American Horror Story s02e04-e05 – I Am Anne Frank: Part 1-2.

Mert nézzük ám tovább…! :-)

Az „Anne Frank” első része után elbizonytalanodtam: egyrészt azért, mert sajnos, (okkal-ok nélkül) elhagytuk azt a remek kis „jelenbéli” szálat, ami valahogy keretet adott minden epizódnak.

Arról nem is beszélve, hogy marha izgalmas volt… :körömrág: :-)

Nem tudom, hogy visszatér-e még valaha… de nekem most hiányzik. :-/

Másrészt pedig… nem igazán tetszett, amit az első részben láttam. Valahogy olyan… csak ilyen hülye szókapcsolatot tudok rá írni, hogy olyan „érdekesen-semlegesnek” tűnt az egész.

Egy újabb vagy egy „mellékszálnak”, amit nem tudtam, hogy hova akarnak kifuttatni.

Még a „bottle”-epizód kifejezés is eszembe jutott, miközben néztem… :-S

Nem is nagyon pörgettem rá magam arra, hogy írjak róla pár sort. Azt gondoltam, hogy majd a második rész után…

És milyen jól is tettem ezt! :sör:

A második rész olyan katartikus változásokat és olyan durva átrendeződést hozott, hogy az epizód végén… köpni-nyelni nem bírtam. :shock:

…de ez eszméletlen jó! :thumbsup:

Mert EZ az „American Horror Story” sava-borsa, szíve-veleje! :respect:

És nem! Mielőtt félremenne az éltetésem: nem brutális horrorral s(h)o(c)kkolt a sorozat, hanem bitang kemény csavarokkal!

…sőt, a magam részéről kissé hiányolom is már az intézetben lévő szörny(eteg) megjelenéseit… és az embereket megszálló ördög/démon is most valahogy… hm… kevéssé „démoni”… :-)

De már ezt csak nagyon csöndben hiányolom meg, mert Ryan Murphy és Brad Falchuk már eddig is többször tanúbizonyságot tettek arról, hogy nem, nem feledkeznek meg fontos szereplőkről – és igen, nagyon is jól tudják, hogy milyen irányba vezetik a történetet. :respect:

Nagyon nagy lépés lett az AHS második évadban „bottle”-nek induló duplarészes Anne Frank.

Elismerésem. :thumbsup:

Kikerekedett szemmel kell tovább nézni ezt a sorozatot… Bár, nem muszáj eleve „kikerekíteni” a szemünket… majd menet közben kerekedik az magától… :weird:

:mindfreak:

:sör:

:-)