A múltkor ráharaptam az eszkimó filmekre a Létszükséglet-tel (ne soroljam már fel megint a tizennyolc címét… :-) ), és rákerestem, hogy még milyen figyelemre érdemes filmekben szerepel még a főszereplő, Natar Ungalaaq. :respect:
Így találtam az Atanarjuatra.
Emlékszem egy régi, fekete-fehér, néma, etno-dokumentumfilmre, aminek az volt a címe, hogy Nanuk, az eszkimó – Nanook of the North (1922), ami az eszkimók életéről szólt.
Már akkor is rácsodálkoztam, hogy micsoda elképesztő élet van az északi-sarkkör jeges vidékein – és milyen az, aki tényleg megél a jég hátán is. Ámultam a vadászataik keménységén, az életközösségük zártságán, és különös szokásaikon…
…és ezt a rácsodálkozást most szinte lineárisan folytattam az Atanarjuattal.
Kezdem azzal, hogy ez is döbbenetes és különleges film – és hogy talán egy icipicit túl hosszú…
…mert a 172 perces játékidő azért elég… „erős kifejtése” a témának.
De számomra még így is megérte. :sör:
Az isten háta mögötti Igloolik faluban megjelenik egy gonosz szellem, aki/ami erőszakot és káoszt szít az inuitok között… és kegyetlen, gonosz dolgokat követnek el azok, akik lelkükben eleve hajlamosak erre.
A hazugságok, a gyűlölködés és a hatalomvágy hálójában szinte megfulladnak azok, akik őszintén és tisztességgel szeretnének élni… de ők sem tudnak elég messze költözni ahhoz, hogy békében élhessék az életüket.
Mint említettem, kissé túlcsorduló felvezetés után elég szépen beindul a cselekmény, és Natar Ungalaaq mellett számos remek eszkimó színész kap lehetőséget arra, hogy életre keltsenek egy-egy érdekes karaktert.
A főszereplőt részemről külön csodálat és óriási respect illeti meg: amikor a film csúcsjelenetében anyaszült meztelenül rohan üldözői elől a végtelen jég- és hómezőn… Forgatás ide vagy oda, én még a gondolattól is megfagytam volna, nemhogy meg is valósítsam. :icecold:
Érdemes megvárni a stáblista mellett futó jeleneteket a forgatásról: akkor aztán tényleg láthatjuk, hogyan is készült az ominózus jelenet – és tiszteletünk csak elmélyülhet a színész iránt. :respect:
A film második része már határozottan mozgalmasra sikeredett, a vége pedig olyan misztikus-mítikus lett, ami az én szememben megkoronázta az eszkimók különös életéről szőtt elképzeléseimet - mindamellett, hogy felemelő és tökéletes befejezést is sikerült komponálni.
Szerintem mindenképpen egy olyan különleges film, ami érdemes a rá szánt időre. :sör:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése