Ismét egy nagyon kellemes film: ami természetfilmnek is elmegy. :-)
Az egyszerűség kedvéért talán érdemes beidéznem az imdb-s plot-ot:
„Martin, a mercenary, is sent from Europe by a mysterious biotech company to the Tasmanian wilderness on a hunt for the last Tasmanian tiger.”
Willem Dafoe is kapott egy remek, magányos vadászdrámát, mint anno Thcéky Karyo a L’ours – The Bear – A medve című filmben. De hasonlíthatnám a nemrégiben látott Tracker-hez is.
A mitikus, kihalt(nak hitt) állat utáni nyomozás önmagában nem lenne túl izgalmas, így a kapunk mellé még egy kis családi drámát – és mivel mások is pályáznak az állatra, akik céljuk elérése érdekében nem riadnak vissza semmitől, ezért a feszültség is egyre emelkedik…
Lassan hömpölygő, csöndes, lappangó izgalommal telített film, amiben Willem Dafoe nagyon erőteljes karaktert alakít, aki a hátán viszi a filmet.
Istenigazából azt nem értem, hogy Sam Neill miért vállalta ezt a rá osztott másodrangúnál kicsivel másodrangúbb mellékszerepet… de ő biztos érzett benne valami kihívást. Én mondjuk nem annyira… :-S
A gyönyörű tasmán táj önmagában elvarázsolná az embert, de a titokzatos állat utáni nyomozás minden egyes képhez feszültséget ad.
Willem Dafoe nem sokat szól, magányos, szótlan kutatásai során, kimondatlanul áll össze a néző számára a kép az állat után kutató, régen eltűnt családfőről.
A film befejezése talán kissé szentimentális: de egyszerre van benne a Vadász Vad iránt érzett tisztelete – másrészt pedig a profi zsoldos jeges józansága…
„They sent someone to replace me! Will send someone to replace him! And will keep on sending people until they get what they want!”
…mégis, nekem kellett az utolsó jelenet ahhoz, hogy oldódjon a bennem felgyülemlett feszültség, és ne a veszteség érzése, hanem a találkozás, az egymásra találás öröme maradjon meg a nézőben.
Csöndesen építkező, különleges film… érdemes a rá szánt időre. :sör:
„What you want is gone forever. Do not bother looking for me.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése