2012. január 5., csütörtök

Lagaan & The Help

Milyen filmekkel is kezdtem az idei évet...


Lagaan – Once Upon a Time in India



Kár is lenne tagadnom: mint ahogy Tadanobu Asano a kedvenc japán színészem; mint ahogy Min-sik Choi a kedvenc dél-koreai színészem; mint ahogy Danny Dyer a kedvenc angol színészem; úgy Aamir Khan a kedvenc indiai színészem.

A Lagaan-ra is úgy bukkantam, hogy kerestem, milyen Aamir Khan filmet nem néztem még meg – ami azért szóra érdemes (mert nyúl ő is mellé, de ez benne van a pakliban).

Egy kis indiai falu, Champaner lakói a szárazságtól, és az angol helyőrség által kivetett adótól szenvednek, amikor a helyőrség gőgös parancsnoka egy ajánlatot tesz nekik: elengedi az adót (a „lagaan”-t) nem csak a falunak, hanem az egész tartománynak, három egész évre(!), ha a falusiak kiállnak ellenük krikettben, és legyőzik őket.

Azt hiszem, ennél többet nem is érdemes és nem is lehet mondani a filmről: indiai sportfilm, a maguk éneklős-táncolós módján.  Három és fél órás játékidővel… :-)

A neten mit is írnak róla?
Surely the longest and most enthralling underdog-sports movie ever

Nekem is nagyon bejött. :-) 

A film legjobb dalát, „Chale Chalofel is tettem a blog videójába sikerült ide is beilleszteni :-) – ha nem az egész remek alkotást (bár szerintem jócskán megéri), de legalább ezt a jelenetet érdemes megnézni belőle.
 
A film után elkezdtem utána olvasni a neten a filmnek, hogy van-e esetleg valami valóságalapja. Ilyen cikket és/vagy elejtett megjegyzést nem találtam, ellenben olyanokat igen, hogy:

„the only Indian movie to be listed at # 14 on Channel Four’s "50 Films to See Before You Die". ”

„In 2010, the film was ranked #55 in Empire magazines "The 100 Best Films Of World Cinema".”

„In 2011, the film was listed in Time Magazine's special "The All-TIME 25 Best Sports Movies".”




The Help – A segítség



Megnéztem ezt is, érdekes volt, tetszett – de semmi extra.

Istenigazából női film – a férfi szereplők olyan szinten mellékalakok, hogy szinte csak papírmasé kellékekként vannak beállítva egy-egy jelenet hátterébe.

Az afroamerikai szolgálók/cselédek életéről szól, az 1960-as évek elejéről, a polgárjogi mozgalmak idején.

Érdekes volt, tanulságos, de semmi olyan – sem történetben, sem fordulatban, sem karakterekben –, ami különösen emlékezetessé, vagy az „átlag” jó film („egynek elmegy”) kategóriából kiemelkedővé tenné.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése