Véget ért kedvenc seriffünk történetének első évada… :sör:
…de búcsúzása sajnos nekem rossz szájízt hagyott a számban… :-(
Mert _pont_ az
ilyen évadzárókat nem szeretem, amikor szolgaian alárendelik az _évadzárót_ (aminek zárnia kellene az évadot!!!) a következő évad
felvezetésének.
Félreértés ne essék: szeretem a cliffhangereket, de ebben az
esetben egyáltalán nem erről volt szó.
Az _egész epizód_
azt a célt szolgálta, hogy megalapozzák a második évad konfliktusait – és ezt
én nagyon nem szeretem. :-/
Sajnos, a nyomozás emiatt háttérbe is szorult – pedig egész
érdekesnek tűnt…
Csak azt nyomták az arcunkba repetitíven, hogy mikkel kell
majd Longmire seriffnek szembenéznie – a második évadban:
- a denveri afroamerikai gyilkossági nyomozó tapadós,
idegesítő és fenyegető zaklatása, aki azzal gyanúsítja, hogy megölte felesége
gyilkosát
- Branch immár nem egyenesen ellenfele, hanem nyíltan
ellensége lett, és szövetkezett Jacob Nighthorse-zal, aki az indián közösség
egyik legbefolyásosabb személyisége, és Longmire-rel… finoman szólva nem
szimpatizál. Kettejük szövetsége komoly gondokat fog okozni a seriffnek…
- lánya Cady pedig szintén ellenségessé vált vele szemben,
pont most, amikor a legnagyobb szüksége lenne a seriffnek a támogatásra…
Köszi, ez nekem kicsit… túl szappanoperás. :-/
Már csak az kellett volna, hogy Ferg-ről kiderüljön, régi,
balkézről való gyereke, és Vic pedig az emlékezetkieséses első felesége, Branch
meg a titkolt féltestvére… :-/
Lehet, hogy nekem van most, a Blackout után, elegem „a nyakig
a mocsárba nyomott főhős kínlódása, főműsoridőben” című alapokkal… de most nagyon nem hiányzott, hogy Longmire állánál locsogjon a pöcegödör tartalma…
:-/
Nem tudom… Lejön, hogy nem pörögtem rá a második évadra és
nem tettem a várólistám első helyére? :-/
Egy egész jó évad végét sikerült az utolsó résszel lehúzni…
Kár érte. :-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése