2012. július 27., péntek

Black Mirror – Fekete tükör s01


Az első rész után utáltam ezt a sorozatot: fizikailag és pszichikailag is rosszul voltam tőle…

…de a második részre már azt mondtam, hogy ez marha jó…

…a harmadik pedig feltette a koronát az egészre – és ennek fényében kénytelen voltam visszamenőleg elismerni az első rész érdemeit is. :sör:

Összességében pedig: a Black Mirror a legütősebb angol minisorozat, amit életemben láttam. :megarespect:


Charlie Brooker egy elvetemült, őrült géniusz. :leborul:

Korábban csak Greg Egan és China Miéville elképzelhetetlen magasságokban (és mélységekben… ) szárnyaló, eszelős fantáziája nyűgözött le így, mint most Charlie Booker zsenije. :respect:

Istenem… hol is kezdjem…

Talán az első résznél. :-)


Black Mirror s01e01 – The National Anthem


Sokkoló. Azt hiszem, ez a legjobb szó arra, ami kifejezi az ezzel a résszel kapcsolatos érzéseimet.

…visszataszító, felkavaró, dühítő… Ezek pedig a „sokkoló” utána rögtön beugró jelzők… :-/

Napokig nem tudtam a rész hatása alól kikeveredni, és napokig kerülgetett a tehetetlen dühvel kevert rosszullét, amikor újra és újra eszembe jutott… pedig minden erőmmel szerettem volna elfelejteni, kiradírozni az elmémből az egészet. :-(

Egy alternatív Angliában járunk, napjainkban, ahol elrabolják a királyi család tagját, Susannah hercegnőt, és megzsarolják az ország kormányát azzal, hogy az életéért cserébe… a miniszterelnök az állami televízióban egy élő közvetítés során – közösüljön egy disznóval.

Brutális egy felütés, nemigaz?!

És az epizód nem különben…  miközben a végére egy nem kis pofont tartogat…

Én köpni-nyelni nem tudtam tőle: és felfordult a gyomrom…

Mondom: napokig nem tudtam a hatása alól szabadulni, és azt mondtam – hogy aki ezt kitalálta, az egy elmebeteg. Charlie Booker.

Rory Kinnear hatalmasat nőtt a szememben azért, hogy elfogadta és eljátszotta a miniszterelnök szerepét. :respect:

A film vége után azt mondtam: „vesszek meg, ha még egy részt is megnézek ebből az idióta sorozatból”…


Black Mirror s01e02 – 15 Million Merits


Nem, nem vesztem meg :-) csak egyszerűen nem bírtam a kíváncsisággal: „ezek után mit fognak még kitalálni?!”.

Erre – hoppá! Semmi köze nincs az első részhez.

Egy alternatív jövőben járunk, az emberek a föld felszíne alatt, cellákban élnek – és napi programként szobabiciklit tekernek, egyrészt, hogy energiát termeljenek, másrészt, hogy saját maguknak „meriteket” (krediteket) szerezzenek, mert bármilyen napi tevékenységhez (evés, ivás, fogmosás stb.), és a folytonosan rájuk özönlő virtuális reklámok átugrásához a számlájukról meriteket vonnak le.

Mindennek ára van

Az átlagból, a napi „biciklizés” rutinjából (a napi taposómalomból) való kitörésre egyedül az X-faktor szerű show, a „Hot Shots” ad lehetőséget – ám az oda való nevezéshez 12.000.000 meritre van szükség.

A főszereplő, Bing (Daniel Kaluuya – The Fades) örökölt 15.000.000 meritet, és ezért unottan, mindenfajta különösebb megerőltetés vagy érdeklődés nélkül éli unalmas életét.

Ám megismerkedik a gyönyörű hangú, szép Abi-val (Jessica Brown Findlay) és elhatározza, hogy támogatni fogja abban, hogy jelentkezzen a Hot Shots-ra, hogy ott a kíméletlen – Simon Cowell-re hajazó… – Judge Hope (Rupert Everett) előtt megméresse magát. A zsűriben egyébként ott van még Judge Charity (Julia Davis) és Judge Wraith (Ashley Thomas) is… de Judge Hope a „Legfőbb Ítész”.

…és egy marha jó, morális és lelkiismereti kérdéseket felvető és feszegető sztorit kerekítenek belőle. :thumbsup:

Látni kell. :respect:


Black Mirror s01e03 – The Entire History of You


Egy újabb alternatív jövő – semmi köze az előzőhöz, teljesen önálló történet.

Majdnem minden embernek van a fejébe, a füle mögé beültetve egy „grain” nevű memóriachip, ami felvesz mindent, amit az adott személy lát és hall. A felvételeket egy kézi egység segítségével bármikor vissza is tudja magának játszani, a szembogarára ültetett kontaktlencsére, vagy vmiféle panelre, sőt, akár egy képernyőre is ki tudja vetíteni, hogy mások is láthassák.

A repülőtéren például már bevett rutin, hogy gépre szállás előtt az utasokkal lejátszatják az előző pár napjukat, illetve pörgetve akár az előző hónapjukat is, biztonsági ellenőrzés gyanánt.

Főszereplőnk Liam (Toby Kebbell – Wrath of the Titans) fiatal ügyvédként éli az életét szép feleségével Ffion-nal (Jodie Whittaker), és pár hónapos kislányukkal. Éppen egy meghallgatásról érkezik haza, egy partira, ahol neje is jelen van – és észreveszi, hogy Ffion élénk érdeklődést mutat a parti egyik férfi vendége, Jonas (Tom Cullen) iránt.

Az egyre elharapódzó gyanakvás és féltékenység miatt Liam „grain”-je segítségével elemezni kezdi felesége viselkedését, (évekkel) korábban elhangzó mondatait… és egyre mélyebbre merül a grain adta lehetőségek tárházába, és gyanújában egyre jobban megerősítve érzi magát.

És ez egy ördögi körré válik…

A film végén pedig sikeresen össze is vesztem Kedvesemmel, mert az epizód által felvetett erkölcsi és morális kérdésekben nem értettünk egyet. :-)

Rendesen betett nekünk ez az epizód is, és gondolkodásra (…veszekedésre… :-) ) késztetett.

Nagyon hatásos volt. :thumbsup:


Összességében?

Eszméletlen jó minisorozat a Black Mirror, ami olyan szinten berántja és gondolkozásra készteti a nézőt, ami ritka manapság. :respect:
 Ha az első rész sokkján nem akadtok fel (…mint én…) akkor egy remek élményben lesz részetek.

Biztos vagyok benne. :sör:

4 megjegyzés:

  1. Maximálisan egyetértek, Tibi: nálam is "a Black Mirror a legütősebb angol minisorozat, amit életemben láttam"!!!
    Nekem már az első rész is nagyon tetszett, a második még jobban, a harmadik pedig még az első kettőt is felülmúlta. Zseniális!

    VálaszTörlés
  2. :-)

    Ezért jó, hogy egymást biztatva csak végignéztük... :sör:

    VálaszTörlés
  3. Nekem nem tetszett....végig lehetett nézni, de gyorsan felejtősek a sztorik. Azt filmesítik meg, hogy milyen tud lenni az ember, mire képes, akár fizikai vagy pszichikai értelemben. Mennyire mélyre képes lesüllyedni, vagy éppen fordítva.

    VálaszTörlés
  4. Mondjuk, én még nem felejtettem el egyiket sem... :-)

    ...de persze nem vagyunk egyformák. :sör: (Én meg nem véletlenül nem írtam pl. a blogra a Skyfall-ról... :-P )

    Egy kicsit most olyan érzésem van, mint amikor 1993 körül kiballagtam az "Alive - Életben maradtak" film vetítéséről, és mellettem két haver azt fejtegette teljes meggyőződéssel, hogy ők aztán nem ettek volna emberhúst, az biztos.

    Én meg arra gondoltam, srácok, annyira érintett meg benneteket a film, mint amennyire az étel megízesíti a lábost, amiben fő.

    Én a "Black Mirror" mindhárom (jobban belegondolva négy...) döntéshelyzetét olyan súlyosnak, és húsbavágónak éreztem, hogy miközben azon agyaltam, hogy _én_ milyen döntést hoznék (saját morális és erkölcsi fölényemből, a fotelban ülve...) az futott át az agyamon, hogy... a Jó Isten adja, hogy sose kerüljek hasonló válaszútra.

    És EZ AZ, ami tetszik nekem, EZ AZ, ami sokkol, feldúl és gondolkodásra késztet.

    Persze, kit-milyen konfliktus érint meg - pl. a ma általam kiblogolt "De rouille et d'os" egy csomó embernek piszokul bejött és szuperlatívuszokban írnak róla - én meg alig bírtam végignézni...

    Ez van. :sör:

    VálaszTörlés