Milyen érdekes is az ember… Kedvesemmel olyan jól eső
nosztalgiával néztük végig ezt a filmet, hogy magunk is meglepődtünk. :-)
Pedig igazából az 1999-es „American Pie – Amerikai pite” nem
is a mi korosztályunk „ifjúkori tinifilm emléke”…
Nekem istenigazából – ha már vágyakozás az elmúlt
dolgok/évek/ifjúság után, akkor – a legkedvencebb „tinifilmem” az 1980-ban
készült francia gyöngyszem a „Les Sous-doués – Éretlenek”. :-) Akárhányszor újra
tudnám nézni… és egyre inkább olyan édes-bús a nosztalgiám… :-( :-)
Mindegy, fel a fejjel: „Szorgos népünk győzni fog!”. :-) :-)
Szóval, visszatérve a Pite-franchise legújabb (azt nem merem
írni, hogy „utolsó”) darabjára, magunk is meglepődtünk, hogy 1999-re is képesek
vagyunk egyfajta visszavágyódó hangulatban gondolni… és olyan jóleső az egész.
Feelgood. Ez a legjobb kifejezés rá, amit az „American
Reunion” kelt az emberben.
A Jim (Jason Biggs), Oz (Chris Klein), Kevin (Thomas Ian
Nicholas), Finch (Eddie Kaye Thomas) és Stifler (Sean William Scott) alkotta
kis csapat újra együtt – de a régi bandában már semmi sem a régi… Csak a
barátság, és a közös emlékek.
A marháskodás, a bénázás, és a bandázás is egyfajta nosz… na
nem, nem írom le még egyszer… szóval, a távoli, szép emlékek jegyében zajlik:
amikor mosolygunk, de kicsit fáj, hogy elmúltak már „azok a boldog, bolond idők”,
amikor még önfeledten, önmagunkat még nem kívülről látva szórakoztunk, csetlettünk-botlottunk,
és futottunk a lányok után... Mit sem törődve azzal, hogyha „gyerekes/hülye” dolgainkkal
bosszantjuk a „dohogó öregeket”… akikké, legnagyobb meglepetésünkre, mára mi
magunk váltunk.
Ez legjobban Stifler buliján jön ki, amikor… de nem lövöm
le. :-)
Jópofa, szerethető film – a Jason Biggs-fémjelezte
Pite-széria rajongóinak szerintem kötelező darab. :-)
Kár róla többet beszélni: nekünk határozottan tetszett.
:sör:
Blitz
Na neee… Ne már… :-(
Most komolyan mondjátok meg: én érzem azt egyedül, hogy
Jason Statham elindult az „elstevenseagalosodás” rögös, és mélybe vezető útján…?!
Amin Wesley Snipes is jár már pár éve…
Úgy hiányzott ez az üres és semmitmondó, légből kapott és
szellentést adó film, mint üveges tótnak a hasraesés… :sux:
Se történet, se karakterek, se valami emlékezetes akció… se
semmi.
Statham rutinból hozza a rutin-transportert, de keménykedése
üres és macsósága csak talmi máz.
Kénytelen voltam erőnek erejével emlékeztetni magamat, hogy ő
adta nekünk a „Crank - Felpörgetve” őrületét és feledhetetlen rohanását. :sör:
Erre mostanában meg… The Mechanic, Killer Elite, Blitz… óh, jaj… :-///
A főgonosz meg inkább röhejes, mint fenyegető, vagy
félelmetes… :-(
A mellékszereplők meg olyannyira semmik, hogy… már csak azon
döbbenek meg, hogy a többre hivatott, és általam igencsak csípett David
Morrissey minek vállalt egy teljesen nulla mellékszerepet ebben az… izében?!
Ennyire rosszul megy már neki is…?! :-///
Mr. Morrissey: válság ide, vagy oda… Önnek azért nem kéne
ennyire leadni a mércét. :please:
Nem olyan rossz a Blitz, mint a bűnrossz „Courier”… de
eléggé ahhoz, hogy megfeleljen az „üres, életrabló” titulusnak.
…de azért még a „Safe – A biztonság záloga” filmet be fogom
vállalni Statham-től.
Aztán ha az se… akkor mehet Seagal után. :-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése