node ez azért elég kevés…

De leginkább Tarsem-ben csalódtam… :-( A Sejt és a Zuhanás után… ez a film hatalmas visszalépés… vagy inkább elegáns („elegáns”?! inkább szégyenletes!) sasszé a mainstream-felé. És ezzel éppen az eredetiségét, az egyediségét, az őszinteségét dobja el magától Tarsem Singh Dhandwar (mire fel ez a névhalmozás?! a film végén döbbenten pislogtam… eddig elég volt a „sima” Tarsem is! és úgy is mindenki tudta, kiről van szó!)

Legnagyobb szomorúságomra és sajnálatomra két szóval tudnám összefoglalni ezt az alkotást: felejthető és felesleges. :-(

…és ez a csalódás meglehetős tartózkodást és aggodalmat táplál belém a közelgő „Mirror, mirror”-ral kapcsolatosan… :-(

Page Eight

Nem, nem. Sajnos. :-(

Az angol filmgyártás sem csupa mérföldkő és feledhetetlen alkotás.

Hiába Bill Nighy, és hiába Rachel Weisz, ez azért elég langyos lábvíz lett… :-/

Nem csak, hogy egyszerűen nem tud istenigazából megérinteni az egész sztori, de ráadásul még a karakterek is mintha direkt szürkére és unalmasra lettek volna formálva…

Nyoma sincs benne az általam nagyon nagyra tartott angol színjátszásnak és eredetiségnek.

Igazából se nem kémtörténet, se nem titkosszolgálati sztori, sem nem thriller, se nem krimi, se nem románc… olyan „ebből is egy kicsi, abból is egy kicsi”, de éppen ezért sótlan vegyes felvágott az egész.

Az, hogy nem mozi, hanem egy vasárnap esti tévéfilm, az nem mentség semmire…

Feledhető időrablás. Kár érte. És értem is… :-(