(Megjegyzés: Bár Caldwell barátom azt javasolta, hogy minden filmről külön-külön poszt szóljon, én mégis azt mondom, hogy vannak olyan filmek, amiknek elég csak megemlíteni egy „közös” rivjúban.
A poszt fejlécében benne lesz a címük, így rájuk is tudunk keresni, ha arról van szó – de szerintem az önálló bejegyzés „luxusát” ki kell érdemelni. És ez nem mindenkinek sikerül… )
Real Steel - Vasököl
Mit ne mondjak, a legsablonosabb bunyósfilmek „robotváltozata”.
A valaha profi bunyós apuka simlis lúzerként haknizik az országban, miközben fűnek-fának tartozik és közben egy rakás szerencsétlenség – egyszer csak előkerül a kissráca (akiről azt sem tudja, hogy hány éves is pontosan… 11), aki agyas menő kölyök, és rögtön leveszi, hogy mekkora balek balfácán is a kedves apuka.
Az első óra azzal telt el, hogy a lúzerkedés és a családegyesítés rögös… rögös a francokat: unásig szélesre taposott, és klisékkel teli!... útját kísérhetjük figyelemmel, és csak a játékidő második felére indul be végre a robotbunyó, hogy ne süllyedjünk teljes apátiába.
Istenigazából nincs is mit beszélni a témán: már láttuk párszor – igaz, akkor még hús-vér szereplőkkel – ezt az „underdog”-sztorit: ez a Rocky 1. csak robotfémvázra csupaszítva.
Gyerekkel egyszer meg lehet nézni, ha bejönnek neki a robotos-bunyós-verekedős cuccok.
Update: Oké, gondolkodtam a dolgon, és be kell látnom, hogy a végén, az utolsó menet "lebunyózása" az azért nagyon rendben volt. Ez nem "menti" az egész filmet, de... megérdemli, hogy megemlítsem, na. :-)
Update: Oké, gondolkodtam a dolgon, és be kell látnom, hogy a végén, az utolsó menet "lebunyózása" az azért nagyon rendben volt. Ez nem "menti" az egész filmet, de... megérdemli, hogy megemlítsem, na. :-)
50/50 – Fifti-fifti
Betegséges film. Igazából csak Joseph-Gordon Levitt és Seth Rogen haverpárosa miatt néztem meg.
Végül is, hozta azt a szintet, amit vártam/amire számítottam, így nem bántam meg a rászánt időt, de különösebben nem fogott meg. A sztori nem volt túl komplikált, de a kedvelhető karakterek (a két főszereplő mellett Anna Kendrick) miatt egészen kedves-kellemes élmény volt. Nem dramatizálták túl, de nem is poénkodták el a témát – ám pont a kibalanszírozott egyensúly miatt valahogy… nem fogott meg igazán.
Egyszer ezt is simán meg lehet nézni, de nem hiszem, hogy mély nyomokat hagyna maga után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése