Justin ajánlására :sör: bevállaltam… és nem bántam meg. :-)
Alapsztori: Butch Cassidy (Sam Shepard) túlélte a bolíviai mészárlást (amire van is néhány teória a neten), és békésen lótenyésztgetve éldegél a hegyek között, lassan tervezgetve és gyűjtögetve a hazatérésére. De valami közbejön… és az old gunman-nek, a legendás Wild Bunch vezérének, újra fegyvert kell fogni.
A bolíviai táj, különösen a végtelen sósivatag, eszméletlenül szép háttér, és miközben az öregember megmutatja, hogy nem vénember :-), az embertelen üldözés során (ismét kénytelen vagyok kiemelni a sósivatagos részt, ami eszméletlenül hatásos), lassan kiderül, hogy melyik báránybőr rejt igazi farkast…
Igazából ez nem egy „elfeledett” Butch Cassidy történet: bár flashback-ekkel rendesen meg van tűzdelve, de annak igazából csak annyi jelentősége van, hogy lehetőséget ad Nikolaj Coster-Waldau-nak (Trónok Harca – Jamie Lannister), hogy futólag megformálja a fiatal Butch alakját.
Éppúgy egy tapasztalt, sokat látott ember üldözéses-meneküléses filmje, mint az általam már dicsért Tracker. De az mindenképpen a hátrányára mondható a Blackthorn-nak, hogy itt csak egy ember, Sam Shepard karakteres figurája viszi a hátán a filmet, míg a Tracker-ben ez a feladat nem csupán megoszlott Ray Winstone és Temuera Morrison között, hanem színesebbé, legalábbis két pólusúvá tette azt a filmet.
Itt sem a jobbára „egyenarcú” indián üldözők :meaculpa: , sem a régi Pinkerton detektívet megformáló Stephen Rea nem tudja a másik oldalt igazi, „ellenpólushoz méltó” színnel megtölteni.
A befejezés pedig méltó a kőkemény, kegyetlen filmvezetéshez, és igazán korrekt módon futtatja ki a legendás rabló történetét. :sör:
Örülök, Tibi, hogy nem bántad meg, hogy megnézted!
VálaszTörlésÉn persze lótartó lóbuzeránsként eleve feljebb értékelek egy filmet, amiben olyan gyönyörű lovakat tenyészt valaki, mint itt Cassidy (méltán híres Bolívia-szerte...). Mikor vágtába ugratja azt a gyönyörű sárgát (palomino?), elcsurrant a nyálam.
Igazad van, itt az üldözők valóban nem annyira karakteresek, de azért a Pinkerton-detektív figurája elég jó lett szerintem. Nagyobb bánatom, hogy a flashback-részekbe nem sikerült igazi drámát csempészni, pedig lett volna rá lehetőség. Igaz, csak a történelmi hűség rovására, mert Cassidy és Sundance a valóságban tudtommal tényleg testvériesen osztoztak a nőn, nem volt köztük féltékenység (ez ám a barátság).
Még valami: nem említetted, mikor Cassidy bendzsót szerez, az szerintem nagyon nagy volt :)
Justin