Nem kárhoztatom – egyrészt az „én készülékemben van hiba”; másrészt pedig csupán a mozgalmasságot hiányolom: a történést nem.
Mert most keveselltem a harcot, a mozgást – de ebben a részben a szívek, a lelkek „mozogtak”, változtak, és ekként történtek a dolgok.
Ám sajnos mostanra megfogalmazódott bennem, hogy ismét (újra és megint) sikerült magamnak kikapni egy szereplőt, akit… hm… mondanám, hogy „kevéssé kedvelek”, de valójában utálok, mint a hasraesést. :-PPP
Ez pedig Theo… :-/ :-S :-P
És ebben az epizódban kaptunk bőven belőle: egy „suspension of disbelief”-fel terhelt menekülést az orkok elől a faluban :-OOO, amit a végére „deus ex machiná”-val koronáztak meg. :-PPP
Ha ennyit lehet kihozni a kölyök történetszálából… az eléggé harmatgyenge, hogy úgy mondjam. :-/
...
…mégis, mindezek ellenére is adom az epizódnak a 8/10-et. Ugyanis voltak bevésődő, feledhetetlen jelenetek. :respect:
Adar
Megjelenése és „bemutatkozása” minimum epic. :leborul: Joseph Mawle kelti számunkra életre. :sör:
Egy olyan Főellenség, aki túlmutat minden várakozásomon – és valahol… bonyek… szimpatikus, ami döbbenet. :eeekkk:
Ha az epizódban Adar annyi képernyőidőt kap, mint Theo – és Theo annyit, mint Adar, akkor tökéletes lehetett volna a végeredmény. De sajnos nem így történt…
IV. Prince Durin
Mondtam én, hogy ő kell nekünk. :sör: :thumbsup:
Adott egy fájdalmas-felemelő pillanatot… :respect:
„IV. Prince Durin: Sometimes I wish I could tell him exactly what I think of him, and never trade words with the old goat again!”
„III. King Durin: Our people believe... that when a new Dwarf-king is crowned, the voices of all his forebearers flow into him, sharing with him their counsel and wisdom. Even their mistakes. But you... you need not wait for that day to hear my voice. For, ever am I with you, my son. Even in anger. Sometimes, in anger most of all.”
:leborul:
...
…és adott egy marha jó csipkelődős adok-kapokat. :-DDD
:-DDD
Queen Regent Míriel
Elmondhatott egy csodás lelkesítő beszédet – ami méltó Tolkien Világához. :respect:
„Queen Regent Míriel: The faithful believe that when the petals of the White Tree fall it is no idle thing, but the very tears of the Valar themselves, a living reminder that their eyes and their judgment are ever upon us. There is a fateful hour in the destinies of men. An hour of judgment in which each of us, every one, must decide who we shall be. Are our hearts become as the statues that surround our isle? Or do they yet beat with the blood of the heroes that carved them? Is our valor confined to the graves of our slumbering fathers? Or is it here, amongst us even now?”
...
A döntéseket meghozták, az elhatározások megfogalmazódtak, a lelkek feltöltődtek, a szívek megacélozódtak.
Útra fel! Menjünk tovább. :sör:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése