In memoriam Géczy Gábor...

 

Géczy Gábor

(1963-2021)

https://www.magtar.hu/ 

 

Ben Aaronovitch: Rivers of London – London folyói

„– Megbűvölte a kutyát – mondtam, ahogy kiléptünk a házból.

– Csak egy kicsit – ismerte el Nightingale.

– Szóval tényleg létezik mágia. Akkor maga micsoda?

– Varázsló.

– Mint Harry Potter?

Nightingale sóhajtott.

– Nem úgy, mint Harry Potter.

– Miért nem?

– Nem vagyok kitalált személy.”

Mondjuk, én ezen nagyon jót röhögtem: egyszerre ironikus és önironikus – és ekkor elöntött a bizonyosság afelől, hogy Mr. Aaronovitch és én nagyon jó barátok leszünk. :-D

Így is lett. :sör:

De ne rohanjak ennyire előre.

Decemberben olvastam Szilárdnál a Fantasycentrum-on az interjút Juhász Viktorral, aki ezt mondta, amikor kedvenc íróiról kérdezték:

„Hatalmas rajongója vagyok a brit Ben Aaronovitch-nak, aki remek urban fantasyt ír London mágikus rendőreiről, és szertartásosan a megjelenés napján már veszem is meg a Peter Grant-sorozat minden új kötetét.”

(Dicsért még más írókat is, tessék szíves lenni klikkelni, és elolvasni a Fantasycentrumon! :sör: )

Vagyok olyan szerencsés helyzetben, hogy egyszer volt alkalmam személyesen is találkozni Juhász Viktorral (ha jól tévedek, 2007, Debrecen, Vekeri-tó, EFOTT :sör: ), de túlontúl elfogódott voltam vele szemben, hogy egy igazán jót beszélgethessünk – ugyanis igen nagyra tartom mind írói, mind fordítói munkásságát. :respect:

Ráadásul, éppen ő az a személy, akinek a China Miéville-rajongásomat is köszönhetem, ugyanis ő fordította magyarra 2004-ben a Perdido pályaudvar, végállomás-t – most pedig egy másik módon egy új figyelemre/rajongásra érdemes íróra hívta fel a figyelmemet. Ezt szerintem már egy sörrel meg sem tudom neki hálálni: legalább kettőre lesz szükség. ;-)

Szóval, beszereztem a „London folyóit”…

…úgy rémlik, életemben csak egyetlen egyszer volt ilyen könyvhöz szerencsém: amikor 1984-ben megvettem a zsebpénzemből a „Csillagok háborúját”. Hazabicikliztem a könyvesboltból, majd este zseblámpánál faltam a sorokat a paplan alatt, és valamikor hajnalban tettem le, amikor kiolvastam az egészet.

Pont így ragad magával Ben Aaronovitch regénye is: lehúz az örvénye London folyóinak, és sodor-sodor, mintha nem lenne holnap… Sajnos (vagy szerencsére…?) már nem vagyok 14-15 éves, és így tudtam fékezni magam a sorok „habzsolásában”, és ahogy egyre haladtam a vége felé, egyre jobban elkeseredtem… hogy mindjárt vége! Mit fogok ezután olvasni – ami LEGALÁBB ILYEN JÓ?!?! :-OOO

„Alexander Seawoll detektív főfelügyelő jól megtermett ember volt, verte a két métert,  hordómellkasú, sörhasú alak, a hangjától megremegtek  az ablakok.Yorkshire-ből származott, vagy honnan, és sok problémás  északihoz hasonlóan  azért költözött Londonba, mert ez olcsóbb volt, mint a pszichoterápia. Hírből már ismertem, és az a híre volt, hogy „velem aztán nem érdemes szarakodni”. Úgy robogott felénk a folyosón, mint a beszteroidozott bika, a legszívesebben elbújtam volna Nightingale háta mögé.

– Ez az én kibaszott nyomozásom, Nightingale! – dörögte Seawoll. – Nem érdekel, hogy éppen kit kefél, nem akarom, hogy a maga X-aktás baromsága akadályozza a rendes rendőrmunkát!”

Ben Aaronovitch humorán kívül nagyon bírtam azt, ahogy a két „varázsló/mágikus rendőr” együtt dolgozik/összedolgozik/egymás mellett dolgozik a „sima” rendőrökkel, és ahogy keveredik a „normál” nyomozás a „misztikussal”.

Mindkettő izgalmas, mindkettő pörgős, mindkettő berántja az embert – de persze, azért egy fantasy rajongónak az a klassz, ahogy a varázslat, a mágia megjelenik.

„– Visszaszámolok háromtól, és nullánál csinálja meg a legerősebb varázslatot, amit még biztonságosnak vél. 

– A legerősebbet? Biztos benne?

– Igen, uram. Mehet?

– Én készen állok.

Visszaszámoltam, és nullánál Nightingale felrobbantotta a labort.”

:-DDD

…ám persze nem minden móka és kacagás. Vannak itt sötét bábjátékosok, hazajáró, bosszúvágyó, sorozatgyilkos lelkek, sértett folyóistenek és folyóistennők, akik csak az ősi egyezségek miatt maradnak a határaik mögött… de hol a folyó határa, kérdem én, a tavaszi áradás idején…?

És közben a szimpatikus, szeretetre méltó, eredetileg az Ügyfeldolgozó egység aktakukacának szánt Peter Grant konstábler a szemünk előtt válik mágustanonccá, a titkos tanok beavatottjává – és lassan egyenrangúvá az anyagi világon túli „nagyok” sötét és fenyegető harcában…

„– Az nem a maga döntése – mondtam.

– És szerinted a tiéd?

– Szerintem az enyém. A kötelességem, a kötelezettségem, a döntésem.

– És azt kéred…

– Én nem kérek – vágtam közbe. Az udvariassági köröket már leróttuk. – Ha szórakozni akarsz velem, Tyburn, akkor tudd, kivel kezdesz.”

…

Egész egyszerűen letehetetlen a könyv – én is csak azért tettem le esténként (fogcsikorgatva), mert el akartam nyújtani egy kicsit az örömöt, az élvezetet.

(Ettől eltekintve tegnap este egyhuzamban végeztem be a mű második felét… :habzsolháp: :gyagya: Ott annyira besűrűsödnek az események, hogy képtelenség letenni, és nyugodtan elaludni, hogy majd holnap folytatom... :-P )

Egyetlen szerencsém van, de nem kicsi. Mégpedig az, hogy elérhető és beszerezhető a sorozat második és harmadik része is, magyarul: „Soho felett a hold” és a „Föld alatti suttogás”.

(Már elküldtem a megrendelést… :thumbsup: :-) )

Összegzésként annyi, hogy jó szívvel ajánlom Ben Aaronovitch munkásságát mindenki szíves figyelmébe. :respect: :sör:

 

Napfelkelte Berkiben...

 Milyen a keleti égbolton - és milyen a nyugatin... Szerintem gyönyörű. :-)

(Igaz, majd lefújt a szél a töltésről... ;-) )

Lupin s01

Nagyon csípem Omar Sy-t :sör: és nagyon kellemes/kedves emlékem az Arséne Lupin tévésorozat (1971 – francia, kanadai, svájci, olasz, osztrák, holland, belga, NSZK koprodukciós sorozat, aminek első évadát 1973 és 1975 között, a második évadát pedig 1976 és 1978 között adta le a magyar televízió, jómagam nagy valószínűséggel a második évadtól kapcsolódhattam be… ;-) :cool: :-D ), szóval, nagyon várós volt részemről – azzal a megelőlegezett bizalommal, hogy biztos tuti jó lesz.

Mégis pofára estem… és most rossz szájízzel rivjúzok. :-///

Ott van a kutya elesve, hogy pont az hiányzott a sorozatból, amit én a legjobban szerettem Arséne Lupinben: a mesterterv. Hogy 5-6 lépéssel előre gondolkodik, és nincs olyan fordulat a történetben, amire ne lenne megoldása – és ha úgy is tűnik olykor, hogy ráfarag: arról is kiderül hamarosan, hogy pont így akarta, és a tervének eleve szerves része volt. :thumbsup: :respect:

Szerettem benne a csavaros észjárását, és hogy mindenkit átvert – hiába hitték sokan, hogy túljárhatnak az eszén, mindig ő győzött.

Arséne Lupinben a zsenialitását szerettem. Az átverhetetlenségét. A legyőzhetetlenségét. És hogy minden rész végén jót lehetett röhögni vele együtt az éppen átvert dúsgazdag okostóbiáson.

Egy Naszreddin Hodzsa, egy Till Eulenspiegel, egy Lúdas Matyi, egy Robin Hood. :respect:

Na – ez nincs az Omar Sy-féle miniben… Pont ez nincs. :-PPP

Az első két rész még így indul – ám a negyedik-ötödikre már teljesen kicsúszik a talaj a főhős lábai alól, és csak kapkodva sodródik az eseményekkel: miközben az ő oldalán álló egyik rokonszenves szereplő meg is hal…

Az ötödik, záróepizódban pedig már kifejezetten „butaságot” csinál, aminek következménye egy csúnya, fájdalmas veszteség – ami cliffhangerként lóg az évad végén, hogy „fellelkesítsen” bennünket a folytatásra. :-PPP

Keresem a szót, hogy mit is mondhatnék erre a húzásra… hm… talán azt, hogy… rohadjatok meg. :thumbsdown:

Mindenki, aki hasonló húzással akar engem „átvezetni” egy sorozat következő évadára. :-OOO

Ez nem egy modern Arséne Lupin sorozat, ez nem Arséne Lupin tribute.

Ez egy olyan sorozat, amit Lupinnek hívnak, mert a főhős szereti a történeteit – de annyira van Lupinhez köze, mintha valaki cilindert venne a fejére, és azzal illegetné magát, hogy ő Lupin, miközben semmi másban nem hasonlítanak… :-P :-O :-/

Átverés volt ez az egész. Nem tudom, hogy mennyire szórakoztat(na), ha nem ismered Lupin kalandjait, és ha semmit nem mond neked az Arséne Lupin név…

…de azt tudom, hogyha ismered az alaptörténeteket, akkor… nézőként jó nagy pofára esés ez a sorozat. :-PPP :-///

 

2020 legjobb film- és sorozatélményei…

Mostanáig gondolkoztam azon, hogy egyáltalán érdemes-e 2020-ról írni egy „toplistát”.

De végül úgy döntöttem, ha nem írok, akkor hagyom, hogy a „vírus győzzön”, meg belebúbánatoskom a virtuális térbe, hogy #sohanemleszmársemmiarégi… :-PPP

Igaz, alig mehettem moziba: nem láthattam az új Dűnét, sem a Monster Hunter-t, amiket nagyon szerettem volna megnézni. :-/

Ám méltatlan lenne hallgatni a Netflix-szel, és a többi tartalomszolgáltatóval szemben, akik/amik mindent megtettek azért, hogy ne maradjunk vizuális élmény nélkül ebben a nyomorult évben – és sikerült is néha olyat gurítaniuk, amik miatt néhány felhőtlen órára elfelejtettem, hogy miféle szar, régi/új világ is lett odakint…

Bitang karcsú lett ez a lista, ilyen kevés film sosem volt rajta… bízom benne, hogy a 2021-es évben ennél csak több lehet: és nem lesz igaza ennek a szerintem nagyon vicces, de határozottan pesszimista mémnek. :-D

Filmek:

Jojo Rabbit - Jojo Nyuszi

"Nézi az ember a Jojo Nyuszit, és olyanokat röhög, hogy leesik a székről – majd elhallgat, a mosoly eltűnik az arcáról… és lassan elkomorul – végül sírva fakad (már a szentimentálisabbja, mint én…), miközben majd’ meghasad a szíve…

Hogy lehet ezt keverni-kevergetni-váltogatni?! Ki az, aki így mer játszani az egyszeri néző érzelmeivel…?!

Taika Waititi (rendező, főszereplő, forgatókönyvíró) – Christine Leunens (regényíró) 

:respect: "

 

A Beautiful Day in Neighborhood - Egy kivételes barát

"Érdekes, „A Beautiful Day”-en pont hogy nem sírtam – de ettől még bőven megérintette a szívemet, és ugyanaz fogalmazódott meg bennem, mint a film főszereplő újságírójában:

 „He's just about the nicest person I've ever met.” "

 

Onward - Előre

 "annyi dicsérő szót olvastam róla, hogy kénytelen voltam belekezdeni… és a végén behódolni.

 Örömmel és elismeréssel behódolni. :thumbsup:

 Igazi felüdülés, egy nagyon pozitív élmény az „Előre”."

 

Tenet (1.0) - Tenet (2.0)

"A Tenet…

 …okos. Nem „annak akar látszani”. Nem „próbálkozik”. Nem „játssza a meg nem értett entellektüelt”. Hanem nagyon _okos_.

 …nem nézi hülyének a Nézőt.

Nem nézi egybites debilnek. Egyenrangú partnernek tekinti. A szellemi társának tartja. Végigvisz az úton, és közben elmond mindent – és fel sem tételezi, hogy nem érted. Nem rág a szádba semmit szótagolva. Elmondja, akár csak egy mondatban is: és hisz benne, hogy megérted. Hisz Benned."

 

Boss Level

"Egy nagyszerű akciófilm egy időhurokba „akadt” harcosról, aki szerelméért, gyermekéért – de talán még jobban saját megváltásáért küzd…

Bitang jó volt. :respect:"

 

Hát, ennyit a filmekről... ijesztően kevés, tudom. :-(((

 

Sorozatok:

Zone Blanche - Black Spot - Szólít az erdő s01-02

"Bitang jó sorozat nőtte ki magát ebből, gyakorlatilag letehetetlen volt: minden este ezt néztük – és olyan nyomasztó, olyan fullasztó az egész, hogy legtöbbször csak egy részt bírtunk belőle letudni…

De másnap este újra körömrágva lestük a következő epizódot. :respect: "

 

Unbelievable - Hihetetlen s01 

"Annyira félelmetesen realisztikus volt (a valójában, a valós életben is megtörtént!) események bemutatása, hogy az embernek felfordult a gyomra… és elszorult a torka…

Megvan, vagy megvolt nektek is az az érzés valaha, hogy néztek egy sorozatot, és úgy vagytok vele: nem akartok, nem bírtok belőle több epizódot megnézni – elég volt!

Aztán másnap este megint leültök a tévé elé, mégis indítjátok a következő részt – mert tudni akarjátok, hogy mi lesz…

Ilyen sorozat az Unbelievable."

 

Home Before Dark s01

"Estéről-estére néztük. Remegő gyomorral, izgulva, lelkesedve, dühöngve – néha legszívesebben megöleltünk volna valakit… aztán másvalakit meg úgy vágtunk volna pofán, hogy a fal adja a másikat!!!

Istenem, de remek kis sorozat volt!"

 

Znaki - Rejtély a hegyekben s01 & s02

"Az első évad nyolc részes, és megmondom a frankót, négy részig úgy elnéztük-nézegettük a dolgot: érdekes volt, de semmi extra – érezhető, hogy lesz/lehet itt valami komoly, de csak úgy szőrmentén hintették a dolgokat…

 …aztán a második négy részt úgy toltuk egymás után, hogy állandóan a körmünket rágtuk és a fejünkhöz kapkodtunk!

És a nyolcadik rész végén én személy szerint úgy éreztem magam, mint a szügyön szúrt bika. 

:-OOOO "

 

"A sorozat (jó értelemben vett!) őrülete annyira bejött, hogy felteszem a kezemet és behódolok neki. :thumbsup:

Különös és különleges széria a Znaki. Nem szokványos, nem kitaposott ösvényen járó – unikum a maga nemében.

Érdemes a figyelemre. "

Ssanggabpocha - Mystic Pop-up Bar - A titokzatos pop-up bár s01

"Egy vidám, szívderítő, misztikus, megható, megnevettető, mélyen emberi és szeretettel teli sorozatba botlottunk – aminek hatalmas szíve van. :respect: "

Kengan Ashura s01-02

"Ez meg a másik véglet: a pusztakezes közelharc vérmocskos, kegyetlen ünnepe, az ellenfél fizikai megsemmisítésének kvintesszenciája, vérgőzös, eszelős harcművészeti fieszta. :amazing:

Olyan elborult, olyan elvetemült, olyan különleges(en brutális) harcokkal, hogy az ember csak leesett állal bámul, miközben a torkában dobog a szíve.

Nem tudom, más hogy lenne/van vele, de engem, mint a harcművészetek nagy rajongóját, teljesen telibetrafált a téma: gyakorlatilag letehetetlennek találtam – és imádtam minden egyes másodpercét. :leborul: "

 

Shin'ya shokudô: Tokyo Stories – Midnight Diner: Tokyo Stories s02

"Ez egy fantasztikusan remek sorozat. :respect:

Szeretetre méltó, emberi, szívet-lelket melengető történetek, hibákról-tévedésekről-botlásokról – megbocsátásról, helyrehozásról, kibékülésről… találkozásról."

Blood of Zeus s01

"Abbahagyhatatlan volt. Kikapcsolhatatlan. Letehetetlen. :respect: :thumbsup:

Vérmocskos, kegyetlen, önző és gyilkos – látványos, pörgő, adrenalin pumpa."

 

The Liberator - A felszabadító s01

„Tell him: those men are the grandsons of the greatest Indian warriors to roam American Plains. They’ve killed mountain lion, hunted buffalo. Tell him: those men they’re the descendants of the powerful Mexican army that defeated French on Cinco de Mayo. And those men they’re sons of Texas Rangers who brought the rule of law to places where only killers and thieves lived before. Tell him: the Nazis are never gonna hurt him again. Because tomorrow we’re gonna find ’em and stop ’em.”

 

Alice in Borderland s01

"Dél-Koreától szoktunk ütős/döbbenetes misztikus thrillereket kapni, de most Japán tette le a névjegyét. :respect:

Határozottan ütős, darálásra való évad volt, kellemes, örömteli meglepetés így az év végére. :leborul:"

Nos... ennyi volt (számomra) 2020 termése. Lehetett volna szebb is, jobb is, több is - de ennyire tellett. :-/

Mit tanított meg nekem 2020, ez a szemétre, tűzre való év?

 …hogy simán lehet Magyarországon embert ölni, teljesen legálisan, a törvény nem bünteti, és még azt is elvárják, hogy kezet csókoljon érte az ember. Így ölték meg 2020-ban apámat orvosok, nővérek és asszisztensek – miközben úgy bántak vele, ahogy egy tisztességes ember egy döglődő állattal sem teszi. Ez nem egészségügy, ami itt van – ez halálügy. Isten irgalmazzon mindenkinek, aki orvosi, kórházi kezelésre szorul, mert ők nem fognak.

…hogy simán lehet bármilyen halált kovid-halálnak behazudni: apám mellett egy másik személyt is tudok (közvetlen környezetemben), akit hazug, aljas, ocsmány módon kovidos halottnak vettek, hogy rettegésben tartsanak minket.

…hogy nem Szondi György, nem Jurisics Miklós, nem Dobó István, nem Hunyadi János, nem Bulcsú horka, nem Kinizsi Pál, nem Toldi Miklós, nem Dózsa György, nem Zrínyi Miklós, nem Esze Tamás, nem Bottyán János, nem Béri Balog Ádám, nem Színi Sebő Alajos, nem Földváry Károly a „HŐS”, hanem mindenki, aki otthon marad. Meg, aki dolgozik.

…hogy mennyire undorodom a „maradjotthon”-hastagtől, és hogy hányok minden egyes „maradjotthon”-nótától. Remélem, gyorsan eljön az idő, amikor ezek az „énekesek/együttesek” rinyálva a falat kaparják, és megpróbálják a szánalmas, szekunder szégyent gerjesztő szaraikat eltüntetni a világhálóról.

…hogy mennyire sikerült bekussoltatni a diktátornak az egész országot, mennyi mindent sikerült még mindig ellopnia ettől a néptől, ettől az országtól, hogy azt dédunokáink és ükunokáink is nyögni fogják, megvetéssel és gyűlölettel felemlegetve valamennyiünk nevét, hogy miért tűrtük mindezt, mint a vágnivaló, oktalan állatok.

…hogy a „pofabefogás” olyan jól sikerüljön, hogy emberek hagyják magukra apjukat, anyjukat, nagyszüleiket, öreg, vagy csak egyszerűen segítségre szoruló szomszédaikat, rokonaikat, embertársaikat, és bebújnak a „maradjotthon”-hastag „ígyvigyázokrád” mögé.

…hogy mennyi ember változott meg a vírustól, vagy „csak úgy”… és mennyi barátomról derült ki, hogy már nem a barátaim. Szarul esett, és nem, nem dolgoztam még fel teljesen – de előbb-utóbb túlteszem magam rajta és megyek tovább az úton. Amíg még mehetek.

Köszi mindezekért, 2020. Rohadj meg a pokolban.