Safe – A biztonság záloga

Na jó.

Rendben. :-)

Jason Statham szerencsére még nem veszett el úgy, mint Steven Seagal… :-)

Ez egy kellemes, pörgős-darálós, Stathames-ChevChiliosos akciófilm – pont amilyet elvárunk, és pont amilyennek szeretjük. :sör:

És nem csak az akciójelenetek vannak nagyon rendben :thumbsup: hanem sikerült egy olyan forgatókönyvet összehozni, ami még egészen eredetinek is mondható a műfajban. :sör:

Boaz Yakin odatette magát, mint író és rendező. :respect:

Statham pedig rutinból hozza, és kisujjából kirázza a rosszarcú, mogorva, magának való kemény legényt – és ha megindul, marhára nem szeretnénk az útjába kerülni.

A kőkemény szál kap egy kellemes felhangot Mei (Catherine Chan) jelenlétével, aki nagyon szerethetően, kislányos irritációktól és agyunkra menő nyűglődésektől mentesen(!) hozza karakterét, az „emberi számítógépet”.

Villannak még kellemes mellékkarakterek, mint Anson Mount (Hell on Wheels), James Hong (Kung Fu Panda :-) ), Robert John Burke :sör: – és Emile Docheski, az orosz maffiafőnök szerepében a tavaly elhunyt, erdélyi születésű magyar színész, Técsy Sándor. :rip:

A csavarok és a húzások jók, az akciók brutálisak, a lövöldözések kíméletlenek, az ember figyelmét az utolsó percig lekötik.

…és igen, talán pont az utolsó percek kicsit… túl… „szépek”… de ez legyen a legnagyobb gondunk. :sör:

Összegezve, én most tényleg örülök, hogy nem kellett Jason Statham-et lehúzni a „must see!” listámról. :sör:

A.C.A.B.: All Cops Are Bastards

„Gli sbirri sono tutti bastardi!”

Van, aki azt írja az imdb-n, hogy ez egy „propaganda-film” …

Szerény, egyvágányú véleményem szerint, meg ez eléggé… hm… „agylövött” álláspont. :idiot:

Annyit viszont nyugodtan kijelenthetünk, hogy ebben a filmben mindenki könnyen megtalálhatja a maga „ellenségét”, „gonoszát”, „mumusát”: mert vannak benne rohamrendőrök, futballhuligánok, nácik, politikusok, elvált és együtt élő, egymással marakodó és egymásnak „betartó” nők és férfiak…

Ne mondjátok, hogy ebben a felsorolásban senki nem találta meg a… hm… „saját tüskéjét”?! ;-)

De hogy színt valljak: engem több „tüske” is megbökött… és… a fene se tudja… de lehet, hogy ez segített abban, hogy ne egyik, vagy másik oldal „propagandájának” állítsam be a filmet: hanem azt mondjam – nincs tisztán se fekete, se fehér.

Mindenkinek van olyan oldala, amiért el lehet/kell ítélni… de_ majdnem_ mindenkinek van olyan oldala is, amivel… ha nem is egyetérteni, de legalábbis… magunkban hümmögve lehet bólogatni.

Persze, tisztelt Olvasóim :-), ha Ti egyértelműen és kristálytisztán „tiszta fehér lap” vagytok, a megkérdőjelezhetetlen és kétségtelenül egyértelmű „Jók”, akkor nyilván könnyebb dolgotok van: rámutattok a szereplők közül valakire (mindenkire…?), és deklaráljátok, hogy ő(k)/az(ok) a „Gonosz”. És kész.

Én a magam bumfordi és esetlen módján nem tudok és nem is akarok ilyen könnyen ítélkezni.

Nekem mindenki… legalábbis ember volt. Hibákkal és jó tulajdonságokkal, érthető és elfogadható, vagy éppen érthetetlen és elfogadhatatlan motivációkkal.

Éppen ezért tetszett ez a film. :sör:

Cobra (Pierfrancesco Favino), Negro (Filippo Nigro), Mazinga (Marco Giallini) régi rohamrendőrök, közéjük érkezi a fiatal újonc, Adriano (Domenico Diele), és gyakran hozzájuk csapódik még a rendőrségtől már kilépett barátjuk, Carletto (Andrea Sartoretti).

Az ő mindennapjaikat kísérhetjük figyelemmel, ahogy dolgoznak, és ahogy élnek: együtt, barátságban és folyamatos egymásra utaltságban.

Van, amikor kiküldik őket tüntetést szétverni – van, amikor két ellenséges szurkolótábor közé kell állniuk – van, amikor utcai harcokat kell megfékezniük – van, amikor kilakoltatásban kell segédkezniük – van, amikor bevándorlókat kell hazatoloncolniuk – van, amikor bevándorlókat kell megvédeniük a lincseléstől…

És mindig, minden helyzetben gyűlölik és megvetik őket. Nem számíthatnak senkire és semmire, csak egymásra.

Ebből viszont egyenesen következik, hogy a „mundér becsületét” megvédik, egymás mellett akkor is kiállnak, amikor nem az igazság és törvényesség útján járnak…

…és van, amikor odacsapnak: ami nem törvényes – de az igazságérzet ezt diktálja.

Közben mindegyikük hordozza a saját keresztjét: Cobra küzd a démonaival, és a folyton felszínre buggyanó agressziójával; Negro elvált feleségével harcol kislánya láthatásáért; Adriano édesanyja kilakoltatása és a lakásában élő illegális bevándorlók miatt hadakozik a hatóságokkal; Mazinga fia pedig neonáci…

Nem egyszerű élet egyik sem.

Aztán meg váll-vállnak, pajzs-pajzsnak vetve állnak az utcán, és csak abban reménykednek, hogy aki mellettük áll, az ki fog tartani. Az, hogy leköpik és megdobálják őket, már mindennapos esemény.

Néha olyan érzése van az embernek, hogy éppen olyanok, mint amikor Hannibál az első sorokban küldte harcba az egyszál karddal küzdő núbiaiakat… Akiket senki nem nézett embernek, csupán feláldozható, arctalan tömegnek.

Furcsa az emberi gondolkodás: ha az utcákon csőcselék hőzöng, gyújtogat és fosztogat, akkor azért dühöng, hogy hol vannak már, akik megfékezik ezeket – ha pedig az utcán tüntet, vagy szurkol a csapatának, akkor meg miért nem takarodnak el ezek a „fattyúk” az útjából?

Az is egy elgondolkoztató pillanat volt, amikor a neonácik „főhadiszállásán” láthattuk a rendőröktől elszedett „ereklyékből” készített „trófea-falat”…

…és a film végén lévő kiállás is, valahogy… olyan egyértelmű üzenetet hordozott.

Ami viszont meglepett, hogy nagyon jó zenék csendültek fel benne: egy ilyen filmtől sok mindent vártam, de jó zenét… hááát… legalábbis nem annyira. :-)

Egy szó, mint száz: ez egy kemény, karcos, mégis elgondolkodtató film. Szerintem egyáltalán nem „propaganda” – de tőlem mindenki azt lát bele, amit a szíve és a beállítottsága diktál. :sör:

Update:

The Clash: Police on my Back

Well I'm running police on my back
I've been hiding police on my back
There was a shooting police on my back
And the victim well he wont come back

I been running monday tuesday wednesday
Thursday friday saturday sunday runnin
monday tuesday wednesday thursday friday
Saturday sunday

What have I done?

What have I done?

Black Mirror – Fekete tükör s01

Az első rész után utáltam ezt a sorozatot: fizikailag és pszichikailag is rosszul voltam tőle…

…de a második részre már azt mondtam, hogy ez marha jó…

…a harmadik pedig feltette a koronát az egészre – és ennek fényében kénytelen voltam visszamenőleg elismerni az első rész érdemeit is. :sör:

Összességében pedig: a Black Mirror a legütősebb angol minisorozat, amit életemben láttam. :megarespect:

Charlie Brooker egy elvetemült, őrült géniusz. :leborul:

Korábban csak Greg Egan és China Miéville elképzelhetetlen magasságokban (és mélységekben… ) szárnyaló, eszelős fantáziája nyűgözött le így, mint most Charlie Booker zsenije. :respect:

Istenem… hol is kezdjem…

Talán az első résznél. :-)

Black Mirror s01e01 – The National Anthem

Sokkoló. Azt hiszem, ez a legjobb szó arra, ami kifejezi az ezzel a résszel kapcsolatos érzéseimet.

…visszataszító, felkavaró, dühítő… Ezek pedig a „sokkoló” utána rögtön beugró jelzők… :-/

Napokig nem tudtam a rész hatása alól kikeveredni, és napokig kerülgetett a tehetetlen dühvel kevert rosszullét, amikor újra és újra eszembe jutott… pedig minden erőmmel szerettem volna elfelejteni, kiradírozni az elmémből az egészet. :-(

Egy alternatív Angliában járunk, napjainkban, ahol elrabolják a királyi család tagját, Susannah hercegnőt, és megzsarolják az ország kormányát azzal, hogy az életéért cserébe… a miniszterelnök az állami televízióban egy élő közvetítés során – közösüljön egy disznóval.

Brutális egy felütés, nemigaz?!

És az epizód nem különben…  miközben a végére egy nem kis pofont tartogat…

Én köpni-nyelni nem tudtam tőle: és felfordult a gyomrom…

Mondom: napokig nem tudtam a hatása alól szabadulni, és azt mondtam – hogy aki ezt kitalálta, az egy elmebeteg. Charlie Booker.

Rory Kinnear hatalmasat nőtt a szememben azért, hogy elfogadta és eljátszotta a miniszterelnök szerepét. :respect:

A film vége után azt mondtam: „vesszek meg, ha még egy részt is megnézek ebből az idióta sorozatból”…

Black Mirror s01e02 – 15 Million Merits

Nem, nem vesztem meg :-) csak egyszerűen nem bírtam a kíváncsisággal: „ezek után mit fognak még kitalálni?!”.

Erre – hoppá! Semmi köze nincs az első részhez.

Egy alternatív jövőben járunk, az emberek a föld felszíne alatt, cellákban élnek – és napi programként szobabiciklit tekernek, egyrészt, hogy energiát termeljenek, másrészt, hogy saját maguknak „meriteket” (krediteket) szerezzenek, mert bármilyen napi tevékenységhez (evés, ivás, fogmosás stb.), és a folytonosan rájuk özönlő virtuális reklámok átugrásához a számlájukról meriteket vonnak le.

Mindennek ára van

Az átlagból, a napi „biciklizés” rutinjából (a napi taposómalomból) való kitörésre egyedül az X-faktor szerű show, a „Hot Shots” ad lehetőséget – ám az oda való nevezéshez 12.000.000 meritre van szükség.

A főszereplő, Bing (Daniel Kaluuya – The Fades) örökölt 15.000.000 meritet, és ezért unottan, mindenfajta különösebb megerőltetés vagy érdeklődés nélkül éli unalmas életét.

Ám megismerkedik a gyönyörű hangú, szép Abi-val (Jessica Brown Findlay) és elhatározza, hogy támogatni fogja abban, hogy jelentkezzen a Hot Shots-ra, hogy ott a kíméletlen – Simon Cowell-re hajazó… – Judge Hope (Rupert Everett) előtt megméresse magát. A zsűriben egyébként ott van még Judge Charity (Julia Davis) és Judge Wraith (Ashley Thomas) is… de Judge Hope a „Legfőbb Ítész”.

…és egy marha jó, morális és lelkiismereti kérdéseket felvető és feszegető sztorit kerekítenek belőle. :thumbsup:

Látni kell. :respect:

Black Mirror s01e03 – The Entire History of You

Egy újabb alternatív jövő – semmi köze az előzőhöz, teljesen önálló történet.

Majdnem minden embernek van a fejébe, a füle mögé beültetve egy „grain” nevű memóriachip, ami felvesz mindent, amit az adott személy lát és hall. A felvételeket egy kézi egység segítségével bármikor vissza is tudja magának játszani, a szembogarára ültetett kontaktlencsére, vagy vmiféle panelre, sőt, akár egy képernyőre is ki tudja vetíteni, hogy mások is láthassák.

A repülőtéren például már bevett rutin, hogy gépre szállás előtt az utasokkal lejátszatják az előző pár napjukat, illetve pörgetve akár az előző hónapjukat is, biztonsági ellenőrzés gyanánt.

Főszereplőnk Liam (Toby Kebbell – Wrath of the Titans) fiatal ügyvédként éli az életét szép feleségével Ffion-nal (Jodie Whittaker), és pár hónapos kislányukkal. Éppen egy meghallgatásról érkezik haza, egy partira, ahol neje is jelen van – és észreveszi, hogy Ffion élénk érdeklődést mutat a parti egyik férfi vendége, Jonas (Tom Cullen) iránt.

Az egyre elharapódzó gyanakvás és féltékenység miatt Liam „grain”-je segítségével elemezni kezdi felesége viselkedését, (évekkel) korábban elhangzó mondatait… és egyre mélyebbre merül a grain adta lehetőségek tárházába, és gyanújában egyre jobban megerősítve érzi magát.

És ez egy ördögi körré válik…

A film végén pedig sikeresen össze is vesztem Kedvesemmel, mert az epizód által felvetett erkölcsi és morális kérdésekben nem értettünk egyet. :-)

Rendesen betett nekünk ez az epizód is, és gondolkodásra (…veszekedésre… :-) ) késztetett.

Nagyon hatásos volt. :thumbsup:

Összességében?

Eszméletlen jó minisorozat a Black Mirror, ami olyan szinten berántja és gondolkozásra készteti a nézőt, ami ritka manapság. :respect:

 Ha az első rész sokkján nem akadtok fel (…mint én…) akkor egy remek élményben lesz részetek.

Biztos vagyok benne. :sör:

The Raven – A holló

Ez egy nagyon sötét, nyomasztó thriller – és a műfajában teljesen jó! :sör:

Nem értem, miért „bántották” érdemein felül…

Leginkább a „From Hell – A pokolból” című filmhez hasonlítanám, mind történetileg, mind hangulatilag, mind minőségét tekintve. És nekem az is nagyon tetszett. :thumbsup:

John Cusack formálja meg Edgar Allan Poe-t, de szerintem meglehetősen felemás az alakítása.

A film első felében nagyon jól hozza a cinikus, alkoholista, kiégett, mégis hanyag eleganciát sugárzó, senkit és semmit nem félő és nem tisztelő írót.

…de a film második felében véleményem szerint „beleszürkül” a „szeretett lányt megmenteni akaró hősszerelmes” archetípusának sablonába, és sajnos feledteti korábbi érdekes és egyedi énjét.

Oké, hogy ez nyilván a kialakult helyzet, az éltre-halálra menő bújócska, az idővel való versenyfutás miatt van… de akkor is: a film második felében már egyáltalán nem olyan emlékezetes az általa alakított karakter.

Luke Evans bújik Fields nyomozó bőrébe – és végre egy olyan szerepben láthatom, amiben remekel. :sör:

Fields kemény és határozott, intelligens és művelt, szakmájának mestere, uralhatná is akár a vásznat, de amikor Poe jelen van, tisztelettel és alázattal engedi át neki a főszerepet – és ezzel az én tiszteletemet is elnyerte. :respect:

Luke Evans-t nem nagyon tartottam sokra eddigi munkái alapján (Clash of Titans, Immortals, Die drei Musketiere… :-P ), de itt valóban nagyon jót alakít. :thumbsup:

Brendan Gleeson-t pedig alig akartam megismerni… :eeekkk:  A „The Guard – A guardista” szerepében egy középkorú úriembernek láttam… Itt pedig határozottan egy _öreg_ embernek. De nyilván nem ő öregedett meg hirtelen, hanem ilyenre maszkírozták.

A múltkor kiemeltem a „God Bless America” kapcsán a Darko Entertainment logóját, hogy az mennyire determinálta a filmmel kapcsolatos előérzeteimet – most a „The Raven”-nél ugyanez történt, amikor végignéztem az (általam korábban még soha nem látott) Intrepid Pictures bannerét, amit nagyon ütősnek és hatásosnak találtam. :respect:

A film felütése nagyon kemény „cold open” – láttára a Kedvesem kis híján el is menekült… :-)

A történet alapvetően sötét és nyomasztó, fenyegetően lassan hömpölygő, de remekül vált sebességet és képes pörgésbe kapcsolni, és szerintem remekül interpretálja Poe munkásságát: James McTeigue nagyon jó munkát végzett. :sör:

Nekem különösen a „A vörös halál álarcát” felidéző jelenetsor tetszett… az valahogy igazán rendben volt. :respect: (Míg „A kút és az inga”-főtémájának feldolgozása valahogy… nem sikerült olyan jól.)

A nyomozás izgalmas és érdekes – és bár a befejezéssel nem voltam túl elégedett… de az utolsó perc végül is dobott egy olyat, ami miatt elégedetten álltam fel a székből. :thumbsup:

Szerintem teljesen rendben van ez a film: pontosan azt adta, mit vártam. :sör:

Aki szereti Edgar Allan Poe munkásságát és/vagy akinek bejött a „From Hell”, annak szvsz nem szabad kihagyni.

The West Wing (Az elnök emberei) s01e01-e06 & Studio 60 on the Sunset Strip (A színfalak mögött) s01e01-e03

Mivel legnagyobb sajnálatomra a „The Newsroom” fordítása teljesen „megfeneklett” :-( (és a brutál pergő politikai-tudományos és egyéb szaxleng :-) miatt eredeti nyelven nem merem bevállalni…), ezért rákerestem Aaron Sorkin korábbi munkáira.

…hogy lássam, mit is tett már az asztalra ez a fickó. :sör:

The West Wing (Az elnök emberei) s01e01-e06

Megvallom, a negyedik részig _csak_ amolyan „elnézegetős” volt: akadtak benne jópofa, szerethető, olykor ütős pillanatok, de igazából nem éreztem „berántva” magam… Csak úgy (jobb híján) – elnézegettem…

Erre az ötödik rész valami olyan szinten rendben és egyben volt, hogy hirtelen lekaptam a fejemről a kalapot. (Megsüvegeltem, na – ha mondd ez nektek valamit. :-) )

Ütős mondanivalója, üzenete volt – remek, finom kis poénokkal és hangosan felröhögős, nagy poénokkal(!) teletűzdelve – nagyon okos, odafigyelős dialógusokkal – szerethető mellékszálakkal, jelentőségteljes pillanatokkal. :respect:

Talán mostanra (5-6. rész) rázódtak bele annyira a színészek a karakterekbe, illetve mostanra szoktam és szerettem meg én is őket.

Martin Sheen, John Spencer, Richard Schiff, Bradley Whitford, Allison Janney, Rob Lowe, Dulé Hill – mind-mind nem pusztán jók, hanem egyenesen nagyszerűek a rájuk osztott szerepben. :respect:

Egyedül Moira Kelly irritál – de szerencsére azóta kiderült, hogy ezzel valószínűleg többen is így lehettek, mert csak az első évadban szerepel… Szóval, csak kibírom addig valahogy. :-P :-)

Itt már azt hiszem érzem Aaron Sorkin keze nyomát, és azt, hogy miért lehet szeretni a munkásságát. :respect:

Ti már biztosan láttátok (hisz ’99-es sorozat), de nekem most jó érzés bepótolni. :sör:

Nyomom tovább. :-)

Studio 60 on the Sunset Strip (A színfalak mögött) s01e01-e03

Ez a „frissebb” Sorkin-sorozat (2006), amit ugye egy évad után kaszáltak…

Nos, három rész után egyáltalán nem győzött meg: pedig nagyon bíztam benne. :-/

A West Wing alapvetően egy „komolyabb” sorozat, mégis sokkal több a poén benne, mint a könnyedebb és alapvetően egy humoros műsorról szóló Studio 60-ban. Egy-két okos kis csöndes élc elpuffan egy-egy epizód alatt, de nekem ez meglehetősen soványka… :-(

A történet sem igazán köt le, és nem is adott egyik rész sem valami nagy élményt ezen a téren.

Pedig szeretem Matthew Perryt és Bradley Whitfordot, és egész jó szereplők vannak mellettük, mint Amanda Peet, Steven Weber, D.L. Hughley, Timothy Busfield… és ismerős mellékszereplők, mint Simon Helberg (TBBT), Evan Handler (Californication).

De ez a sztárparádé nekem valahogy nem áll össze egy „izgalmas” egésszé – inkább amolyan szilánkok villannak itt-ott, mint egy színes, rakott üvegablakon átsütő napsugár: némelyik életre kelő szín tetszik az embernek, a másik meg nem annyira…

És szerencsére ennek a sorozatnak is megvan a maga „Moira Kellyje” – Sarah Paulson képében…

Sorkin ide is írt (mert nyilván muszáj volt… vagy ilyesmi… :-/ ) egy idegesítő női karaktert, aki úgy hiányzott nekem, mint púp a hátamra… :-(

Összegezve: nem vett meg kilóra, hogy úgy mondjam… :-/

…nem is tudom, hogy folytatom-e… vagy inkább kasza… :eeekkk:

Sinbad s01e01-e02 – Pilot & Queen of the Water-Thieves

Oké, a „Hercules: The Legendary Journeys” és „Xéna: A karcos hencegő” :-) vagy mi… óta valahogy nem fűlött a fogam, hogy fantasy sorozat elé leüljek – mert ami ’95-’96 környékén eleinte elment… aztán az is egyre cikibbé és gagyibbá vált… az a típusú filmkészítés már nem tudott bevonni a 2010-es években.

Most valamiért mégis próbát tettem a Sinbad-dal…

Nem azt mondom, hogy „húúú, de zúzósan bedarálós” vagy ilyesmi, de nekem határozottan kellemes elnézegetnivaló volt: amolyan nyár esti limonádé. :-)

Naveen Andrews-on (Lost) kívül, aki főgonosz Lord Akbari-t alakítja, nincs benne ismert színész, de akik szerepelnek, azok kellemesen és szerethetően alakítják a rájuk bízott karaktereket.

Elliot Knight (Sinbad), Marama Corlett (Rina), Elliot Cowan (Gunnar), Estella Daniels (Nala), Dimitri Leonidas (Anwar) és Junix Inocian (Cook) nagyon jól össze vannak szedve: mindenki karakteres, mindenki jól hozza a rá osztott szerepet.

Alapvetően tényleg a Herkuleshez hasonlítanám – de, ha nem is jobb annál, legalább a 2010-es éveknek megfelelő kép- és látványvilág társul hozzá.

A második részben szereplő „griffmadár”(?) például remekül sikerült, és nagyon jól illeszkedett a filmbe.

A hajós és tengeri jelenetek pedig… mindig is szerettem az ilyet, szóval, ott megvettek. :-)

A sorozat felépítése „egy rész-egy kaland” formulával működik, és eddig nem dobott „túl nagyot” – de nem is okozott csalódást.

Azt hiszem, egy fantasy rajongó számára laza nyári kikapcsolódásnak simán elmegy. :sör: