Boogie, el aceitoso

Rajzfilmrajongó is vagyok,mint már említettem volt… :-) Sőt, felnőttrajzfilm rajongó.

(Nem felnőtt rajzfilmrajongó, értitek?! :-))

Naszóval – mielőtt még belezavarodok –, nagy kedvenceim a „¡Vampiros en La Habana! – Vámpírok Havannában”, valamint a „Vampire Hunter D” és az „Afro Samurai” összes történetei :sör:, de már jó régen nem láttam érdekes és szóra érdemes komoly rajzfilmet…

Így most javarészt nagy örömömre (hogy miért _csak_ „javarészt”, arra később kitérek…) lelkesen nyomtam végig az argentín „Boggie, el aceitoso”-t (ezúton is megköszönve „Twisted Brothers”-nek a feliratot! :sör: ).

Boogie karakterét Roberto Alfredo Fontanarrosa, argentin rajzoló és író találta ki, 1970-ben. 2009-ben, az író-rajzoló halála után két évvel :rip:, készült el az argentin-mexikói közös készítésű rajzfilm, „Boogie, el aceitoso”.

És hogy kicsoda Boogie?

„Megjártam Vietnámot. Sűrű növényzetű, bozótok formálta alagutakon vágtunk keresztül. A bűzös mocsárban aludtam. Komplett falvakat égettem porig. De megjártam Laoszt, Kambodzsát, Etiópiát és Namíbiát is. Fekete lázadókat mészároltam le Dél-Afrikában. Bajtársaim százai vesztek oda a szemem láttára.

Egész életemben a harcra készültem. Keményen edzettem. A legkülönfélébb fegyverek szakértőjévé váltam. Egyvalamiben biztosak lehettünk: az ellenség ott van.(…)

Élvezettel gyilkoltam az alultáplált és felkészületlen katonákat. Ócska sörrel és babbal a kezemben, a visszamaradottság és fejletlenség közepette. Ott voltam El Salvadorban, Nicaraguában, Irakban, és az Öböl-háborúban. Ott voltam a harmadik világ összes kibaszott háborújában. Változhat a helyszín, lehet más a dzsungel... de szerencsére... mindig... mindig akad valaki, akit csúnyán lezúzhatsz.”

Egész jó kis mottó, nemigaz?! :-)

Szóval, _ez_ a Boogie éli az életét (ha jól jött le nekem, New York-ban), és bérgyilkosként tölti dolgos hétköznapjait.

Ami szembeötlő, nyers világnézete, és a szinte védjegyévé váló rideg kegyetlensége – mind a „munkáiban”, mind interperszonális kapcsolataiban.

„Marcia: Boogie... csatlakozhatok? Szeretek beszélgetni veled. Te más vagy. Nem olyan, mint a többiek. Magasról teszel az emberekre, és hidegen hagy, ha megbántasz valakit. Azt teszed, amihez kedved van, és akkor, amikor akarod. Ami a szíveden a szádon. Már egy hete nem láttam Sonnyt. Ilyenkor mindig borzasztó ideges vagyok. Vajon tetszem még neki? Mondd meg nekem, csini vagyok? Jó az új sminkem? Na meg a ruhám és a cipőm?

Boogie: A szemeid akár egy varangyé. Sosem láttam még ilyen békapofát. Eddig nem tűnt fel, mert szó szerint sokkolt a hájad. Egy héten belül olyan leszel, mint egy hordó. A lábaidat egy elefánt is megirigyelhetné. De semmi sem fogható a leheletedhez. Faszom! Olyan szaga van, mint egy saigoni pöcegödörnek.  Figyuzz, Marcia, ne húzd fel magad, te akartad az igazat.

Marcia: Köszönöm, te vagy a legőszintébb ember.

Boggie: Nincs mit.”

:-)

Szerintem a karakter nagyon jól egyben van:humoros és kemény, igazi egyedi figura. :respect:

Nekem marhára tetszik a megrajzolása, sőt, az egész rajzfilm miliője nagyon rendben van, valami remekül elegyítették a rajzokat néhány valós képpel, ami fantasztikus feelinget teremt. :sör:

De most térnék ki arra, hogy miért _csak_ „javarészt” jött be nekem…

A sztori. :-/ Már megint az a fránya, a „kisujjamból is kiszopom” sztori… Ami alfa és omega kellene, hogy legyen… :-///

Ennél faékszerűbb szerintem már nem is lehetne: Boogie-t le akarja nyomni a „number 1” assassin pozícióból a feltörekvő, techno-ninja Blackburn.

És ezt a film sajnos a lehető legmegszokottabb módon követi le… :-/

Ám ettől függetlenül azt mondom, hogy a „Boogie, el aceitoso” egy remek rajzfilm a maga nemében – nekem a spanyol narráció pluszban rátett egy nagy lapáttal a tetszési indexemre! – amit szvsz nem szabad kihagyni egy felnőtt, rajzfilmrajongónak. :sör:

Vagy felnőttrajzfilm rajongónak, na. :-)

„Boogie: Egyes ágazatok nem ismerik fel a haladást. Mert amikor a puskaport feltalálták, a karaténak befellegzett.”