Crazy, Stupid, Love. – Őrült, dilis, szerelem. & The Hunger Games – Az éhezők viadala

Crazy, Stupid, Love. – Őrült, dilis, szerelem.

Caldwell ajánlotta figyelembe ezt az alkotást. :sör:

Mondjam azt, hogy _számomra_ legalábbis lassan indult be a dolog… de a végére azért belejött(em). :-)

Steve Carell és Ryan Gosling párosa, a „40 éves (szűz) csajozni tanul a vagány 30-astól” témára felépített, elnyújtott csetlés-botlás valahogy… egészen idegesített. :-/

Volt egy kb. 15 perc, amikor film közben elballagtam zuhanyozni, és miután visszatértem, a Kedvesem két mondatban gyorsan összefoglalta, hogy miről „maradtam le”. (Semmiről… :-P )

De szerencsére ezután nem sokkal történt a filmbéli fordulat, ami kifejezetten tetszett, és utána egy egészen más szinten zajlott a cselekmény. :-)

Kevin Bacon, Ryan Gosling, Steve Carell és John Carroll Lynch verekedése egy igazán jól sikerült, felröhögős jelenet volt. :-)

Ritka, de ez olyan film, amiben a színésznőket is csíptem: Julianne Moore, Emma Stone, Analeigh Tipton, Marisa Tomei. :flower: :-)

A végére talán kissé túl idealisztikus… Justin-féle „legalább valaki dögöljön már meg, akkor van hihető íze!”-hozzáállás esetén ez biztosan már sok(k) is… de én nem tudok ezért haragudni rá.

Könnyed kis nyári film (nem úgy, mint a Pandorum… :-) ), „asszonnyalnézős”. :sör:

The Hunger Games – Az éhezők viadala

És itt a Twilight tejtestvére. Hurrá. :-P

Azért gondoltam, hogy az első részt csak bevállalom. Mert megérdemlem. (Van némi mazochisztikus hajlamon, azt hiszem… :-) )

(Hja, mondjuk, az is egy remek poén volt a „Crazy, Stupid, Love.”-ban, amikor Emily ezt mondta:

„I really went to see the new Twilight movie by myself. I don't know why I did that, and… it was so bad, Cal!” :-) )

Szóval, mit is kell tudnunk a „The Hunger Games”-hez? Én ismerem és respektálom a régi mondást, miszerint „az újszülöttnek minden vicc új” – de mivel én már nem vagyok egy „újszülött”, így innen-onnan ismerősen suttognak (ORDÍTANAK) bizonyos… hm… finoman szólva „újrahasznosított” motívumok.

Ha láttátok az 1987-es Arnold Schwarzenegger és Paul Michael Glaser fémjelezte „The Running Man”-t, és/vagy a 2000-es Takeshi Kitano-s „Batoru rowairu – Battle Royale”-t, akkor… akkor a „The Hunger Games” története legalábbis nagyon-nagyon ismerősnek tűnik… :-P

Most sorolhatnám itt (mármint a hasonlóságokon és áthallásokon túl, ugye…) a szereplőket… de inkább nem teszem.

Remek színészeknek szüksége volt/van a pénzre. Végül is, csak abból élnek, nem?! Na.

Ne húzzam már rájuk a vizes lepedőt.

Itt az aktuális amerikai írónő, aki tini(lány)vágyálmokat beteljesítő művet tett le az asztalra, és ezzel nagyot kaszált. És a film-franchise-ból nem akar kimaradni az, akit felkértek/felkérnek.

A Twilight és a Hunger kéz a kézben járnak egy szélesre taposott úton… de én nem akarok abba az irányba haladni.

És ezt nektek sem ajánlom. :sör: