Poppy éneke – ami szívet és lelket melengető...
„Mily szép a rőt alkony s a látóhatár!
Bár jó volt itt egykor, nem otthon ez már.
A fáról, mondd, mi les? Az út porán hálj!
Jöjj, adj fel most mindent, és meg sose állj!
Hívogass, hívogass, hisz távol vagy még!
A vándorút vár rám, és óv a nagy ég!
Nagy vándorút vár rám, és óv a nagy ég!
Az élelmem fogytán, s nincs már sok víz.
De szívem így szól: "Nosza, lássuk, mit bírsz!”.
Mily kurta kis lábak, mily végtelen táj!
Nincs mentsváram semmi, csak dalom, mi száll!
Énekelj, énekelj, hisz távol vagy még!
Ó, tudd meg, örökké nem óv a nagy ég.
És légy ott, mikor már, nem óv a nagy ég!
Ó, hallom a választ, mit a metsző szél fújt,
Ha bolyong a vándor, a sors támaszt nyújt!
Nem számít a bánat, nem számít, mi sújt,
Ha bolyong a vándor, a sors támaszt nyújt!”
The Wandering Song – Vándordal, amit Yarrow Proudfellow, azaz Büszkefő Cicka (Poppy édesanyja) dalolt mindig a vándorlások során…
Nagyon csípem Poppyt és az őt megformáló Megan Richards-ot, de… ezt a dalt sokkal szebben adja elő a magyar hangja: Sodró Eliza. :respect:
…
A döntéseket meghozta mindenki – és kinek-kinek választása szerint jutott sors…
Ennyire még nem fájt egyszer sem, hogy vége lett az epizódnak – folytatni akartam! Nézni akartam rögtön a következő részt!!! :aaaahhhhhhh:
Itt egy friss beszélgetés Sodró Elizával: https://hvg.hu/elet/20220930_sodro_eliza_interju_iskolai_zaklatas_junior_prima_dij_szfe_politika_nyilt_level
VálaszTörlés