Nagyon szeretem a madarakat, imádom őket elfigyelgetni, elnézegetni, dalolásukat elhallgatni – szóval, nálam a The Big Year eleve fórral indult… és nem tudom, hogyha nincs ez az „előny”, akkor hogyan hatott volna rám a film.
Azt ellenben elmondhatom, hogy ilyen alapfelállással hatott. :-)
Szerintem ez igenis egy nagyon szerethető film: Owen Wilson (igen, már megint ő), Jack Black és Steve Martin nem hozzák a „tőlük várt” komédiázást – inkább játszanak. Karaktereik sem harsányak, inkább visszafogottak és magukba fordulók, de szerintem így hozzák igazán és hihetően a madarakat szenvedélyesen szerető megfigyelőket.
De nem „pusztán” természetfilmről beszélhetünk a Big Year kapcsán (bár nekem akkor sem lenne hiányérzetem… A láthatatlan madárfotós megvolt? :-) ), hanem az emberi kapcsolatokról: apa-fiú, férj-feleség… Szeretetről, szerelemről, barátságról, és arról, hogy a (verseny)szenvedélyt és a jó értelemben vett fanatizmust meddig lehet és érdemes fokozni…
Vannak benne mosolygásra, felkuncogásra késztető pillanatok, de alapvetően a „feelgood”-jelleg üli meg az egészet: ami „nem renget meg eget-földet”… csak olyan jó nézni. :-)
És ne feledkezzünk meg a remek mellékszereplőkről sem, akik bár nem „tolakodnak” előtérbe, de odaadással és szakmai alázattal hozzák karaktereiket: Anjelica Huston, Dianne Wiest, Brian Dennehy, Kevin Pollak, Anthony Anderson és a „sorozatos” szakasz: Joel McHale (Community), Jim Parsons (TBBT) és Corbin Bernsen (Psych). De nem várni ám tőlük a sorozataikban megszokott, erős alakításokat…! Itt csak kiegészítik és kerek egésszé teszik a történéseket. :sör:
A film zenéje pedig… én imádtam. :-)
Egy nagyon kedves, kellemes, szeretnivaló film – (madár)barátoknak kifejezetten ajánlom. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése