Blackout s01

„You wake up with a big feeling of dread in the pit of your stomach, hm? You don't know which Dad is going to turn up. You never feel safe. Walk on eggshells. Best to keep quiet, stay invisible, stay way out of the way. (…)You're the child of an alcoholic - that means something.”

Ujujujujujjj… Hogy is mondják a sorozatjunkie-n?

„Anglia lecsap!”

…most is ez történt: és összezúzta a nézőket.

Minket legalábbis. :thumbsup:

Mondom ezt a legpozitívabb értelemben, úgy, hogy valójában tényleg úgy éreztük az évad végén, hogy ízzé-porrá zúztak és ledaráltak bennünket. :respect:

Brutális. Kíméletlen. Zsigerbe markoló. Kilátástalan.

Ezek a szavak jutnak először eszembe, amikor erre a sorozatra gondolok… És az, hogy igazi unikum a maga műfajában. Fekete, hideg, keserű, égető, gyomorösszerántó unikum – de az.  :respect:

Vártam, hogy winnie ír róla valamit a junkie-n, de addig csigázott a kíváncsiság (hisz mégiscsak egy _angol_ sorozatról van szó!), hogy belevágtam – és magammal rángattam Kedvesemet is. :-)

A sztori rövid felvezetése: Daniel Demoys (a nagyszerű Christopher Eccleston alakítja! :sör: ) alkoholista tanácstag egy éjjel emlékezetkiesésig issza magát, és reggel véres ruhában ébred – de nem ő sebesült meg. Az éjszakáról csak felvillanó, ködös képei vannak, és nem tudni, mi benne a delírium és mi az, ami meg is történt(hetett) – ám nagyon úgy tűnik, hogy egy gyilkossági ügybe keveredett…

Nem. Nem akarok róla többet mondani. Ahogy halad előre a sztori, egyre sötétebb és egyre mélyebb gödörbe süllyedünk – a főszereplővel együtt…

És most kezdem a szereplők éltetését: Cristopher Eccleston. :respect:

Először mélységesen gyűlöltem… aztán szívből sajnáltam… és a legvégén végtelenül tiszteltem.

Meggyőződésem szerint ilyen alakításra csak a legnagyobb színészek képesek. :thumbsup:

Az az érzelmi hullámvasút, amire az ő karaktere felültetett bennünket, az valami igazán döbbenetes.

„They can turn against me, they can hate me, but they have to trust you.”

Nem fogjátok kitalálni, hogy ki volt a másik színész, aki a vállán vitte showt…

Andrew Scott – a Sherlock feledhetetlen Moriarty-ja. :sör:

Azt hiszem, ez az angol úriember ismeri a színészmesterség minden csínját-bínját. :respect:

Ahogy hozza Moriarty-t és most a Blackout paranoiás zsaruját, az valami elképesztő.

Nagyon jó volt, remekül illeszkedett a történetszála a filmbe, és nagyszerűen kiegészítette, kerek egésszé tette azt. :sör:

Huhhh… nem nagyon akarok többet beszélni rajta: újabb horzsoló, zúzós angol sorozat.

…de könnyelműen ne vágjatok bele: olyan, mintha egyre mélyebbre úsznátok a vízbe, és az minden egyes karcsapással egyre sötétebb, hidegebb, iszaposabb lenne.

Nem egy „könnyű séta” végigtolni, nem fogtok utána úgy felállni a székből, hogy „whoá! ez aztán milyen remek szórakozás volt!” – mert dráma a javából.

De minden egyes percét megéri. :respect:

„- Love you, Dad.

- I know you do, Lukio.

- What I mean is... I always love you.”