American Horror Story: Asylum s02e01 – Welcome to Briarcliff & Rock of Ages – Mindörökké rock

American Horror Story: Asylum s02e01 – Welcome to Briarcliff

Nos, eljött végre ez is… :-)

Őszintén szólva, már egy ideje megnéztem… de mostanáig agyalgattam rajta.

Ugyanis sokáig nem tudtam eldönteni, hogy ez most egy kőkemény „agybaj”, vagy… vagy _pusztán csak_ sötétebb, fenyegetőbb, és kilátástalanabb, mint az első évad.

…mert bitang kemény, azt meg kell hagyni. Nem olyan, amit „könnyű, esti szórakozásként” „csak úgy” elnézeget az ember…

Aztán, ahogy agyaltam-agyalgattam :-) beláttam, hogy kb. az első évad is ilyen felütéssel és hasonló „durr, bele a közepébe” indítással büszkélkedhetett, szóval, itt is csupán annyi a „baj”, hogy kifejezetten rosszul esett, hogy egyszerre bedobtak a mély vízbe, ahol nem elég, hogy nem ér le a lábam, de legalább szívdermesztően jéghideg, és szurokfekete sötétség vesz körül… :aiéééé:

Remélem, sikerült érthetően kifejeznem magam. :-)

Egy dolog viszont hiányzik: egy _normális_ ember sincs a filmben, egy olyan sem, aki kívülről, józan ésszel nézné az egészet, akinek a képsorait látva az ember gyomrában felengedhetne a jeges marok szorítása… és ez azért kár. :-/

Mert oké, hogy jeges, fekete víz alá nyomnak – de azért hagyhatnák, hogy néha levegőt vegyek…

Különben még megfulladok/torkig leszek a rám zúduló szörnyűségektől.

Első felütésre tehát azt mondom: gyomorfelforgatóan és torokszorítóan kemény a sorozat – és nincs benne (eddig) _senki_ akiért szorítani tudnék, akivel együtt tudnék lélegezni (sikoltani… :-) ), mint az első évadban a kis Harmon családdal…

…de van benne potenciál… és van benne valami vonzás, amiért nézni fogjuk a következő részt is.

Hja, mert nem említettem volna?! :-) Igen, a nagy AHS fan Kedvesemmel néztük, közösen. :-)

…de nála még jobban csapkodta a biztosítékot, mint nálam…

Remélem, azért a második rész elé csak nem kell egyedül leülnöm…?! És ha megijedek…?!?!

:scary:

:-)

Rock of Ages – Mindörökké rock

Akartam szeretni ezt a filmet, tiszta szívemből…

Arra gondoltam, hogy lehetne ez a rock „Mamma Miá!”-ja, amit vidáman felemlegetünk, néha-néha újranézünk, és vezetés közben állandóan azon kapjuk magunkat, hogy már megint az orrunk alá dúdoljuk a dalait…

…de nem lett az. :-(

Inkább lett a rock kiherélt és átfeminizált „High School Musical”-je – amiért én, mint aki Twisted Sister, Van Halen, Bon Jovi, Scorpions, David Lee Roth, Skid Row, Poison, Accept, Helloween, Iron Maiden, Judas Priest, Manowar, Def Leppard, Whitesnake lemezeken és kazettákon szocializálódott… legszívesebben…

Inkább nem mondom ki, hogy mit tennék vele. :sucks: :thumbsdown: :-OOOOO

Mindenesetre ezúton is köszönöm, hogy megpróbáltátok szardellába taposni az ifjúságomat és a boldog, lázadó dackorszakomat ezzel a filmnek éppen nem nevezhető… kép- és hangszennyezéssel. :burninhell:

Katasztrófa.

Külön gyűlölöm azért az összes kretént, aki részt vett ebben az ízlésterrorban, és rock elleni merényletben, amiért majdnem sikerült agyonvágniuk a Twisted Sister feledhetetlen „We’re Not Gonna Take It” klasszikusát ezzel a botrányos és megbocsáthatatlan, feldolgozásnak álcázott aljassággal. :suckssuckers: :rotinhell:

Majd’ minden rivjú, még a negatívak is, megemlékeznek arról, hogy bármennyire is ótvar a film (az), de a Tom Cruise alakította Stacee Jaxx azért nagyon jól sikerült – ezt kénytelen vagyok én is elismerni.

De az alakítása oly annyira felesleges, mint amikor valaki egy virágot tűz egy kupac lócitromba.

Hiába illatozik a virág, akkor is tömény lósza… lósza… lóvégtermékszag van. :-P

És senki nem akarja kupacostul hazavinni és a polcra tenni…

Én ezért az egész… akármiért… majd alkalomadtán szívesen átnyújtanék egy baráti tökönrúgást a rendezőnek… a forgatókönyvírónak… és a producernek. :suckers:

…bár… lehet, hogy akkor az én lábam is lóvégtermékes lesz tőlük… :-PPP