Két könnyű kis kánikulai kikapcsolódás… :-)
Le Marquis – A Márki
A neten rendesen „megtapossák”… de szerintem hibáin jócskán
túl.
Quentin Tasseau (a markáns Richard Berry, akit a „Les
Insoumis – Engedetlenek” kemény kommandós parancsnokaként láthattunk) egy
„régivágású bűnöző”, aki egy balul sikerült rablás után teljesen
kiszolgáltatott lesz a nagyfőnök Jo-nak (Jean-Hugues Anglade). Így, mintegy az
életét mentendő, előáll azzal a hihetetlen pletykával, amit az egyik
bebörtönzött barátja mesélt, miszerint ugyanabban a büntetés-végrehajtási
intézményben ül a legendás és mitikus betörő és robbantási szakértő, „A Márki”.
És ha őt sikerülne megnyerni vagy megszerezni a következő nagyszabású
rabláshoz, akkor biztosan sikerrel járnának.
A nagymenő bandafőnök… Quentin felelősségére… ezért
elhatározza, hogy megszökteti a börtönből „A Márkit”, és pénzzel vagy
fenyegetéssel ráveszi, hogy társuljon hozzájuk.
Ám „A Márki” nem más, mint Thomas Gardesse (Franck Dubosc),
aki riasztórendszerekkel ügynökösködött, de miután kirúgták, balfék módon lopni
próbált az egyik korábbi ügyfelétől, ahol elkapták majd hat hónap
szabadságvesztésre ítélték. A börtönben persze rögtön „betalálták” a bentlakók,
és hogy tekintélyt teremtsen, egy szerencsés „baleset” során bedobja a
köztudatba, hogy ő a legendás, soha, senki által nem látott Márki.
…és két héttel a hivatalos szabadulása előtt :-)
Thomast akarata ellenére megszöktetik a börtönből, és Manilába viszik: hogy
kivitelezzen egy kétszázmilliós rablást. :-)
A kezdeti kényszerű tettetés után Thomas bevallja
Quentinnek, hogy igazából ő nem is a Márki – de mivel Quentin az életével
vállalt garanciát azért, hogy igenis _az_, így most már közösen kénytelenek
végigvinni a balhét.
Ez persze számos poénra ad lehetőséget, amikkel részben él a
film – másrészt viszont néha átesik a ló másik oldalára, és bárgyúvá meg
idegesítővé válik…
De a magam részéről emiatt nem állítanám pellengérre: egy
könnyű, nyári limonádénak simán elmegy – és számomra a jól eltalált poénjai
(amik azért vannak!) simán elviszik a filmet úgy, hogy nem csavarodok rá a
hibáira (amik azért akadnak…).
Franck Dubosc nagyszerűen eltalált figura a Márkit játszó
kisemberhez, Richard Berry pedig remek, mint „mentor”, aki kidolgozza a belét
azért, hogy lépten-nyomon profizmusnak tüntesse fel társa totál amatörizmusát. :-)
Szerencsére rengeteg közös jelenetük van, így ez számtalan
jó poénra ad lehetőséget.
Leírok egy párbeszédet, amiben Quentinen és Thomason kívül
szerepel Alex is, aki _igazi_ robbantási szakértő, és mellesleg nagy rajongója
az _igazi_ Márki munkásságának. :-)
Egy raktárban állnak, és Alex „terített robbanószeres
asztallal” várja a Márkit, hogy az kiválassza a rabláshoz a legmegfelelőbbeket.
„Thomas: Én vagyok a specialista, nem?
Quentin: De igen, te vagy az.
Thomas: És nekem ez kell… meg ez… és ez is… És a desszert!
/Felkap egy
„rudacskát” az asztalról, és dobálgatni kezdi. Alex elsápad és leveri a víz./
Alex: Biztos benne?
Quentin: A desszert kicsit erős lenne, nem?!
Thomas /magabiztos,
még mindig dobálgatja a robbanószert/: Figyusz, Quentin, én vagyok a profi.
Bízz bennem, oké?!
Quentin: Alex is tudja, hogy a plasztikbomba, ami a Márki
kezében van, egy rossz mozdulatra felrobbant mindent.
Alex /dadog az
idegességtől/: Persze… mindenki… tudja…
Quentin: Jó, de azért jó leszögezni: a legkisebb rossz
mozdulat és cafatokra esünk. A raktár tele lesz testrészekkel: egy
szétfröccsent agy itt, egy béldarab ott… nem lesz mit összetakarítani.
Alex: Úgy van, a takarításra nincs gond… a raktár is
elröpül…
Quentin: Én nem szólok bele, te vagy a specialista.
/Thomas kezében
„megfagy” a bomba, majd nagyokat nyelve, két kézzel, lassan, óvatosan
visszateszi a bombát az asztalra./
Thomas: Oké, ezt most kihagyjuk.”
:-)
Istenigazából… nem ajánlanám, de ebben a dögmelegben, egy
családi adag fagyi, vagy egy hideg sör, esetleg egy pohár gyöngyöző fröccs
mellé… szerintem nem lenne rossz kísérő. :-)
„És ne feledd az
amcsi pilótát!” :-)
Tian di ying xiong – Warriors of Heaven and Earth – Ég és
Föld harcosai
Egy gyönyörűen fényképezett, kellemes kínai
harcos-kalandfilm. :sör:
Sztorija meglehetősen ismert western és szamuráj körökben –
de ez nem akadályoz meg engem, a harcművészeti filmek lelkes rajongóját :-)
abban, hogy tetszésemet nyilvánítsam ki.
Li hadnagy (Wen Jiang) embereivel nem hajlandó teljesíteni
azt a parancsot, hogy végezzen ki nőket és gyerekeket, ezért valamennyien
számkivetetté válnak.
Lai Qi (Kiichi Nakai) japán túszként huszonöt éve áll a
kínai császár szolgálatában, aki hazaengedése előtti végső feladatként megbízza
Li hadnagy levadászásával.
Li közben egy karavánhoz csapódik, ami egyetlen budhista
szerzetest, és valami titokzatos kincset szállít a fővárosba – és mivel látja,
hogy a kincsre nem csak az An mester (Xuegi Wang) vezette rablók, de a törökök
is fenik a fogukat, ezért a védelmükre áll.
Lai Qi és Li hadnagy találkoznak a sivatagban, de
kénytelenek összefogni ahhoz, hogy túléljék a folyamatos, egyre vadabbá váló
támadásokat: ami egy remek várostromban csúcsosodik ki. :respect:
A tájak gyönyörűek, és fantasztikusan fényképezettek (mint
már említettem volt… :-) ), a harcosok karakteresek, és jól elkülöníthetően
felismerhetőek (amit barátaim az ázsiai filmekkel kapcsolatban gyakran
felemlegetnek… :-)
).
A harc- és csatajelenetek remekül megkoreografáltak,
pörgősek és kellően véresek.
Ahogy kell. :respect:
Történetileg nem akarja megváltani a világot, de egy
nagyszerű két órás filmélményt nyújt.
:thumbsup:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése