2011. legjobbjai… (2.rész)

Lássuk akkor, mi volt szóra érdemes a sorozatfelhozatalból…

Outsourced

Egy szezont ért meg, de az egy igazán emlékezetes, remek-kerek évad volt. Szerethető karakterekkel, jópofa sztorikkal, remek poénokkal… Nem „hahotázta” az ember végig az epizódokat, de mindig végigvigyorogta. És közben megismerkedhettünk India egy részével, és nagyszerű indiai színészekkel. Nagyon sajnálom, hogy kaszálták… Egy üdítő színfolt volt a palettán.

The Killing

Egy remek, összetett krimisorozat, amit nagyon szerettem. Egy izgalmas, csavaros, fordulatos történet, igazán különleges főszereplőkkel, akik ízt adtak és vittek a film minden egyes jelenetébe. A történetvezetést pedig csak dicsérni tudom… Nem, ez nem jó kifejezés: csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Végre egy olyan sorozat, ami el mer mozdulni a „kitaposott” (elvárt?) ösvényről, és a saját útját járja, határozottan, következetesen. Részről-részre követtem, ami nálam nagy szó.

Nem mehetek el szó nélkül a netes negatív vélemények mellett, amik a befejezést szapulták. Szerintem a sorozat évadzárója zseniális volt. Valóban, nem derült ki minden, nem nyerte el a gonosz méltó büntetését és a jó a jutalmát, és nem sétált el mindenki boldogan a naplementébe. Hála Istennek, ha mondhatom ezt… A befejezés szerintem nemhogy pusztán illett a sorozat vonalvezetéséhez, hanem egyenesen megkoronázta azt. Remek évad volt, bár több ilyen lenne.

(Bízva abban, hogy a készítők megmaradnak a saját útjukon, a második évad az általam egyik legjobban várt tévé show lesz 2012-ben.)

Whitechapel

A Killing utáni és a Sherlock hiánya miatt támadt űrt remekül töltötte be. Angol minisorozat (egy évad, három rész), ami megint és újfent bizonyítja, hogy a szigetországban nem csak remek történetek születnek még, de a színészgárdájuk kimeríthetetlen tárháza a remek karakterszínészeknek. A történet pedig… Két évad, 2x3 rész, két külön sztori, amik remekül voltak felépítve és pompás csavarokkal vezettek ütős befejezésekig. Bár több ilyet láthatnánk…

(2012-ben ebből is lesz harmadik évad.)

The Fades

Na, igen. Lehet, hogy kicsit rá vagyok csavarodva az angol sorozatokra, de (védekezésképp) ez azért van, mert úgy érzem, hogy ők azok, akik bátran mernek egy-egy témába belevágni, valamint mernek és tudnak eredetiek lenni. A karakterszínészeikről meg mintha már korában említést tettem volna… :-) A Fades igazán az én sorozatom volt: sötét és nyomasztó, misztikus rejtélyekkel teli… pengeéles és kőkemény. Néha a mókás, „feszültségoldó” néger sidekick haver kissé már az agyamra ment, de összességében nem húzta le a filmet, sőt, alkalomadtán még adott is hozzá. Ritka az olyan film vagy sorozat, ami jól jön ki abból, ahogy a saját misztikus próféciáját próbálja meg felvezetni és beteljesíteni, de a Fades ebben is képes volt újat és ütőset nyújtani, valamint abban is, hogy úgy vezeti fel a következő évadot, hogy közben korrekten lezárja az elsőt. (Szerintem rengeteg sorozat itt vérzik el – legalábbis az én szemszögemből. Az utolsó rész már sokkal inkább a következő évad felvezetésének szánják, mintsem az aktuális lezárásának, ami engem nem kicsit irritál.)

Talán ki merem mondani, hogy a Fades volt az évad legjobbja: pedig nem egy gyenge mezőnyben indult.

American Horror Story

Nem szeretem a horrort. Utálom a sötétből előugró gyilkosokat/szörnyeket, utálom a láncfűrészes/kampós/karmos hentelést, és utálom a sikoltozva, ész nélkül menekülő és logikátlanul cselekvő potenciális áldozatok sorát. Ezért már a sorozat címén elhúztam a számat, és nem is terveztem, hogy felveszem a „táncrendembe”… De a kedvenc sorozatos site-omon, a sorozatjunkie-n éppen az a „CyClotroniC” dicsérte, akivel a Fades kapcsán is egyetértettem, ezért mélyet lélegezve belevágtam… és legnagyobb megdöbbenésemre és örömömre egy marha jó sorozatot néztem végig.

Szerencsére, csak az első rész volt igazán horroros, a többire inkább már a thriller/pszicho-thriller jelző illene, amit határozottan szeretek. Remekül felépített, izgalmas, fordulatos sorozat volt, igazán élvezetes színészi alakításokkal.

Érdekes módon, én ennél a sorozatnál éreztem azt, hogy az utolsó rész inkább már „csak” egy utánlövés volt, és igazából a film csúcspontja az utolsó előtti részben teljesedett ki. De ettől függetlenül nem érzem, hogy a végére megkeserítették volna a szám ízét – egy nagyszerű sorozatot láthattam.

Nos, igen, így, visszatekintve és átgondolva, meglehetősen sötét tónusú sorozatok voltak azok, amiket 2011-ben néztem és remeknek találtam… De ez nem az én „beszűkült” témaválasztásomnak köszönhető: adtam esélyt sitcomoknak is, de amiket követtem, sajnálatos módon mind-mind belefutottak egy-egy zsákutcába, aminek köszönhetően vagy kaszát kaptak vagy tőlem, vagy a készítőktől – vagy én kaptam keserű szájízt tőlük… Ezért lett ilyen „darkos” a 2011-es legjobb sorozat listám.