Imádok filmes blogokat olvasni, és szemezgetni belőlük, hogy milyen jó filmeket érdemes (vagy egyenesen: kell!) megnéznem - miről maradtam le, mi a pótolnivaló. És szeretek a monitor előtt elégedetten bólogatni, hogyha egy-egy filmről egyezik a véleményem a blogíróval.
De 2011. kapcsán valahogy nem találtam (még - lehet, hogy "korán" van...?!) egy olyan blogot sem, aminek akár egyetlen Top 10-es filmjével egyetértettem volna...
...és különben is: régebben a filmes blogok után "mentem" és az ő ajánlásukra kutattam fel a látókörömből kimaradt alkotásokat: most pedig megszokott filmes blogjaim mintha "szemellenzőssé" váltak volna, akik nem veszik észre az elszórt gyöngyszemeket.
Ezért döntöttem a blogindítás mellett: hogy legalább én megpróbáljam a figyelemre érdemes alkotásokat számon tartani.
Persze, azért "megengedek" magamnak - mert ugye, mégiscsak individuum lennék, vagy mi a szösz... - néminemű "személyreferdítést" . Miszerint nem egy adott év filmgyártását próbálom rangsorolni, hanem azokat, amiket én láttam az adott évben - a film gyártási évétől teljesen függetlenül.
Szóval, filmekkel, sorozatokkal kezdem a blogot... aztán majd meglátjuk.
Vágjak is mindjárt a lecsóba: mik is voltak azok az alkotások, amik nagy hatással voltak rám a tavalyi évben.
(Azért rangsort felállítani nem fogok, az azért már túlzás lenne...)
Incendies - Felperzselt föld
Egy gyomorrúgás volt ez a film, ami után az ember csak döbbenten nézett maga elé... Méltatlanul hallgat róla sok általam érdemesnek tartott filmes blogger. Nagyon emlékezetes filmélmény.
3 Idiots
Felfedeztem magamnak az indiai filmeket (az Outsourced sorozat hatására), és mindjárt (na jó, másodjára - mert elsőnek azért mellényúltam...) egy remek alkotást kaptam ki magamnak.
Igen, énekelnek és táncolnak is benne, és igen, néha túlcsordul az érzelem - de mindezekkel együtt fantasztikus, csodálatos film. (Akiknek eddig ajánlottam, azoknak bejött.)
Aamir Khan pedig egy nagyszerű fickó, akit öröm látni a vásznon.
Mar adentro - A belső tenger
Javier Bardem zseniális ebben a gyönyörű, emberi érzésekkel és drámával, erkölcsi kérdésekkel teli filmben.
Tudom, későn fedeztem fel - de rátaláltam. Kihagyhatatlan.
Four Lions
A vége kicsit... De egy igazi eredeti ötlet, amin rengeteget lehet röhögni. Miért nem hypolják/ták jobban...?! Érthetetlen.
Köntörfalak
Én Elek Feri miatt szerettem (nem bántva, vagy leszólva ezzel Tompos Kátya, sem Rába Roland alakítását!). De Feri annyira hihetően, annyira szerethetően hozza a figurát... és szerintem nagyon régen megért neki egy főszerep.
Kamaradráma - és igen, a Nyomozó után újra bizonyítva látom, hogy mi, magyarok is tudunk jó filmeket készíteni. Köszönet érte.
Wild Target
Miért nincs erről az alkotásról pár rivjú a neten?! Egy igazi, vérbeli komédia Bill Nighy jutalomjátéka - egy remek Ruper Grint (igen, az a Rupert Grint) mellékszereplésével. Az angolok mindig is tudtak és tudnak remek filmeket készíteni. Ne szalasszuk el ezt a művet, embertársaim!
Taare Zameen Par
Ismét indiai, ismét Aamir Khan film - engem, akinek kis sráca van (aki szintén diszlexia gyanús), olyan szinten talált szíven ez a film, hogy... szóval nagyon. Nem tudok erről mit mondani, látni kell és hagyni, hogy magával vigyen a történet. A zenéje most is a fülemben szól... és egypár jelenetet nem tudok felidézni anélkül, hogy be ne párásodna a szemem.
Ha Aamir Khan (aki rendezte, a főszerepet játssza és az egyik producere is volt a filmnek) csak ezt az egy filmet hagyta volna a világra, akkor is a csúcsra ért volna. Az én szememben mindenképpen.
The Eagle - A sas
Nem csípem túlságosan Channing Tatumot, és úgy érzem, tele a padlás rómais filmekkel... de ez a film mégis megérdemli, hogy felemlegessem. Nem csak azért, mert nagyrészt magyar filmnek érzem (jórészt idehaza forgatták, sok magyar színész kap benne lehetőséget, és a stáblistán is hosszasan sorjáznak a magyar nevek), hanem azért is, mert valahogy megfogott... A végén, a vízmosásban lévő harc sokáig emlékezetes marad - és elhalványít sok nagy költségű mainstream csatajelenetet. A hangulata is kellően sötét, és nagyon hitelesnek érzem.
Ironclad
James Purefoy, Paul Giamatti, Brian Cox - egy remek, nyers várostrom, ahol a pénzhiányt (24 producer adta össze!) vérrel és a valósághű harcok kegyetlenségével pótolták. Nem ad ezen felül sok mindent - de amit vállal, azt 100%-on teszi. És egyébként is, nincs olyan Purefoy és Giamatti film, amit ne néznék meg.
Black Death - Fekete halál
A film, ami még az Ironclad nyersességénél és realisztikusságánál is többet adott. Sean Bean - az Sean Bean.
(Mellette pedig Eddie Redmayne - aki a The Pillars of the Earth-ből ismerünk.) Fantasztikus történet, brutál feeling, remek karakterek - és a végén három olyan fordulat, hogy elkerekedett a szemem...
Méltatlanul nem emeli piedesztálra senki.
Sinners and Saints
Ami 2006-ban a Running Scared volt, és 2008-ban a Street Kings - na, az a Sinner and Saints 2010-ben. (Illetve nekem 2011-ben, ugye.)
Adrenalin bomba, fantasztikus akciójelenetek, egy remek Johnny Strong-gal, akit még nem láttam korábban. (Vagy ha láttam is, hát feledhető volt...) Meg kell nézni, és hagyni, hogy tépjen magával az őrülete...
Midnight in Paris - Éjfélkor Párizsban
Woody Allen. Már 76 éves, és még mindig alkot - és ilyen remekműveket tesz az asztalra nekünk. Ez a film elzsongít, felderít, feltölt és magával ragad...Owen Wilson (tudom, nem hiszed, de tényleg) játszik(!), és ehhez olyan partnerei vannak, mint a Hemingway szerepében brillírozó Corey Stoll.
A zene, a képek, a hangulat... önmagában megérnék, történet nélkül is. De története is van.
The Guard - A guardista
Csak nem gondoltátok, hogy kihagyom?! Ugye megvolt az In Bruges, nah - a The Guard az majdnem olyan jó. És nem csak azért, mert itt is a kiváló Brendan Gleeson a főszereplő, és nem csak azért, mert John Michael McDonagh - az In Bruges-t jegyző Martin McDonagh testvére - írta és rendezte. Hanem azért, mert saját jogán egy marha jó film. :-) Remek dialógussal, igazi angol történetvezetéssel - egy olyan Mark Stronggal, akit korábban nem láttam(!) - itt ugyanis egyáltalán nem irritálóan sablonos. És a kutyás kis srácnak kijárna egy spinoff, én mondom.
Bronson
Tom Hardy brillírozik a legendás rab szerepében. Itt figyeltem fel Hardyra, és fogadtam meg, hogy minden filmjét keresni fogom eztán. A film őrületéhez kell egy lelkiállapot - azonosulni a főhőssel pedig több, mint nehéz... Mégis, ezt a filmet nagyon emlékezetesnek és kihagyhatatlannak tartom.
Na, azt hiszem, blogindításnak ennyi elég is lesz. Remélem, nem felejtettem ki semmit...
Akartam még a 2011-es fontos sorozatokról is írni, de majd a következő postban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése