Coyote vs. Acme – Prérifarkas visszavág

 

„Itt fut és ott fut a kengyelfutó kakukk,

Többen esküsznek, hogy egyszer majd elkapjuk,

Pedig a kakukk a fűszálnak sem árt,

Csak lót és fut úgy mulatja magát,

Fuss kakukk, de várj(?) és jól vigyázz!

Fuss kakukk, mert a farkas még átráz!” 

Elvileg az USÁ-ban 1971. szeptember 11-én (szombaton) leadott „The Road Runner Show” epizódot láthattuk… láthattam… Magyarországon 1980. augusztus 9-én (szombaton) „A kengyelfutó gyalogkakukk legújabb kalandjai – Amerikai rajzfilmsorozat XIII/1. rész (színes)”…

 

(Felhívom a figyelmeteket arra, hogy a régi rádió- és tévéműsort böngészve milyen szeretett, ismerős műsorra bukkantam ugyanazon a héten. :thumbsup: )

 

Emlékszem az érzésre: egy ideig részről-részre izgultam – „jaj, csak el ne kapja a Prérifarkas a kis Kakukkot!”… aztán… lassan felülkerekedett bennem a részvét a mindig pórul járó Farkas iránt, és arra gondoltam: „kapja már el végre, és szorongassa meg a kis pofátlan nyelvöltögető nyakát!”. :-O :-))) 

Hááát… igen… ilyen változáson mentem keresztül a sorozatot nézve. :-) 

De eszméletlenül élveztem a Kakukk hihetetlen gyorsaságát és a száguldást: különösen emlékszem arra a részre (azokra a részekre…?), amikor a Kengyelfutó Gyalogkakukk Speedy Gonzales-szel versenyzett, hogy ki a leggyorsabb a világon. ** :-DDD 

A főcímdal még mindig a fülemben cseng, 46 év után – bááár… van bennem gyanú (lásd az idézni kívánt dalszövegben a kérdőjelet), hogy itt-ott nem egészen pontosan emlékszem rá… De shame on us, my fellow hungarian cartoon fans… sehol, értitek _sehol_(!) nem lehet megtalálni az eredeti, magyar dalos főcímet… :-((( Basszus, szégyelljük magunkat… :-/// 

…de tegnap, a balassagyarmati moziban, az egyik jegyszedő úr is ezt dúdolta nekünk, odakacsintva, amikor Mátéval kijöttünk az előadásról: „Itt fut és ott fut a kengyelfutó kakukk!”… és nagyon összevigyorogtunk. :-DDD 

Igazi apa-fia moziélmény volt – és igaz, hogy apának jobban tetszett, mint a fiának… és sajnos igaz, hogy csak ketten voltunk a moziteremben*. Ám az előttünk lévő előadásról is egy apát és a fiát láttunk kijönni, és a jegyszedő kérdésére a kisfiú lelkesen felkiáltott: „Nagyon tetszett!”. :-DDD 

Nos… Máté nem volt ilyen őszintén elragadtatva, mint a 6-7 éves kissrác – de ez érthető, mert Máté már egy 12 éves „melák” ;-), aki már egy másik ligában tolja… de azért megtette az apjának azt a szívességet, hogy elkísérte a moziba. :-P :-D 

(Ha megint hosszúnak találod a felvezetést – már bocs, de megszokhattad volna. :-P ;-) Vén vagyok akár a Föld: mindig messziről indítok. That's all Folks! :-D :sör: ) 

2023-ban lett kész a „Coyote vs. Acme” és a … Warner Bros. úgy döntött, hogy adójóváírás miatt dobja az egész filmet… csak azért nem írok most le csúnya szavakat, mert mégis egy rajzfilmről beszélek… hátha gyerekek is olvassák… de ezért a három évért a WB remélem… kap egy pár év purgatóriumot… forró üstben… :-PPP 

És örök hála a Ketchup Entertainment-nek, amiért megmentette és forgalmazásba adta! :sör: :respect: :brohug: 

Így tegnap Mátéval eljuthattunk a balassagyarmati moziba: és megnézhettük a filmet! :thumbsup:

Eleinte… bevallom, de csak nektek, így csendben… hááát… kissé húztam a szám… A film eleje valahogy nem rántott be: nem kapott el a régi feeling (…idióta… 46 év után, mégis mit vártam… :-/ :-P :gyagya: ), és… hm… csak úgy… elnézegettem… 

…de valahol Tapsi Hapsi (Bugs Bunny) megjelenése körül… egyre jobban elkezdtem élvezni… majd a tárgyalótermi résznél… basszus… a legnagyobb megdöbbenésemre… elkezdtek potyogni a könnyeim… 

Mert amikor Kevin Avery, az ügyvéd (Will Forte) elkezdi őszinte védőbeszédét… valahogy megrendültem, na: mert Kevin rámutatott arra, hogy miért lehet igenis tisztelni és elismeréssel adózni a Prérifarkas iránt… ami eddig sosem jutott az eszembe – el is szégyelltem magam emiatt… –, és rájöttem, hogy rohadtul igaza van. 

„A Prérifarkas sosem adja fel. Felrobban, szikla és üllő esik rá, lezuhan a szakadékba… de ő feláll, leporolja magát, és újból nekiveselkedik. Nem adja fel, nem tesz le a céljáról. Újra és megint.” 

…és amikor megjelenik az „ősi préda” a Gyalogkakukk… és azt „bippeli”: 

„Ugye visszajössz?” 

Hááát… Testvéreim az Úrban… telement a szemem muslincával… 

És akkor még hátra volt az a jelenet, amikor a Nagyi újra találkozott a 30 éve eltűnt Papival… és Csőrikével… 

… 

Nem, nem hozza/hozta vissza a film a 46 évvel ezelőtti gyermeki énemet… nem hozhatta… 

…de nem is volt ez a feladata: egy majdnem 60 évvel ezelőtt született (1968) mese előtt tisztelgett. 

Majdnem tökéletesen. 9/10 :respect: 

A film legvégén még kiírták: „A prérifarkas visszatér!”… és ettől egy pillanatra megint olyan boldog lettem, mint egy 10-11 éves, ’80-as évekbeli gyerek… :-) 

… 

Mi? Hogy?! Nem is írtam a filmről?! Dehogynem! :-) 

Méghozzá a szívem teljes szeretetéből… :respect: 

 

* = ebből ne vonjunk le messzemenő következtetéseket, barátaim. Ez a film a Kamarateremben ment, de mi Mátéval már néztünk kettesben a balassagyarmati mozi Nagytermében is filmet: méghozzá a „Godzilla vs. Kong”-ot… aztán az mégse bukott meg. :-P 

** = éppen ezért ért derült égből villámcsapásként, amikor 6-8 éve megjelent itt és ott is pár cikk, hogy az _igazi_ gyalogkakukk átlagosan 32 km/óra sebességet tud, de legalábbis _maximum_ 42 km/órát.

Míg a prérifarkas… 55-70 km/órával üldözi a prédát… gyakorlatilag… (majdnem) 2x olyan gyors a farkas, mint a kakukk… bakker… :-OOO

Atomot kapott a gyerekkorom… :eeekkk: :-D

 

Még egy apró kis nüansz: nemrégiben néztem egy egészen más tematikájú régi filmet… és milyen feliratot szúrtam ki a háttérben?!

Van, aki már az első képből vágni fogja… de a második után mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy melyik filmről van szó… ;-) 

És igen: pontosan ide illik, a „Coyote vs. Acme”-hoz… ;-)