Hansel & Gretel: Witch Hunters – Boszorkányvadászok

Nos, igen: tipikus „guilty pleasure”… :-)

De mint ahogy szerettem, amikor a vámpírokat hentelik („Blade – Penge”), szerettem a szörnyekkel harcoló Grimm-testvérek történetét („The Brothers Grimm – Grimm”), szerettem a vámpírokkal harcoló elnök meséjét („Abraham Lincoln: Vampire Hunter – Abraham Lincoln, a vámpírvadász”), szerettem félni a boszorkányoktól („The Witches – Boszorkányok”) – ebből pedig egyenesen következik, hogy nem tudom nem szeretni Hanselt & Gretel-t… :sör: :-)

Pedig Jancsi és Juliska modern, újragondolt feldolgozása nem tartogat merész húzásokat (mint anno a szerintem zseniális „Tin Man – A Bádogember” című minisorozat :respect: ), és egy viszonylag egyenes, könnyen belátható ösvényen halad… mégis tudtam szeretni a coolságát és pozőrségét.

Lehet, hogy másoknak nem jön be ez a magamutogató keménykedés: de én pont élveztem. :-)

A modern ismétlőfegyverekkel, shotgunnal, sorozatlövő és trükkös nyílpuskával, szenteltvizes lőszerrel megtöltött Gatling-géppuskával :-) nyomuló duó szerintem nagyon menő volt. :coool:

…és bármennyire is egyszerű színészi eszköztárral rendelkezik a faarcú Jeremy Renner: bírom a csávót. :-) Valahogy érzek benne valami fenyegető erőt – ami mostanság (sajnos) igen kevés akcióhős sajátja…

Mellette kellemes színfolt volt Gemma Arterton és a főboszorkány szerepét alakító Famke Janssen sem egy csúnya látvány…

…ha nem lenne a film 95%-ában csúnya boszorkánnyá maszkírozva. :-/ :-)

Mondjuk, azt nem nagyon vágom, hogy miért vállalta a rá osztott szürke mellékszerepet a rendkívül karakteres és korábban nagyon emlékezeteseket alakító Peter Stormare…?! :eeekkk:

…de mindegy. :-/

Van ebben a filmben minden, amit gyermeki lelkem (rém)meséktől rettegő, immár revansra vágyó felnőtté (de belül még mindig gyermeki, értitek…?! ;-) vált énem kielégülésének kell, kérem tisztelettel. :-)

(Ez tiszta…?! :-) Én tudom, hogy mit akarok mondani… nadehogy ti…?! :-) )

A boszorkányok undorítóak, visszataszítóak és velejéig gonoszak – a jók kemények és félelem nélküliek (amilyen mi is szerettünk volna lenni, gyerekként, amikor lecsukott szemünk előtt az esti meséből életre kelt boszorkányok táncoltak gonoszul vihogva…) – és kellően feldúltak és bevonódottak vagyunk a gyermekek veszélybe kerülése miatt.

Van itt még ijesztő, és félelmetes erejű, de belül jószívű troll...

És bár a gonosz boszorkányokkal való elbánást az 1973-as, Jankovics Marcell rendezte „János vitéz” rajzfilm óta imádjuk :-), itt azért ez egy magasabb szintre kerül... ;-)

A végére pedig öldöklő hőseinkre is vár a lecke, miszerint: „nem, egyáltalán nem csak a halott boszorkány a jó boszorkány…”.

És tanulságként pedig levonhatjuk a boszorkány édesség-kúrájától cukorbeteggé vált Hansel/Jancsi  dühös mottóját:

„Whatever you do, don't eat the fucking candy.”

:-)

Nem mondom, hogy hajrá, rohanjatok bepótolni ezerrel – de én szívesen elnézegettem. :sör: