The Newsroom – Híradósok s01e01 – We Just Decided To & Anger Management s01e02 – Charlie and the Slumpbuster

The Newsroom – Híradósok s01e01 – We Just Decided To

Ki a fene ez az Aaron Sorkin…?! :eeekkk:

;-) :sör:

…mert ez valami briliáns volt. :respect:

Oké, kezdem azzal, hogy _tudom_, ki Aaron Sorkin, de egy részt sem láttam a „The West Wing – Az elnök emberei” sorozatból… amit most igencsak bánok. :-/

Tudtam, és bár sokan dicsérték, igazából nem fogott meg a dolog annyira, hogy leüljek egy rész elé… Mert mégiscsak, mit érdekelnek engem az amerikai elnök „dolgos” mindennapjai? Látom épp eleget a híradókban és a „24”-ben. :-) Nekem már nem lehet újat mutatni. :-)

Szóval, ez a „hitetlen tamáskodás” tartott vissza Sorkin hét évadot megélt sorozatától.

És istenigazából nem is tudom megmagyarázni, hogy miért vállaltam be a „The Newsroom”-ot – hiszen láttam már elég hírműsort, és a magyar bulvár- és horrorhíradókra már évek óta nem vagyok kíváncsi… :thumbsdown:

De lényeg az, hogy leültem elé – és egy fantasztikus élménnyel lettem gazdagabb. :sör:

Olyan sziporkázóan elmés dialógusok pörögtek benne, hogy feszült figyelemmel követtem, mert nem akartam egy mondatról sem lemaradni! Olyan remek színészek sorjáznak, hogy az eszem megáll: nincs _egy sem_ közöttük, aki ne lenne szimpatikus! És olyan dinamikus a cselekmény, hogy a végén már figyelmeztetnem kellett magamat: „hő-hő! nyugi van! nem élet-halálharc folyik! ez csak egy híradó!”. :-)

Szóval, beszippantott a dolog rendesen. :sör:

Pár szót a fantasztikusan castingolt szereplőgárdáról.

Jeff Daniels: én ezt a fickót utoljára a „Dumb and Dumber” című agyatlanságban láttam, és mit ne mondjak… színészként nem tartottam valami sokra. Erre itt olyan hitelesen hozza a főhőst, hogy le a kalappal. Igazi vezéralakja a shownak. :thumbsup:

Emily Mortimer: mindig is rühelltem a főnöknőket – ebből a szerepből nálam színésznő jól nem tudott eddig kijönni… Erre Emily Mortimer képes úgy hozni ezt a karaktert, hogy nem pusztán csak „nem nyílik ki tőle a zsebemben a bicska”, hanem még… szimpatikus is. :respect:

John Gallagher Jr. nagyon szimpatikus, Alison Pill végtelenül szerethető, Thomas Sadoski remek ellensúly, Dev Patel arcoskodás és manírok nélkül, igazi színészi alázattal, remekül hozza a rá osztott mellékkaraktert, Sam Waterston pedig tökéletes, mint nagyfőnök. :respect:

Remélem, nem hagytam ki senkit… :-)

Engem berántott a sorozat, mint a gépszíj – és szurkolok, hogy a minőségből egy jottányit sem engednek. :sör:

Anger Management s01e02 – Charlie and the Slumpbuster

Hát igen… :-/ Olyan volt a „The Newsroom” után megnézni az „Anger Management s01e02”-t, mint édesanyám fantasztikus tejfölös, nokedlis csirkepörköltjét követően megenni egy kicsit száraz, kicsit ízetlen süteményt… Az ember el van telve a csirkepörkölt gyomorreszkettető kulináris élményével :-), és utána… hááát… legalábbis nem esik annyira jól egy nem túl lehengerlő sütemény.

Legalábbis valahogy így tudnám megfogalmazni az élményt… :-)

Nem, még mindig nem az igazi… és őszintén szólva, ez még gyengébb is, mint az első részt – pedig éppen ennek az ellenkezőjében reménykedtem. :-(

Charlie nagyon, egyre jobban „charlies” – azaz egyre jobban hajaz a THHM-ben megformált karakterére… amit azért _ennyire_ nem kéne erőltetni, szvsz…

Ezzel a régi „Slumpbusterrel” meg túl sok idő megy el… és annyira nem humoros a dolog. :-(

Nekem több kellett volna a lakásán összejövő terápiás csoportból – és igencsak fájlaltam, hogy a börtönös csoportja ebben a részben fel sem tűnt… :-/

Nézni fogjuk még tovább is… de ennél azért jóval több kéne ahhoz, hogy rendszeres „kötelező” és főleg szerethető(!) programként gondoljunk az „Anger Management”-re.