„Asziszed a babishús…?!”
– tették fel nekem a kérdést, anno, kies vidéki szülővárosomban, azzal a finom
tájszólással, amiről már a szintén „falumbéli” Szathmári István magyar nyelvész, egyetemi professzor is megemlékezett
„A kisújszállási nyelvjárásról, a
kisújszállásiak beszédéről” címmel önéletrajzából kiragadott értekezésében. :-)
(Kedvesem minden alkalommal, amikor hazautazunk szüleimhez,
vigyorogva állapítja meg, hogy Kisújszálláson nekem is mindig „kijön/előjön” a
tájszólásom/akcentusom – amiről én nem is hittem, hogy létezik… :-) )
Mindezt azért bátorkodtam volt felhozni (hosszas életrajzi
értekezéssel megtűzdelve… :-)
), mivel a fent idézett ominózus és emlékezetes mondat jutott eszembe, miután
sikeresen megtekintettem a fenti két filmet. :-S :-/
Cargo
Nem egy bántóan rossz film, egyáltalán nem… A svájciak is
szerettek volna sci-fit forgatni, és nem tört bele a (svájci) bicskájuk. :-)
…csak kissé sok minden ismerős benne, innen-onnan. :-/
Olyan, mint az emlegetett sportleves: „mindent bele!” –
aztán majd kijön belőle valami.
Csak az a bibi, hogy a „minden”, amit beleraktak – azt mások
egyszer már kitalálták…
Így kissé nehéz valami eredetit alkotni, azt hiszem.
Az alapszituáció a következő: a Föld már nem bírja a
terhelést, minden lakó elhagyta, de egyelőre csak a keringő űrállomásokon lehet
őket elhelyezni – és a zsúfoltság brutális. Járványok dúlnak.
Az embereknek csak egy reménye van: a terraformált Rhea, az
elérhetetlen álomvilág – ahová a gazdagok bevásárolják magukat, míg a szegények
időnként megrendezésre kerülő sorsolással juthatnak el.
Dr. Laura Portman (Anna
Katharina Schwabroh) már jó ideje gyűjti a pénzt a Rheára, ahol már várja
őt nővére Arianne (Maria Boettner) és
annak kislánya, akik sorsolással jutottak el.
A testvérek időről-időre üzennek is egymásnak, valamiféle
videofonon keresztül, de hónapokba telik, amíg egy-egy üzenet célba ér.
Laura munkát vállalt egy teherhajón, ami hosszú útra indul a
mélyűrbe: négy év a célállomásig, négy év vissza. A legénység tagjai hibernálva
utaznak, mindig egy ember van csak ügyeletben, és a szolgálat nyolc és fél hónapig
tart.
A „géprombolóknak” nevezett terrorista sejt miatt, akik az
űrállomásokon követnek el robbantásos merényleteket, az űrhajón (mint
mindegyiken) egy, a biztonságért felelős űrmarsall is utazik, Samuel Decker (Martin Rapold).
Persze, naná, hogy éppen Laura van ügyeletben, amikor
különös zajokra lesz figyelmes, ami egyre inkább arra utal, hogy valaki, vagy
valami utazik még a teherhajón – ezért felkelti a hibernációból az egész
legénységet.
Elsőre úgy tűnik, hogy az „alien az űrhajón” című
kergetőzésbe fogunk, egyre fogyatkozó legénységgel – de azért ennél több/más
van benne. Ám arra sem mondhatom jó szívvel, hogy új és eredeti…
Ritkán jutok sci-fi-hez, ezért megnéztem – de _jó_ sci-fi-hez meg még ritkábban…
Egynek elment.
Plan C.
Egy holland film – mert minden nemzet filmgyártása felé
nyitott vagyok. :sör: :-)
Ám sajnos ez sem váltotta be a reményeimet – pedig az
alapötlet tetszett, de szerintem nem tudták eldönteni, hogy most tragédia
legyen, vagy komédia, esetleg tragikomédia.
Az imdb ellátja: „comedy”, „crime” és „thriller” műfaj
címkékkel… én viszont úgy vélelmezem, hogy egyiknek sem felel meg igazán.
Megint sportleves – és megint nem jön ki belőle semmi jó…
:-/
Ronald Plasmeyer (Ruben
van der Meer) rendőrnyomozó, aki szenvedélyes – és sajnálatosan béna… – illegális
pókerjátékos, és ezzel egyre mélyebb és veszélyesebb mocsárba nyomja saját
magát.
A kínai uzsorás maffia nem szeret sokat cicózni az adósokkal…
Ronald napi rendszerességgel nyúlja le a tetthelyekről a
bűnjeleket (hasis, fű, ilyesmi…), amiket rögtön tovább is passzol kisstílű
bűnöző cimborájának, Gerrit-nek (René
van ’t Hof), hogy fedezze szenvedélyének költségeit és napi kiadásait.
Amikor a kínaiak már elvált feleségét, és kisfiát kezdik inzultálni,
Ronald belátja, hogy valami nagy dobásra van szükség – ezért kitalálja, hogy Gerrit-tel
kirabolják azt az illegális pókertermet, ahol ő játszani szokott.
Gerrit pedig bevonja az akcióba volt sógorát, Bram-et (Ton Kas), így hárman vágnak bele a
buliba.
Ám kiderül, hogy Bram súlyos szocio- és/vagy pszichopata
(esetleg mindkettő – ennyire nem vagyok képben a pszicho-logikában… :-) ), akinek egész más
elképzelései vannak arról, hogyan kell egy rablást végrehajtani.
Nos igen, az alaphelyzetben van potenciál: lehetne ez
valóban bármi – komédia, tragédia, road movie, vagy éppen brutális
leszámolós-lövöldözős őrület…
Sajnos, a film a sok szék között a pad alá esik, és lesz belőle
egy amolyan… langyos lábvíz. :-///
Ronald sok minden... szimpatikusnak speciel nem mondanám,
főleg olyannak nem, akiért szorítana az ember.
A rendőrség és a rendőrfőnök nevetséges inkompetenciája
pedig inkább idegesítően blőd, mint „humoros”: az esetlen és szerencsétlen
Ronald képes mindig elevickélni közöttük… :-/
Több lehetőség volt ebben a filmben, sokkal több – cserébe viszont
feledhető lett és maradt. :-/
Mert a bab nem hús, ugye… ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése