2013. május 27., hétfő

Celda 211 – Cell 211 & Bareuge salja – Going by the Book



Celda 211 – Cell 211


„And when the shit hits the fan, you'd better hope they kill me quick because if they don't, I swear I'm gonna skin you alive. Get that straight. Nobody makes a fool of Malamadre.”

Huhhh… egy meglehetős kemény börtönfilm. :thumbsup:

A frissen felvett börtönőr, Juan Oliver (Alberto Ammann) jó benyomást szeretne kelteni főnökeiben, ezért egy nappal a munkába állása előtt bemegy a börtönbe, hogy körülnézzen új munkahelyén.

…erre mindjárt „belefut” egy börtönlázadásba, amit a kőkemény fegyenc, Malamadre (Luis Tosar) szervez, vezet és irányít.

A fiatal őrnek nagyon gyorsan kell kapcsolnia és jó döntéseket kell hoznia – ha életben akar maradni…

A történet jól bonyolódik/csavarodik, és a láncaikból/celláikból szabadult rabok fékezhetetlen dühe nagyon félelmetes – és az egyszeri néző a szája szélét rágva izgul a magára hagyatott „smasszerért”.


Malamadre társai közül mindenképpen ki kell emelnem a kemény és számító Apache figuráját, akit Carlos Bardem személyesít meg – Javier Bardem bátyja. :sör:


Nyomasztó és sokkoló film, és a vége sem tartogat számunkra békét, vagy megnyugvást.

Mindössze egy dolog volt benne, ami zavart: Juan Oliver felesége, az állapotos Elena (Marta Etura) szerintem nem viselkedett olyan felelősséggel, ami egy állapotos, születendő gyermekére tekintettel lévő nőtől elvárható lenne.

De persze, nem ismerek mindenkit – szóval, akár simán lehetnek ilyen hölgyek… Ám a viselkedése nekem egy kicsit sok(k) volt.



Nem egy könnyű, laza, elalvás előtti kikapcsolódás – de mindenképpen nagy hatású. :sör:


Bareuge salja – Going by the Book


„Seven cops now dead. I'm reporting from the scene of action. If this were real, then it'd be the worst case of hostages taken by a single individual.”

Az 1991-es „Asobi no jikan wa owaranai – Bang!” című japán film 2007-es dél-koreai „újrája”.

Mivel nekem nem volt szerencsém az eredeti verzióhoz, így nem tudom azzal összehasonlítani, csak önmagában igyekszem értékelni.

Talán azzal jellemezném legjobban, hogy „hoztak is, meg nem is – kaptam is, meg nem is”.

Ugyanis szvsz nagyon jó alapötlet lett feldobva – de a szituáció csavartsága annyira hihetetlen és érthetetlen, hogy a készítők nem győzték magyarázni az okokat… és néha úgy tűnt, ők maguk sem hiszik ezt a már-már burleszkbe forduló alaphelyzetet.

Mert az, hogy a frissen kinevezett rendőrkapitány (Son Byung-Ho) ötlete jópofa – de érthetetlen, hogy amikor kicsúsznak a dolgok az irányítása alól, nem állítja le a beosztottját.

Próbálják ezt az ötletéhez való kőkemény ragaszkodással, és a média jelenlétével indokolni, de nekem kicsit… fura… hogy bár látja, egyre nagyobb hülyét csinál magukból, mégis tovább erőlteti a dolgokat.

Mindegy: „suspension of disbelief”. :-)


Jeong Jae-Yeong alakítja Do-mant, a magának való, krónikusan szabály(zat)követő rendőrt, aki nyomozói beosztásából került lefokozásra utcai szolgálatra.

És bár ő jelzi, nem biztos, hogy jó ötlet :-) a friss rendőrfőnök mégis őt bízza meg a bankrabló szerepének eljátszásával.

Ugyanis a városban elszaporodtak a bankrablások, és hogy a rendőrség kompetenciáját a nagy nyilvánosság előtt igazolják, egy „próba-bankrablást” szimulálnak, és Do-man azt a parancsot kapja, hogy legjobb képességei szerint, mindenkinek ellenállva alakítsa a bankrablót.

Természetesen a rendőrfőnök biztos abban, hogy az „ál-bankrablót” a valódi rendőrök nagyon gyorsan és nagyon látványosan semlegesítik, amiért mind a média képviselői, mind a város lakói meg fognak nyugodni, hogy milyen nagyszerű szervezet is óvja-védi őket.

A szituáció és Do-man szikár „parancskövetése” több humoros helyzetet tartogat, és a túszok segítőkészsége is már-már a régi, Daniel Auteuil fémjelezte, kedvenc francia bankrablós filmemet „Pour 100 Briques T’As Plus Rien… - Sok pénznél jobb a több”-et idézte és néhol nagyon jókat röhögtem… :-) :-) :-)



…másrészt meg olykor a szememet forgatva néztem a rendőrfőnök fafejű, a tervéhez végletekig való, és saját magából (meg az egész szervből…) címzetes marhát csináló, értelmetlen ragaszkodását. :eeekkk:

De persze ez kellett ahhoz, hogy a film koncepcióját végig lehessen vinni.

Nekem összességében tetszett – de azt nem mondanám rá, hogy kihagyhatatlan… :sör:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése