Egy igazán jópofa, kellemes film – amit azért erős
eufémizmus „comedy/vígjáték” jelzővel illetni…
A belső mosoly, amit „alapjáraton” gerjeszt a történet, csak
ritkán ül ki az ember arcára, de mégis, valahogy olyan… feelgood. :sör:
Bevallom, mi is „kétszeri nekifutásra” néztük végig
Kedvesemmel, és Ő a végén nem is állt fel olyan elégedettséggel, mint én. De
nekem a befejezés feltette a filmre a koronát – és nem, nem csak azért, mert
„végre vége” volt… :-P :-)
Kedves, szerethető, lassú, családi filmként csordogáló
alkotás, amit néha-néha… hááát… kicsit unni is lehet, de minket azért sikeresen
mindig tovább vitt a kíváncsiság, hogy: „nade, hová fognak kilyukadni ezzel?!”. :-)
Az alapsztori a következő: egy újságnál érdekes témát
keresnek, amikor egyikük egy apróhirdetésre hívja fel a figyelmet.
„WANTED: Someone to go back in time with me. This is not a joke. You’ll
get paid after we get back. Must bring your own weapons. I have only done this
once before.
SAFETY NOT GUARANTEED”
A főszerkesztő asszony (Mary
Lynn Rajskub – 24: Chloe O’Brian)
jóváhagyásával az egyik újságíró, Jeff (Jake
Johnson – New Girl) és két
gyakornok, Darius és Arnau (Aubrey Plaza
és Karan Soni) leutaznak Oakview-ba,
és felveszik a kapcsolatot a hirdetés feladójával, a gyanakvó és kissé
paranoiás Kenneth-tel (Mark Duplass).
Ezen a ponton a történet szétválik… ha kicsit rosszindulatú
akarnék lenni, akkor azt is mondhatnám, hogy szétesik – de nem mondom :-P :-)
…és több szálon fut tovább.
A főszál megmarad Kenneth és Darius lassú
összebarátkozásának, és az időutazásos tervbe való (…lassú…) elmélyedésnek –
míg a másik szálon Jeff és a régi, iskolás szerelme, Liz (Jenica Bergere) egymásra találásának vagyunk szemtanúi… és
ezenközben a szegény, indiai „sablongeek” Arnau olybá’ tűnik, mint a százlábún
a százegyedik láb… :-/
Valahogy egyik szál sem tud önállóan megállni a (száz)lábán,
de egymást nemhogy nem egészítik ki, hanem inkább tompítják egymás hatását.
Ebben határozottan rendezői hibát vélek felfedezni. Colin Trevorrow. :-/
A történet akkor indul be, amikor a szálak összefutnak –
azaz a három újságíró újra együtt dolgozik, és az időutazás kitűzött időpontja
már a küszöbön áll…
Nekem a befejezés kifejezetten tetszett, és örültem, hogy
nem adott mindenre válaszokat: de annak is örültem, hogy nem marad minden lógva
a levegőben. :sör:
Érdekesség, hogy egy mellékszerepben feltűnt Kristen Bell (Veronica Mars) is, aki
még mindig gyönyörű… de mondjuk az én szememnek-szívemnek mind Aubrey Plaza, mind Jenica Bergere kedvesebb volt.
Lassan, talán kissé túl lassan hömpölygő (…csordogáló…)
alkotás volt, de azért sikerült végig fenntartaniuk az érdeklődésem szikráját,
hogy „de hova akarnak ezzel kilyukadni?!”.
És az időutazás paradoxonja is remekül és finoman lecsengett
benne: nekem például csak ma esett le egy tantusz a filmből… :eeekkk: De ez
újfent elismerésre késztetett. :sör: Mondjuk, ahogy „winnie” szokta volt mondani a sorozatjunkie-n :sör: azt hiszem, én is „időutazás-sucker” vagyok, vagy mi... :-)
Ám a végére tartogatom a „feketelevest” – nekem,
időutazásos, paradoxonos témában sokkal jobban bejön a „Frequently Asked Questions About
Time Travel”, ami azt hiszem, rajtam kívül senkinek nem tetszett…
szóval, gondolom ebből levonjátok magatoknak a megfelelő következtetést. :-P
Nekem mindenesetre alapvetően kellemes szórakozást nyújtott
a film, és nem bántam meg a rászánt időt. :sör:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése