Példátlan. Lenyűgöző. Egyedülálló. Utánozhatatlan. Felülmúlhatatlan. Kiváló. Fantasztikus. Lehengerlő. Kiemelkedő. Nem mindennapi. Páratlan. Megismételhetetlen.
Azaz: zseniális. :-)
Valahogy ilyen jelzők társaságában szoktuk felemlegetni, amikor szóba kerül Sir Arthur Conan Doyle kultikus figurája: Sherlock Holmes.
Sokáig azt hittem, hogy Jeremy Brettnél _soha, senki_ nem lesz és lehet jobb Holmes, hogy ezt a fantasztikusan izgalmas és összetett karaktert senki nem fogja úgy interpretálni, mint ahogy ő tette.
(Nem, nekem Robert Downey Jr. nem Holmes – inkább Iron Head… ööö… akarom mondani, Man, vagy mi a szösz. :-) )
…erre 2010-ben a BBC merészen és értő kézzel hozzányúlt az általam érinthetetlennek és megközelíthetetlennek hitt történethez – és olyat hozott ki belőle, amitől a lélegzetem is elállt.
Mark Gatiss és Steven Moffat egyszerre voltak képesek elrugaszkodni a legendától, miközben ragaszkodtak hozzá és tiszteletben tartották a klasszikus történetet.
Zseniális. Nincs rá jobb szó. :-)
Benedict Cumberbatch és Martin Freeman pedig úgy hozzák Holmes és Watson karaktereit, hogy… igen, kimondom: utolérik az utolérhetetlennek hitt, klasszikus elődöket. Néhol pedig el is halványítják őket…
Angol „módi” szerint nem vitték _túlzásba_ az egy évadra jutó epizódok számát: megmaradtak a jól bevált háromnál… :-/ De az a három rész eszméletlen erős 9/10-es volt, minden tekintetben, egy olyan cliffhangerrel megfejelve a végén, hogy letettem a hajamat. :-)
…és alig vártam a folytatást: bízva és remélve abban, hogy olyan jó lesz, mint az első évad volt.
Nos, a Hobbit forgatásnak „hála” ( :grrrr: ) 2011 szeptembere helyett 2012 januárjában tért vissza a képernyőre Holmes és Watson párosa… de azt kell, hogy mondjam, reményeimben csalatkoztam.
A második évad első része nem lett olyan jó, mint azt első évad epizódjai voltak: még annál is jobb lett!!! :-)
Elképesztő. Fantasztikus. Szédületes. Káprázatos. Megdöbbentő. Csodálatos. Hihetetlen. Bámulatos. Lenyűgöző. Csodás. Szenzációs. Fenomenális. Rendkívüli. Ámulatba ejtő. Észveszejtő. Megrendítő. Frenetikus.
Döbbenetes. :-)
Annyira egyben volt ez a rész, olyan szinten tökéletesre csiszolták, hogy nem lehet benne hibát találni. Az eszméletlen jó dialógusok, a briliáns történetvezetés, az egyszerűen rohadt jó karakterek… mind-mind a helyükön voltak, és mind-mind hibátlanul teljesítettek.:respect:
Nem tudom, hogy lehet-e ezt még fokozni – vagy egyáltalán, pusztán szinten tartani –, vagy innen már csak lefelé vezet az út… de ezzel az epizóddal borzasztó magasra tették a lécet.
Nagyon várom a folytatást. Úgy, hogy közben teljes letargiában vagyok amiatt, hogy én sosem fogok ilyen remek dialógusokat írni… :-/
Sherlock: Punch me in the face.
Watson: Punch you?
Sherlock: Yes, punch me, in the face. Didn't you hear me?
Watson: I always hear "punch me" when you speak but it's usually sub-text.
Sherlock: Oh, for God's sakes!
/Ütésváltás :-) aminek végén Watson fojtófogásba fogja Holmes nyakát./
Sherlock: OK, I think we're done now, John!
Watson: You want to remember, Sherlock! I was a soldier! I killed people!
Sherlock: You were a doctor!
Watson: I had bad days!!!
:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése