2013. január 11., péntek

Django Unchained – Django elszabadul




Nagy rajongója vagyok Quentin Tarantino munkásságának, ezt rögtön le kell szögeznem.:sör:

Nálam az „Inglourious Basterds – Becstelen brigantyk” a „non-plus-ultra”, amit a legkiforrottabb, legösszetettebb és legemlékezetesebb filmjének tartok. :megarespect:

És most roppant kíváncsi voltam, hogy mit fog dobni erre: mivel tudja, nem hogy überelni, de legalább megközelíteni…

Nos, a végeredményt tekintve valahogy úgy vagyok vele, mint Clint Eastwood-dal: a „Gran Torino” csodálatos volt, de a „Trouble with the Curve” igazából… egy klasszissal le van mögötte maradva.

Szóval, szerintem nem annyira jó a Django, mint vártam, mint szerettem volna, mint lehetett volna… de a dolog ennél összetettebb, megpróbálom kifejteni.

A 165 perces(!) játékidőből 135 perc egész egyszerűen zseniális. :respect:

Köszönöm Tarantinónak, hogy felfedezte nekünk, és a mozi számára Christoph Waltz-ot, aki itt is tanúbizonyságot tesz arról, hogy színészi kvalitásoknak nincs híján. :sör:

 
Igaz, hogy a karaktere sokban hasonlít a korábban általa alakított Brigantys német tiszthez: modoros, cifra körmondatokban beszél, a félmosoly szinte mindig az arcán ül, akkor is, amikor éppen öl, és nyugalma kizökkenthetetlen…

…de ezért én nem kárhoztatom, nekem így tetszik. :-)

A filmet javarészt ő viszi a vállán. :respect:

És hogy ki a film másik alappillére? Nem, nem Jamie Foxx… :-P

Leonardo DiCaprio. :respect:

 
Ahogy hozza az ellenszenves, kegyetlen, de körmönfont rabszolgatartót… igazán méltó ellenfelévé válik Christoph Waltz-nak, és mindjárt tétje van a játéknak. :sör:

Ők ketten teszik ezt a filmet naggyá – és persze Tarantino ötletei és dialógusai. :thumbsup:

A KKK-s megbeszélés alatt végig hangosan röhögtem: döbbenetesen humoros volt, maró gúnnyal átitatva, igazi Tarantinós. :-D

A lövöldözések véresek voltak, kegyetlenek és remekül megkomponáltak: pisztolypárbajokból ilyen pokoli vérfürdőt még a nagy kedvencem, a „Wild Bunch – Vad banda” sem tudott kihozni. :leborul:

 
Mondjuk, ami megdöbbent az az, hogy hallom-olvasom: az afroamerika közösségből sokan kikérték maguknak a film tónusát, és az állandó „niggerezést”…

Ehhez három dolgot fűznék csupán a magam egyvágányú, csapott homlokú, neandervölgyi módján:

1.) Könyörgöm, 1858-ban a déli államokban szerintetek mégis hogyan szólították a rabszolgákat?! „Colour gentleman”, vagy „my fellow afro-american citizen”?! Miért nem azon vagytok kiakadva, hogy még 1960-ban, több, mint 100 évvel később is (amikor a rabszolgatartást rég eltörölték), a buszon és a vonaton is elszeparálták a feketéket, és nem használhatták ugyanazt a mosdót sem, mint a fehérek?! És ez a film idegesít benneteket?! Valaki keresse már meg a gyógyszerét, és vegye be, könyörgöm… :eeekkk:

2.) Tarantino ezzel a filmmel olyan keményen teszi le a garasát a rabszolgatartás, a rabszolgatartók _ellen_ (nem csupán „szemben”, hanem _ellen_!!!), hogy csak úgy csattan. :respect: Aki ezt nem látja, az egész egyszerűen vak és süket. Az ne járjon moziba és ne nézzen filmeket… inkább menjen politikusnak. Ott dívik ez a mentalitás. :-PPP

3.) Akik felszólaltak a túl sok „n”-szó ellen (nem írom le még egyszer, mert még engem is beperelnek… :-PPP :-) ), azok hallgattak mostanában kortárs afroamerikai rappet?! Ott a kedves, kortárs, afroamerikai rapperek szájából _ömlik_ az „n” betűs szó… Majd alkalomadtán be kéne őket is perelni (saját) közösség(ük) elleni izgatásért… meg az összes fajgyűlölőt, akik megveszik a lemezeiket. :-P


Nahhh… most, hogy ezt kiadtam magamból :-) rátérnék a „fekete levesre” – ami az én szememben lehúzta a film pontjait… :-(

Írtam fentebb: „A 165 perces(!) játékidőből 135 perc egész egyszerűen zseniális” – nade ekkor még nem volt vége az alkotásnak… és következett 30 perc következetlen, hiteltelen, random kapkodás… :-(

Miért nem ölik meg rögtön?! Miért nem tépetik szét kutyákkal?! Miért nem vágják azonnal darabokra?! Stephen magyarázkodása… legalábbis fogfájós… de az biztos, hogy mindkét lábára sántít is. :-///

Mi az, hogy megdumálja a bányatársaság fogdmegjeit?! Amikor délen emberszámba sem veszik a négereket?! Ezek meg leállnak vele bizniszelni, mint maguk közül valóval! A film 135 percig azt építette fel, hogy mennyire semmibe veszik a feketéket, és hogy Waltz karakterének viselkedése Foxx-szal mennyire sokkol és megdöbbent mindenkit. Erre főhősünk öt perc alatt megdumál három rutinos rabszolgatartót… :eeekkk: Ne essünk már hasra a saját lábunkban, ember… főleg, ha mindkettőre sántítunk, ugye. :-PPP

A „végső leszámolás” meg… nekem már inkább irritáló volt, mint „cool” vagy „kemény”.
Mint tehénen a gatya… :-///

A film csúcspontja a szerződés megkötése volt, ez kétségtelen: és onnan szerintem már csak lefelé vitt az út… :-(

Talán a kevesebb több lett volna, nem?! Ha nem akar Tarantino mindenáron 2 óra 45 perces filmet forgatni, hanem megelégszik egy „csak” 135 percessel (mert ne mondja nekem senki, hogy nem lehetett volna _akkor és ott_ egy remek befejezést rittyenteni!), talán nem keseredett volna meg a végére a szám íze…

De most már mindegy.

Nem volt rossz film, sőt, de a tarantinói zsenialitás kapott egy 30 perces „púpot”, ami alatt szerintem egy kicsit… legalábbis „meghajlott a háta”. :-/

Szerintem kár érte. :-(

2013. január 9., szerda

Ripper Street s01e01 & Rurôni Kenshin & Fetih 1453



Nos, ha nem is mondom azt, hogy „gyenge kezdés után erős visszaesés”… azért mégsem örülök igazán…

Nem mondom, hogy „gyenge kezdés”, mert a „The Angels’ Share” egyáltalán nem volt _gyenge_ – és nem mondom, hogy „erős visszaesés”, mert annyira azért nem lejtmenet ez a három film… de egyiket sem fogom a kedvenceim közé sorolni.

Most csak tényleg röviden, távirati stílben mindháromról – mert kár rájuk túl sok karaktert pazarolni… :-/


Ripper Street s0e01


Tavaly néztem a „Copper”-t, de menet közben lassan… beleuntam… :-/

Ugyanezt a milliőt próbálja megidézni az angol Ripper Street is, és… egyértelműen a Copper fölötti csalódottságom miatt… nem sikerült meggyőznie.

Talán még azt is mondom, hogy tavaly a Copper nyitóepizódja sokkal jobban sikerült…

Nem rossz, nem rossz… olyan „elnézegetős”… de egyelőre egyáltalán nem „berántós”.

Ráadásul a Copper három főhőse jóval karakteresebbnek tűnik, mint a Ripperé…

Nem tudom… Inkább _nem_ ajánlom bepróbálásra, mint igen… :-/

…én azért még bevállalok belőle egy-két részt, mert ki tudja, hogy miből lesz a cserebogár… ;-)


Rurôni Kenshin


Nagy rajongója vagyok (mint már többször mondtam volt, ugye… ;-) ) a harcművészeti filmeknek, így a szamurájfilmeknek is.

Nos, ahogy a szép mangafiú végigküzdi a filmet, az nem rossz… de nem is jó. :-P

Mert – félreértés ne essék – ez egy élőszereplős film, de manga alapján készült: ami nem lenne egy rossz ajánlólevél.

…most mégis az. :-/

A főhős színész tényleg egy olyan „lányok kedvence mangafiú”, hogy az már (számomra legalábbis) zavaró…

Oké, nevezzetek régivágásúnak, ódivatúnak, de nekem mindig is az ikonikus, a feledhetetlen és utolérhetetlen Tomisaburô Wakayama aka. Ogami Itto marad a „Legyőzhetetlen Szamuráj” archetípusa. :respect:


Ez az átfeminizált mangafiú csak egy rossz vicc mellette, nem vitás… :-/


Fetih 1453


Nem mondhatni, hogy ellenséges vagyok a „török nézőponttal”, mert a 2006-os „Kurtlar Vadisi Irak” kifejezetten tetszett. :sör:

…de ez a Fetih 1453… valahogy nem jött be. :-/

Oké, hogy a legnagyobb török szultán története, Konstantinápoly elfoglalása, ráadásul a székely ágyúöntő Orbán mester is fontos szerepet kap benne, és az ostrom is látványos…

…de ez nekem akkor sem volt elég ahhoz, hogy elégedetten keljek fel előle, mint aki egy remek, emlékezetes filmélménnyel gazdagodott. :-///

Ha van felesleges, elütnivaló 165 percetek, akkor hajrá… de egyébként… :eeekkk:

2013. január 2., szerda

The Angels’ Share – Szesztolvajok



Akkor csapjunk is a lovak közé… ! :-) És BUÉK – azaz Bízzuk Újra Életünket Krisztusra! :-)


Sikerült egy nagyon jó kis filmmel indítanom az újévet! :thumbsup:

Ken Loach rendezte és Paul Laverty írta ezt a remek skót filmet, ami felderítő és szívet-lelket melengető.

…bár nem úgy indul, ami előrevetítené a pozitív befejezést: mert a főhősünk a film bő első harmadában olyan hátránnyal indul, hogy az egyszeri néző biztosnak érzi magát abban, ez csak tragédiával végződhet…

De szerencsére van kiút abból a mélységből is, így mégse torkollik az egész egy drámai végkifejletbe – aminek így, év elején, azért kifejezetten örültünk Kedvesemmel. :-)

Remek, karakteres, korábban jószerével soha nem filmező fiatalok személyesítik meg, vagy még inkább: keltik életre(!) a fő karaktereket, és élvezetessé tesznek minden egyes pillanatot, amit a filmvásznon töltenek.

Pár szó a történetről és a karakterekről…

A film Glasgow-ban játszódik, ahol főhősünk, a fiatal, agresszív viselkedése miatt börtönviselt Robbie (Paul Brannigan) ismét verekedés miatt áll bíró előtt, és csak az ügyvédjének, valamint annak köszönheti, hogy egyelőre sikerül elkerülnie az újabb börtönbüntetést, mert barátnője, Leonie (Siobhan Reilly) gyermeket vár tőle.


Közmunkára ítélik, és Robbie a kedvese és a születendő kisfia kedvéért/érdekében megfogadja, hogy soha többé nem verekszik, de abban a közegben, ahol él, ez egyáltalán nem olyan egyszerű… főleg neki, akinek elég csúnya múltja van – és emiatt ellenségei is, egynehányan…

A közmunkán összehaverkodik a meglehetősen alulművelt és egyszerű :-) Alberttel (Gary Maitland), akihez a film legjobb poénjai fűződnek… :-D …már az is közröhej, amiért bekerül a közmunkaprogramba… :-D

„This is an unusual case, My Lord. The accused was at an unmanned station under the influence of a strong fortified wine. Railway personnel from some 20 miles away manning security cameras saw him staggering towards the station's edge. (…) It seems to me, young man, that your profound stupidity is matched only by your good fortune.”
:-)

…a tolvaj lánnyal, Mo-val (Jasmin Riggins)…

„The accused stole a yellow and blue macaw from a pet shop in the Gallowgate area of the city. The bird was stuffed inside a Marks & Spencer's carrier bag with tail protruding.  On being asked for an explanation by a police constable, the accused replied: "Why don't you piss off and start hunting rapists, mass murderers and perverts, you grumpy twat?"”
:-)

és a „szoborgyűlölő” :-) Rhino-val (William Ruane)…

„This is a public order of fence, My Lord. Climbing the statue of the Duke of Wellington in the city centre. The accused was under the influence of drink and drugs. He seems to bear a grudge against public monuments. On previous occasions he has put a Scottish flag around Queen Victoria and urinated on Donald Dewar.”
:-)

Igazából Robbie az, akinek tényleg súlyos (bűn)cselekmény van a rovásán, de mint említettem, most nagyon elszánta magát, hogy jó útra tér…

…de kezdetben nagyon úgy néz ki, hogy ez nem sikerül, nem sikerülhet: múltja olyan sötét árnyékot vet rá, hogy Glasgow-ban nincs jövője. :-/

Szerencsére a közmunkaprogram felügyelője, Harry (John Henshaw) szárnyai alá veszi Robbie-t, és próbál neki segíteni.


És mivel Harry vérbeli skótként… nem, nem sóher! :-) hanem… a skót whisky nagy rajongója és ínyenc ismerője, így Robbie-t is megpróbálja rávezetni a kóstolás és ízlelés testet és lelket gyönyörködtető útjára, a remek skót whisky-k tiszteletére vezetni: és kiderül, hogy Robbie-nak határozottan van érzéke és tehetsége a dologhoz.

A csapat akkor lelkesedik fel igazán, amikor Harry szervez számukra egy látogatást egy lepárló üzemben.



„- How long do you keep the whisky in the casks for?
- Ten, twenty, thirty years. It just depends.
- What's the most expensive one?
- The most expensive? Well, we actually found a cast about... a cask about a year ago. And we sold one bottle from the cask for £100,000.
(…)
- Now every year about 2% of the spirit is actually lost. It just disappears and evaporates into thin air. Gone forever. It's what we call the "angels' share".”

A lelkesedés akkor vált lassan szorító kényszerbe, amikor Robbie barátnőjének, Leonie-nak az apja is „falhoz állítja” Robbie-t:


„- Look at the state of your face, all fucking chib-marked. No job. Never have a job. Even the Army wouldn't touch you with a barge pole. Can you not see Leonie and Vincent would be far better off without you?
- Vincent?
- Aye, Vincent. Leonie's baby. My grandchild.
- My son's name's Luke! I named him Luke! It will always be Luke!”

De ahol a szükség, ott a legkézenfekvőbb a segítség: a kis csapat tudomást szerez egy éppen fellelt hordó whisky-ről…

„- Have you ever tried a Malt Mill?
- What?
- A Malt Mill, have you ever tried it?
- No, I haven't, no. It's... It's the Holy Grail.  This is, without doubt, a genuine Malt Mill, the only cask left in existence, and since there are only three known bottles, and two of these are suspected fakes, every serious collector in the world would pay a fortune. In my view, it is likely that the sale could raise in excess of a million pounds.
- What?”

…és a srácok egy vakmerő tervvel nekivágnak Dornoch Firth-nek.

„Even if we find this place, how are we gonna get away with it? It'll be like fucking Alcatraz or something.”

És hogy ne keltsenek feltűnést:


„Kilts! We could wear kilts. Nobody ever bothers anybody wearing a kilt.”
:-)

…valamint egy egész klafa kis háttérsztorit is rittyentenek maguknak:

„- So this is the Carntyne Malt Whisky Club?
- My name's Robbie. I'm the President.  This here's Albert, Financial Secretary. Rhino looks after new membership. And Mo, Social Secretary and general procurement of whatever we need.
- Oh, very impressive. Good. And what can we do for you?
- Well, we've read the reports and, for us, the auction of a Malt Mill is more important than landing on the moon. We've come to ask for your autograph and, if possible, for the newsletter,  could we get a photograph of you with the cask? And only if it's no bother, also, if you could let us witness the tasting with the Master of Quaich, Mr. Rory McAllister. It's just so we could tell the grandchildren that we were there.
- Isn't that sweet?”
:-)

Nah, most már le is állok – annyira tetszett a film, annyira szívesen idézek be belőle, hogy lassan elmondom az egészet… :-)


Egy remek kis film, nagyszerű, friss arcokkal.

Érdemes megnézni. :sör: Ööö... akarom mondani :whisky: :-)



2013. január 1., kedd

2012. legobbjai…



Nah, elérkezett az év vége, visszatekintek a nagy (egy éves ;-) ) múltra, és rövid látogatottság-statisztika után megpróbálok írni egy finom kis összegzést :-) azokról a filmekről és sorozatokról, amiket a tavalyi évben megtekintett mennyiségből a legjobbaknak gondolnék…

Szóval, 180 blogbejegyzésre 5780 oldalmegjelenítés történt, amire simán büszke vagyok. :-)

Kis, baráti blog, jószerével egy csöndes filmes-napló – ennél többet nem is kérhetnék. :sör: :-)

Legtöbben a „Suburgatory – Veep” közös bejegyzésre voltak kíváncsiak, 191 klikkeléssel, utána holtversenyben az „Intouchables – Életrevalók” és a „Man on a Ledge – Borotvaélen” bejegyzések következnek 178-178 klikkel, a harmadik helyre pedig az „Iron Sky” jutott fel, 162 látogatóval.

Legtöbbször, 78 alkalommal az „iron sky” kereséssel találtak hozzám az olvasók, 74 esetben „csajos filmek” :-) (ide tartozik plusz még 15 „csajos film” keresés is… :-) ), míg 71-szer „genesis rodriguez” nevével találtak rám… :-)

Hát, ennyit a „szikár” tényekről – és most térjünk át a szubjektív benyomásokra: mik tetszettek nekem a legjobban a tavalyi évben elém került filmekből?


Nem akarok „rangsort” vagy helyezéseket felállítani, igyekszem „nézettségi rendben” haladni.

És mivel mindegyik filmről írtam idén, így engedjétek meg, hogy hosszas duma helyett egy-egy linkkel „mutassak rá” a szerintem „legjobbra”… Nah jó, és egy-egy képpel is „rásegítek”, hátha lusták vagytok klikkelni... ;-)

Hja, és még annyi: próbáltam, de nem sikerült „klasszikus tizes listára” _leszorítani_ a kedvenceimet – kudarcot vallottam… Így 15 filmet fogok most „felemlegetni”. :-) :sör:




Intouchables - Életrevalók



  

 

Serbuan maut - The Raid Redemption

 



Ink



Nuit blanche - Sleepless Night - Fehér éjszaka 




És most nem „szentelek” külön bejegyzést a sorozatoknak sem :-), hanem azokat is letudom itt és most, egy-egy linkkel:









Nos, nyilván lehet ennél jobbat-szebbet-többet is összehozni… de nekem ezek maradtak a legemlékezetesebb filmélményeim a 2012-es évből. :sör:

2012. december 30., vasárnap

The Man with the Iron Fists




No, nézd csak, mit találtam…! :sör:

Én, aki mindig is imádtam a hentelős-durvulós ázsiai akció- és harcművészeti filmeket, most belefutottam ebbe a „tribute”-ba…

…de abból egy igazán jóba, aminek nagyon örülök. :sör:

Mert a „tribute” a legjobb minősítése ennek a filmnek, ami a klasszikus, hongkongi/kínai/japán ninja/szamuráj!yakuza filmek alapjára, fő sodorvonalára épít – és ez a tisztelgés az én szívemnek igen kedves. :thumbsup:

Hentelnek, keménykednek benne, rendesen, és bőven ömlik a kellékvér… :-)


A klánok közti leszámolás, a rendkívüli képességű és misztikus/mágikus harcosok, és a nagyszerű harcjelenetek mind-mind fémjelzik ezt az alkotást – és el kell ismernem, minden a helyén van és mindenből a megfelelő mennyiség van jelen.

Lehet, hogy a tapasztalt hongkongi és a pénzzel teli, lehetetlent nem ismerő hollywood-i filmipar közös boszorkánykonyháján készült a film, patikamérlegen belőve minden alkotórész – de a végeredmény szerintem akkor is nagyszerű, és cseppet sem izzadtságszagú. :sör:

Az általam mindeddig nem ismert RZA (Robert Fitzgerald Diggs, aki hip hop prominens, meg MC, és zenei producer) első rendezése ez a film – de el kell ismernem, lehet, hogy támogatták (a film úgy kezdődik, hogy „Quentin Tarantino presents”), lehet, hogy nem… de ez akkor is egy remekül sikerült debütálás. :sör:

RZA a rendezői feladat mellett felesben a forgatókönyvírói munkát is jegyzi – társa ebben nem más, mint Eli Roth, akire én leginkább Quentin Tarantino szerintem legjobb alkotásából, az „Inglourious Basterds – Becstelen brigantyk” egyik legjobb karaktereként Donny „The Bear Jew” Donowitz-ként emlékezem. :respect:

Mellesleg – mert ez az RZA egy igazi „álláshalmozó” ;-)… – kiosztotta magára az egyik főszerepet is… ráadásul a kiosztotta maga mellé „szerelmének” :-) a gyönyörű ázsiai nőkben bővelkedő film egyik legszebb hölgyszereplőjét Jamie Chung-ot…



…mint látható RZA mindent megtett azért, hogy tényleg _tőle és miatta_ legyen emlékezes a film, de sikerült két olyan karaktert írnia és castingolnia, akik erősen lopják előle a showt.

Az egyikük a Jack, the Knife szerepére szerződtetett – Russell Crowe. :thumbsup:


 Eszméletlenül jól hozza a híres-hírhedett kalandor karaktert. :sör:

A másik pedig nem más… mint az általam eleddig szintúgy ismeretlen :-) 198 centi magas, és 130 kilós WWF bajnok… a Brass Body figurájának kiválasztott Dave Bautista.


Irtózat ez az ember: van benne valami igazi félelmetes őserő – mint egy hegyomlás.

Nathan Jones-t (Troy – Trója, Tom yum goong – A sárkány bosszúja, Huo Yuan Jia – Fearless – A küzdelem útja) éreztem ilyen monumentálisnak, ilyen ordítóan veszélyesnek filmvásznon, mint most Dave Bautistá-t. :respect:

Ők ketten nagyon erős vezérkarakterei a filmnek – és mellettük még remek ázsiai származású mellékszereplők remekelnek, mint Rick Yune (The X-Blade), Byron Mann (Silver Lion), Grace Huang és Andrew Lin (Geminis)...


...és kénytelen-kelletlen el kell ismernem, hogy az általam nem nagyon csípett Lucy Liu is egészen jó Madam Blossom szerepében…


Szóval, szerintem ez egy egészen kellemes… sőt, tovább megyek, egészen nagyszerű(!) tribute az ázsiai harcművészeti filmek előtt – amit a magamfajta rajongó lelkesen a keblére ölel. :sör: