Bizarr… szürreális… misztikus… agyletevős… áll-leejtős…
őrülettel kevert ötlet- és képorgia…
:weird: :madness: :freak:
…de közben elképesztően fantasztikus utazás, aminek minden
másodpercét élveztük. (Miután az első sokkon túljutottunk… :-) )
:amazing: :respect:
Viszont azt már most leszögezem: ez egy olyan filmművészeti
alkotás (nem, jelen esetben nem túlzás ez a kifejezés), amit határozottan _nem_ ajánlok senkinek.
Mert _biztos_,
hogy a legtöbb embernek a torkán akad(na) a „Holy Motors”…
Kell hozzá egy speciális ideg- és elmeállapot :-)
valamint el kell ereszteni a filmkészítés megszokott metódusaihoz való
ragaszkodást – és hagyni kell, hogy magával sodorja az embert a film
elképesztően különleges… szürrealizmusa.
De mi, Kedvesemmel… miután a döbbenet és az elképedés első
hullámai leülepedtek bennünk… meglepve konstatáltuk, hogy élvezzük a film
különlegességét, és végig akarjuk nézni. :-)
Pedig a vége sem tartogatott számunkra valami
ismerős/megszokott/bevált lezárást… de így volt teljes, következetes, és
önmagához méltó az alkotás. :respect:
Leos Carax írta
és rendezte ezt az elképesztő unikumot – és az ezerarcú Denis Lavant karizmatikus, nagyhatású játéka tette teljessé az
élményt. :respect:
…most meg azon gondolkozom, hogy tudok-e, érdemes-e írnom
pár sort a történetről… de inkább nem teszem.
Mert egyrészt úgyse ajánlom megnézésre – akkor meg minek is,
ugye… :-)
Másrészt úgyse tudnám úgy megfogalmazni a mondandómat, hogy azzal át tudjam
adni az élményt… Harmadrészt meg tönkretenném annak az egy-két embernek az
örömét és rácsodálkozását, aki közületek mégis (vagy csak azért is! :-) )
úgy dönt, hogy megnézi ezt a rendkívüli (remek)művet. :-)
Szóval, _én nem
javaslom senkinek_ – de nekünk fantasztikus élmény volt. :megarespect:
…és azt csak nem bírom megállni, hogy ne illesszek be a
filmből egy jelenetet, egy zenés betétet, ami nekem elképesztően tetszett. :-)
(Az orosz hangalámondásért előre is elnézést kérek, de
sajnos más verzióban nem találtam – szerencsére mindössze három szót fordítanak
le benne, konkrétan azt, hogy: „Egy, két,
há’!”. De ezt meg biztosan nagyon muszáj volt… :-P :-) Mindenesetre, annyira
azért nem zavarja az élményt. :-)
)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése