Nem tudnak hibázni. Nem tudnak lépést téveszteni. Nem engednek a tökéletes minőségből.
10/10
…
Arra gondoltam, hogy azt írom: „nem is tudom, hogy melyik volt a kedvenc jelenetem” – de pontosan tudom.
Voltak nagyszerű, felemelő, megindító jelenetek, amik mind-mind dicséretére válnak a sorozatnak, a készítőknek, a színészeknek.
Amikor Galadriel beszélget a börtönbe zárt Halbranddal…
„The armor that ought to rest upon your shoulders weighs upon your soul.”
…amikor Arondir, Revion és a többi fogoly kétségbeesett,
halálraszánt támadást indítanak az ork őreik ellen…
.bmp)
.bmp)
…amikor Sadoc elmondja a gyaplábú karaván törvényét, és megemlékezik az elveszett társakról…
„Sadoc: And now, before we begin our next journey, we remember those from prior migrations, who fell behind. And should any Harfoot fall behind this migration, they likewise will be carried with us in our hearts and in our memories. In life, we could not wait for them. But here, now, we welcome to our circle... Miles Brightapple. Stuck in the snows of the mountain pass.
Harfoots: We wait for you!”
.bmp)
…
De az én kedvenc jelenetem mégis az volt, amikor a karavántól lassan, de biztosan lemaradó Brandyfoot család mögött megjelenik a magányos, égből lezuhant idegen, aki szinte beszélni sem tud, és egy szót mond:
.bmp)
.bmp)
„Friend.”
…
Nem hibáznak, és nem engednek a tökéletes minőségből. :respect:
Utoljára akkor vártam ennyire egy sorozat következő epizódját, amikor a 24 első évadát néztem a magyar egyesen…
(Ezt meg csak úgy üzenem innen, a nógrádi végekről a Tolkien-náciknak, a rasszista, tróger szarháziaknak, az ellendrukker tetűládáknak, akik mind csak mocskolják és lejáratni próbálják a Rings of Powert: szakadjon szét a fejetek, toxikus férgek.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése