Doomsday Book

Egy újabb érdekes dél-koreai film – ami azért most speciel nem zúz azért annyira… de kellemes színfolt a palettán. :sör:

Három különálló részből felépülő filmantológia, amik felölelik a horror/sci-fi/fantasy és az abszurd műfaját.

2004-ben láttam hasonlót, a „Three… Extremes” című hongkongi/dél-koreai/japán rendezői hármas Fruit Chan, Chan-wook Park és Takashi Miike által készített remek kis horror-antológiát. :sör:

A Doomsday Book nem ennyire „nemzetközi”, maradunk egy országon belül, és a három „etapot” sem három, csupán csak két rendező, Pil-Sung Yim és Jee-woon Kim jegyzik – ellenben a műfajok között bátran csapong, miközben mindháromban megvan a főmotívum: a „doomsday”.

Mivel három önálló filmetűdről van szó, külön-külön ejtek pár szót róluk.

„Brave New World”

Hááát… éppen mostanság panaszkodtam, hogy kicsit túl sok a „zombifilm”, nos, az pedig, hogy a kollektív zombivá-válásnak a „Brave New World” ad egy társadalmi-gazdasági felhangot, az nekem… kissé túltelítve a zombitémával… valahogy olyan… kevéske. :-/

És különösen a másik két epizód fényében érzem rossz döntésnek azt a koncepciót is, hogy ezzel a szegmenssel nyitunk – szerintem mindkettő jobb a maga nemében ennél…

Tehát, mondhatni, hogy a téma kissé lerágott… de sajnos a főszereplők sem tudnak valami pluszt hozzátenni a dologhoz, amitől többre-jobbra értékelném. :-/

Mondjuk azt, hogy… egynek elment. Sok szódával. :-/

„Heavenly Creature”

Ez viszont határozottan tetszett – még akkor is, hogyha a filmben felmerült konfliktus hasonlított az „Isaac Asimov: Én, a robot”-jában lévő „Reason – Logika” című novellára…

Az emberivé váló, sőt, mi több, megvilágosodó robot története talán kicsit túl lineáris vezetésű, de nekem még így is tetszett. Nem csak az erkölcsi és spirituális kérdések miatt, hanem a képi megvalósítás is lenyűgözött: a buddhista templom milliője gyönyörű – valamint a robot kidolgozása, valamint a történetben való elhelyezése osztályon felüli. :thumbsup:

Minden „asimovos” áthallása ellenére (vagy éppen azért, hiszen nagyon szeretem Asimov robottörténeteit): nekem ez a szegmens tetszett a legjobban. :sör:

(Nem véletlen, hogy a film poszterein is ez az epizód jelenik meg.)

„Happy Birthday”

Egy kicsit abszurd… sőt, nem is kicsit… :-)… de nekem nagyon aranyos és kedves volt.

Itt is megvan a „doomsday” hangulat a világvégi meteor becsapódása elől egy saját maguk által épített föld alatti bunkerbe költöző kis család – és megvan a „humoros-abszud-sf” faktor is, az internetről elérhető földönkívüli weblap képében.

A család minden tagja szimpatikus, és a maga nemében a kislányon kívül mindegyikük jópofa humorforrás… :-)

A befejezés pedig minden tekintetben – megfelel a film addig felépített arculatának. (…hogy rébuszokban szóljak… :-) ).

De nekem kétségkívül tetszett. :sör:

 

 

Összességében: jópofa, érdekes, különös kis film a Doomsday Book – nem egy világmegváltó, de mindenképpen kellemes élmény. :thumbsup: