Nos, igen… Vártam, tudtam, sejtettem, hogy nem lehet tartani a második évad első részében brutálisan magasra tett minőséget… mégis, kicsit csalódás.
Egész jó felütés után (ahogy Sherlock legelőször megjelenik a filmben, az horzsol, de durván… :-) ), sajnos, rendesen belassul a történetvezetés, amiből mind Sherlock briliáns elméje, mind a Sherlock és Watson közötti remek interakciók hiányoznak… Így meglehetősen és szokatlanul lassan pereg le a film 60-70 perce. :-(
Szerencsére az utolsó 15-20 percre magára, újra eredeti „hangjára” talál a film, és megment minket attól, hogy – a megszokott minőség hiánya fölött érzett bánatunkban – keserű szájízzel álljunk fel a tévé elől.
De még így is azt kell, hogy mondjam, „méltó” párja lett ez a rész az első évad szintén „középső” tagjának (s01e02 – The Blind Banker), amit ugye… hm… nem tartottunk számon „az évad kiemelkedő minőségű epizódjai” között. (Igen, még mindig ugyanarról a három részes évadról beszélek… :-) )
Összegezve: sajnos, nem sikerült tartani az első rész eszméletlen magas színvonalát, de szerencsére nem lett annyira csalódást keltő, hogy ne várjam teljes mellszélességgel az évadzárót.
Watson: Vajon milyen lesz a közelgő befejező rész, Sherlock?
Sherlock: Még nem tudom, John. De ki fogom nyomozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése