2026. szeptember 26., szombat

Heart of the Beast – A vadon szíve… és Avery, the Poke Kid

 

 „– Ez mélyre ment…”

 „Jack London – A vadon szava” – „A vadon szava” – 1972, angol-francia-norvég-nyugat-német-olasz-spanyol koprodukció, főszereplők: Charlton Heston, Raimund Harmstorf. 

Szerintem a filmet láttam először, csak utána olvastam a könyvet… de azt többször is, mert sokkal jobbnak találtam a könyvet, mint a filmet. 

A „Heart of the Beast” magyar címválasztása határozottan erre a Jack London műre kíván rímelni… ami nem mondom, hogy rossz ötlet… de igazán nem is tetszik: mert rohadtul _nem_ a „vadon szívéről” szól a film. Hanem egy ember és egy kutya holtig tartó barátságáról… egymás mellett való elkötelezett és megtörhetetlen kiállásukról. 

Eszméletlen egy film: egyszerre minimalista – és maximalista. 

Minimalista: hisz’ gyakorlatilag kétszereplős (J.K Simmons és Anna Lambe csupán dramaturgiai okból szerepelnek  – jelennek meg vásznon –, hogy a rendező „elmondhasson” velük, általuk olyan dolgokat, amiket a két főszeplő interakciójából nem lehetne „kicsikarni”, mondhatom akár azt is, hogy NPC-k…) – és maximalista: mert olyan elképesztő gyönyörű nagytotálokkal mutatja be nekünk az alaszkai vadont, hogy az ember nem tud mást tenni, csak minden érzékével átadja magát a látványnak… és a képeket látva nekem Széchényi Zsigmond jutott többször eszembe… ha egyszer sok pénzem lesz (...), szeretném állomásról-állomásra végigjárni az "Alaszkában vadásztam" helyszíneit... 

A kutyás filmekkel való problémáimat már többször kifejtettem itt nektek, röviden: a kutya a képen _mindig_ a saját, _igazi_ gazdájára figyel, az ő utasításait követi… és ez rohadt kiábrándító tud lenni, amikor az ember azt látja, hogy a kutya „elnéz” a főszereplő mellett. 

Itt azért sikerült ezt a minimálisra szorítani, ezt el kell mondjam a film javára – eszméletlen melót öltek bele. :sör:

Ember és kutya… Kutya és ember… útja, közös küzdelme a vadonban: ennyi a történet. 

Zúgó hegyi folyó, mocsár, vihar, medve, farkasok… 

„Ez a vidék kifogott rajtam” – hangzik el a filmben, és én arra gondoltam, minden szeretetem, tiszteletem és Alaszka-imádatom ellenére úgy gondolom: az a vidék egy gyönyörű, elképesztő, mesés… halálcsapda. Ahol minden meg akar, és meg is tud(na) ölni… és hiába valaki a legkeményebben kiképzett kommandós, az alaszkai vadonban az könnyen kevés lehet… 

A történések kegyetlenek – a farkasokkal való harc pedig vérfagyasztóan irgalmatlan… 

…de az egész történetet átszövi a szeretet, az ember és kutya… kutya és ember egymás iránt érzett elköteleződése… ez ad lüktető szívet és törhetetlen gerincet a filmnek. :respect: 

Igen, van benne szív: de az nem a „vadoné” – a vadon a gyilkos: néha gyönyörű, többször rémisztő, és mindig kíméletlen, jeges szívű gyilkos, ami minden benne járó életére tör. 

… 

A filmet 16 éves korhatár-ajánlással vetítik – ami egy baromság. 

Én elvittem rá Mátét… és életében ez a film adott neki a legtöbbet, ebben biztos vagyok. 

Olyan szinten ütötte szíven, hogy magam is megdöbbentem azon, milyen túláradó érzéseket keltett benne. 

Százszor többet ért, mint bármelyik szuperhősfilm. Nekem meg százszor többet ért, hogy ott lehettem ekkor mellette, amikor átélte… :leborul: A rivjúm első mondatát ő mondta, amikor végre meg tudott szólalni… :leborulújra: 

Én túl vén és megkeseredett vagyok, láttam már sok mindent… de simán adom én is 8/10-re az élményt. Máténak pedig… megfizethetetlen volt, úgy hiszem… :respect: 

 

És szeretnék még valamit megosztani veletek – tegnap tudtam meg ezt a hírt, és vittem magammal a moziba is… és ezért szeretném ezt az élményt egy Igazi Hős emlékének ajánlani: nekem az Ő bátorsága, az Ő hatalmas szíve, harcos lelke visszhangzott filmben. 

Avery, the Poke Kid nem az alaszkai vadonban harcolt a farkasokkal – a saját városában, otthonában csatázott, a nap minden egyes percében… mindegyikünknek eljön egyszer az a csata, amit nem tudunk majd megnyerni… ám Averynek kegyetlenül, szívtelenül, igazságtalanul korán jött el ez a pillanat… 

…nem, nem tudok Avery egyik videójából sem beilleszteni… nem megy… annyira fáj, hogy elviselhetetlen… klikkeljetek a linkre fentebb, ott a youtube csatornája... 

BeardDadCardz (Phill Faust) videóját illesztem be ide, aki nagyon szerette és közösségével együtt támogatta Averyt… :respect: 

„The strongest person I’ve ever met” 

 

…és egy édesanya történet Avery kapcsán… 

„Bear shared how Avery’s story helped her through her own child’s battle” 

 

Nyugodj békében, Drága Kisfiú… emlékezni fogunk Rád. Én biztosan nem foglak elfeledni


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése