„Did you know that the U.S. government only quantifies three things by
blood? Dogs, horses, and Indians.”
Megint egy remek Longmire epizód. :sör:
Igaz, hogy az „egy rész-egy eset” elvre épülünk, de ahogy
közeledünk a végjátékhoz, azért sűrűsödnek az események – és a felhők kedvenc
seriffünk feje fölött…
Ahogy végiggondolom, azt kell, hogy mondjam, a sorozat azért
minden epizódban szépen adagolja az az indiánok helyzetét az USÁ-ban.
És kezdetben bármennyire azt éreztem, hogy a rezervátumok „állam
az államban”, valójában nem az önállóságukon, önrendelkezésükön van a hangsúly,
hanem az… elszigetelésükön. A társadalomból való kizárásukon. :-(
Valahogy olyan… rossz érzés néha nézni és beleélni magamat a
helyzetükbe. :-/
Na, mindegy, ettől még tetszik a sorozat, és istenigazából
egyáltalán nem az „etnikai kisebbség elnyomásán” van benne a hangsúly. De azért
szépen átszüremkedik a képkockákon a rögvalóság néhány apró göröngye…
A nyomozás megint izgalmasra, érdekesre sikeredett, de még izgalmasabb
volt a gyilkosság háttérsztorija: a kavarás, a „szálak mozgatása”, a szereplők
magánéletének bonyolódása…
…és azért furcsa, hogy Longmire legnagyobb ellenfelét (ellenségét…?)
nem „odakint”, a (kül)világban, hanem „házon belül” kell keresni…
Pörgős, figyelemlekötő epizódot láthattunk újfent. :sör:
Jöjjön a sorozatzáró… :thumbsup:
„- You overestimate me, Walt.
- I think you might underestimate
me, Jacob.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése