Nuit blanche – Sleepless Night – Fehér éjszaka

Hoppá! Hoppácska…! :-)

Nem hiszem el, hogy a franciák, a belgák és a luxemburgiak(!) közösen megcsinálták a maguk „Running Scared”-jét… vagy „Sinners and Saints”-ét! :thumbsup:

Egy körömlerágósan pörgős, kőkemény akcióthriller – és mindannak ellenére mozgalmas és változatos, hogy mondhatni „egyhelyszínes”. :sör:

Nem is tudom, hogy mit vártam ettől a filmtől, amikor nekiveselkedtem… Talán, amolyan franciásan-művésziesen eldrámázó krimit – olyat, aminek a végén az ember szépen belesüllyed a depresszióba és a kilátástalanságba, és film végén a stáblista a főhös kiterített testére fog sorjázni, és az egyszeri néző retinájába ég a film üzenete: „nem szabad a bűn útjára lépni, mert a Sors Kinyújtott Karmos Bal Keze úgyis utánad nyúl”…

:-)

Szóval, ilyetén gondolkodtam, főleg, ahogy olvastam a rövid fülszöveget:

„A cop with a connection to the criminal underworld finds his secret life exposed when he and his partner are caught stealing cocaine from a powerful drug dealer, a move that puts his son's life in jeopardy.”

Ennek ellenére, kicsit sóhajtva („nah, akkor drámázzunk-drámázgassunk…”) belevágtam a filmbe… és nagyon nem bántam meg! :sör:

Mert van benne dráma, persze, ilyen felütéssel: az „Egy zsaru a bőréért” – mintájára lehetne „Egy zsaru a fiáért” címmel ellátni… de van benne akció is, jócskán. :thumbsup:

Külön tetszett, hogy ebben a fordulatokkal, és körömrágós helyzetekkel teletömött filmben a főhős apa (az általam eddig sajnos nem ismert Tomer Sisley :meaculpa: ) nem egy „überhíró”, vagy egy hetvennyolc lépéssel előre gondolkodó, csavaros eszű Holmes-Bond keverék: vannak kétségbeesett pillanatai, vannak ötletszerű húzásai (amik hol jól, hol rosszul sülnek el…), és nem, egyáltalán nem egy sebezhetetlen, legyőzhetetlen Statham-Seagal klón :-), hanem egy átlagember, aki… saját árnyékán túllépve, sebeivel nem törődve, emberfeletti módon küzd a fiáért. :respect:

Erre mondják azt, hogy „nah, ilyen sarokba nem lenne szabad szorítani egy embert sem… mert kijön belőle a vadállat”.

A cselekmény egymás után veszi a durva fordulatokat, és már mindenki főhősünkre vadászik, aki kígyóként próbálja kihasználni a helyszín adta lehetőségeket, próbál mindig egy lépéssel előrébb járni, és nem belecsúszni a helyszín adta hátrányok csapdájába – és az is hamarosan világossá válik, hogy saját kollégái veszélyesebbek rá, mint a droggal üzletelő gengszterek…

Frédéric Jardin rendezte ezt a filmet és az író kreditek egyikét is ő jegyzi Nicolas Saada mellett – és minden elismerésem az övék. :respect:

De a nagyszerű, végig hiteles és hús-vér Tomer Sisley mellett nagyon jók a játszótársak is: Serge Riaboukine, Julien Boisselier („Comme un Chef”), Joey Starr és Lizzie Brocheré (igen, ő az, akit a jelenleg futó „American Horror Story: Asylum” évadban is láthatunk… és ha nem volt fenékdublőre, akkor nevezett formás testrészét is megcsodálhattuk már… :-) )

Nagyon kellemes meglepetés számomra a „Nuit blanche” – és külön köszönet a befejezéséért: mert sikerült kikerülni azt a buktatót… azokat a buktatókat, amik megkeserítették volna számomra az élményt. :sör:

Mint említettem, a film gyakorlatilag „egyhelyszínes”, de mivel az az egy helyszín egy több szintes, táncteremmel, bárral, étteremmel, konyhával (hah, bizony ám, konyhával! :-) ) biliárdteremmel, pókerszobával, és sok kis egyéb, sötét szobával teli labirintus… aligha érezzük színpadi kamarajátéknak a látottakat.

Én mindenképpen javaslom, mindenkinek. :thumbsup: