Sherlock s02e03 – The Reichenbach Fall

A végefőcímben most fedeztem fel egy feliratot:

„in co-production with
 MASTERPIECE”

…és tényleg benne van, mennyire igaz. :respect:

A szezonzáróra visszatért Sherlock nemezise Moriarty, aki most érzi elérkezettnek az időt arra, amit az első részben megígért Sherlocknak:

„I'll burn you. I will burn the heart out of you.”

Jim Moriarty (Andrew Scott) nagyszerűen alakít, és süt róla a zseniális gonosz elme arroganciája, méltó – sőt, már-már túl erős ellenfele Sherlocknak.

Lehet, hogy sokak számára „el is lopta a showt” a címszereplőtől – de szerintem nem. Én végig Sherlockkal lüktettem és zakatoltam, és nekem fájt minden, ami miatt ő nem jajdulhatott fel.

Nagyon komoly, szinte kilátástalan az egész epizód… Sherlock feje fölött összecsapnak a hullámok, és mindenki ellene fordul…

Mert mennyivel egyszerűbb és könnyebb egy átlagelmének azt megemészteni, hogy Sherlock nem is az, mint aminek mutatja magát – mennyivel rosszabb arra gondolni, hogy „igen, van ilyen okos ember… és hol vagyok én hozzá képest…?”

Mintegy Molly és Mrs. Hudson Sherlock-szeretetét ellensúlyozandó bejön (illetve egy visszatér, a másik újonnan bejön) két olyan tenyérbemászóan ellenszenves női karakter, hogy az embernek a láttukra ökölbe szorul a talpa…

„You repel me.”

És vannak az alkotók olyan bevállalósak – amiért egyszerre áldom és átkozom őket… de azért főleg áldom! :sör: –, hogy képesek kétségek között hagyni bennünket…

Dago! Ha az első évad cliffhangere felidegesített – jobb, ha a másodikba bele sem kezdesz, amíg ki nem jön a harmadik. ;-)

Itt én is majdnem a fejemet vertem a falba a tehetetlenség miatt…:-///
…de a zsenialitása, a film meg nem alkuvó, kérlelhetetlen felépítése kétségtelen, és méltó a teljes elismerésemre. :respect:

Egyet aludva az élményre, azt mondom, hogy ez a rész a barátságról szólt… voltaképpen az egész évad – de az utolsó rész különösen.

„I don't have friends… I've just got one.”

Istenigazából csak érezzük, hogy Sherlock és John, mindketten a maguk módján, mekkora áldozatot hoznak egymásért – és milyen őszinte hitük és bizalmuk van egymásban. Amit nem lehet megingatni.

„No-one will ever convince me that you told me a lie”

Na, tessék… visszagondolva a jelenetre annyira meghatódtam, hogy majdnem spoileres idézetet illesztettem be. :-)

Talán kissé szentimentális vagyok, mondtam már?! ;-)

Nekem nagyon sokat jelent Sherlock és John barátsága, ez teszi őket a szememben érző-lélegző-létező, szerethető emberekké.

Benedict Cumberbatch és Martin Freeman pedig érző-lélegző-létező karakterekké formálják a figurákat. :respect:

Most fáj igazán az, amit a sorozatjunkie.hu-n olvastam:

„Steven Moffat azt nyilatkozta, hogy még idén folytatódhat a Sherlock a 3. évaddal, sajnos rá pár órára az egyik producer (Moffat felesége) azt mondta, hogy sajnos ez valószínűtlen.”

Komolyan mondom, ez még nekem is borzasztóan elkeserítő… :-(

Mindegy, próbálok nem gondolni rá, és azt mondom:

Köszönöm, Steven Moffat és Mark Gatiss, köszönöm, Benedict Cumberbatch és Martin Freeman. Köszönöm BBC. :respect:

Egy idézettel, és mivel egy évig biztosan nem láthatjuk-hallhatjuk kedvenc sorozatunk felcsendülő zenéjét, egy videóval zárom ezt a posztot.
 
„But, please, there's just one more thing, one more thing, one more miracle, Sherlock, for me…”