Mindig is szerettem az emberi méltósággal, az önrendelkezési joggal foglalkozó, a morális és erkölcsi kérdéseket boncolgató filmeket. Nagy kedvenceim ebben a témában az immár klasszikusnak számító Whose Life Is It Anyway? - Mégis, kinek az élete? (Richard Dreyfuss), az általam korábban már dicsért és kiemelt Mar Adentro - Belső tenger (Javier Bardem), és bár nem tartozik szorosan ebbe a sorba, de a My Life Without Me - Az élet nélkülem (Sarah Polley) is.
A Guzaarish is ezt a témát vette górcső alá - a maga indiai módján.
Hrithik Roshan-t korábban két filmben láttam - bár ez egy kicsit túlzás, ugyanis az az egyik filmjét, Krrish-t, olyan negyedóra-húsz perc után kikapcsoltam, mert az agyamra ment az idegesítő/nevetséges szuperhősös stílusa. Ellenben a másik határozottan tetszett: Zindagi Na Milegi Dobara, ami egy Spanyolországban játszódó road-movie.
Őszintén szólva, a Guzaarish-t felfedezve nem is vettem észre/ismertem fel, hogy Hrithik Roshan a főszereplő: annyira nem hasonlított a magatehetetlen, szakállas bűvész figurája az általa korábban megformált karakterekhez, akik mind kigyúrt szépfiúk voltak.
De Roshan meglepően remekül és átéléssel játszik, és a különleges helyszín (Goa), valamint a főhős élethelyzete ad annyi pluszt az ismerős történethez, hogy ne vérezzen el a fentebb felsorolt filmekkel való összehasonlításon.
Bár a magam részéről, a Guzaarish minden pozitívuma és szimpatikussága ellenére, a bevezetésben felsorolt, mindhárom másik filmet elé rangsorolom...
De összességében azt mondom, hogy aki kíváncsi, hogyan közelítenek az indiaiak az élethez, a halálhoz, az emberi méltósághoz (mindenféle tánc nélkül), annak érdemes belevágni ebbe az alkotásba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése