Monsieur Lazhar – Lazhar tanár úr

„Shit, why'd Martine have to do it?”

Egy nagyon kellemes kanadai film – és csak azért nem mondom, hogy újabb ország filmművészetét fedeztem fel, mert Kanadáét már korábban felfedeztem. :-) A Joshua Jackson-os „One Week – Egy hét” alkotás készült Kanadában, érdekesség talán csak az, hogy míg a One Week angol nyelven forgott, addig a Monsieur Lazharban franciául beszélnek.

A film javarészt egy általános iskolában játszódik, ahol rögtön azzal nyitunk, hogy az egyik osztály tanárnője/osztályfőnöke, Martine, öngyilkosságot követ el – ráadásul pont az osztályteremben, ahol a gyerekek találják meg…

Az osztályra ezek után természetesen mind a szülők, mind a tanárok kiemelt figyelmet fordítanak, és pszichológus is törődik velük, de láthatóan mindenki megsínylette a történteket… sőt, akad olyan, aki a többieknél is jobban…

A osztálynak nem tudnak hirtelen helyettesítő tanárt találni, ám az igazgatónőhöz kéretlenül-hívatlanul betoppan Bachir Lazhar (Mohamed Fellag), egy algériai emigráns, aki elmondja, hogy olvasta az újságban a történteket, és szívesen besegítene, amennyiben kisegítő tanárra lenne szükség.

A történet akkor indul be, amikor Monsieur Lazhar megkapja az állást, és tanítani kezdi a gyerekeket, miközben megpróbál segíteni, hogy fel tudják dolgozni a történteket.

Lazhar tanár úr végtelen megértéssel és empátiával fordul a gyerekek felé, és bár az iskola vezetése nem ért egyet mindenben a gondolkodásmódjával, de a tanulók, sőt, a tanári kar egésze is bizalommal és szeretettel fordul felé.

(Justin, te ne is olvasd tovább, megnézni meg végképp ne nézd meg! Tudom, hogy neked ez már sok(k) a jóból… :-P :-) )

Ám közben lassan, apránként fény derül arra, hogy Monsieur Lazhar közben a kanadai hatóságokkal küzd a menekült státuszáért – és hogy olyan sebeket hordoz, amibe az emberek többsége belerokkanna. Én legalábbis biztosan…

Nagyon kedves, szerethető film – nincs tele magvas igazságokkal és szánkba rágott tanulságokkal… Csupán végtelenül emberi. :respect:

A műben Danielle Proulx, Brigitte Poupart, Jules Philip nyújtanak még emlékezetes alakítást, valamint a remek gyermekszínészek, mint Sophie Nélisse, Émilien Néron. :thumbsup:

De mindenképpen a végtelenül szerethető, nagyszerű Mohamed Fellag „adja el” nekünk a filmet. :respect:

Jó szívvel ajánlom mindenkinek.

„Ever since then, when a bird alights on the tree, the tree tells it about the chrysalis that never woke up. He pictures her, wings spread, flitting across a clear blue sky, drunk on nectar and freedom, the discreet witness to our love stories.”