Exile – Száműzetés s01e02-e03

„l need to know why my dad became the person he became.”

Egy újabb remek angol minisorozat! :thumbsup:

Nehezen, lassan, az én ízlésemhez képest túl vontatottan indult… de egy igazán emlékezetes történet kerekedett ki belőle, amire érdemes időt szánni! :sör:

Kezdem azzal, hogy szólok pár szót két remek színészről, akikről az első rivjúmban eléggé elítélhető módon nem tettem említést: a gyönyörű Claire Goose… :-)

…és Shaun Dooley (akit az általam nagyon nagyra tartott „Red Riding – 1974, 1980, 1983” sorozatban is láthattunk)…

Szégyellem magam, hogy korábban nem neveztem őket néven, mert igaz, csendesen, visszafogottan, de igazi színészekként hozták a rájuk bízott karaktereket, akik a sorozat végére igenis fontos és emlékezetes szereplőkké váltak. :respect:

A történet nagyon szépen kanyarog, feszültséggel, és súlyos terhekkel nyomul előre, a fájdalmas és húsba vágó végkifejletig…

A magam egyszerű módján csupán azt nem értem, hogy azok az emberek, akik tudnak valamit – mint például Wendy (Daryl Fishwick) – és segíthetnének is Tomnak a nyomozásban, miért nem teszik? Miközben ők azok, akik kőkemény és sötét titkokkal élnek – amikkel egész életükben nem kezdtek semmihez… –, és amikor jön egy ember, Tom, aki éhezik az igazságra, aki tud és akar is tenni, akire rátehetnék a terheiket, hogy ő vigye azokat tovább: akkor miért hallgatnak még mindig?!

És tartok tőle, hogy ez nem csak egy „szimpla filmbéli” attitűd, hanem az életből merített… Pedig van egy mondás is a vétkesekről és a cinkosokról… :-///

Szerettem viszont a filmben Tom (John Simm) és Mike (Shaun Dooley) barátságát… bár kissé „túlment minden határon”… de szerettem azt elhinni, hogy igenis létezhet ilyen erős barátság is. :thumbsup:

Szerettem Tom és Mandy (Claire Goose) szerelmét, ami elsőre csak a test fellángolásának látszott, de aztán szépen lassan megmutatta, hogy jóval több és nagyobb annál. :respect:

Határozottan megszerettem a végére az eleinte drogos és magát túlzottan nagyra tartó Tomot is: köszönhetően John Simm kiváló játékának. :sör:

A film, igazi angol sorozathoz méltóan, megint zsigeri mélységekbe viszi az egyszeri nézőt, ahol a képernyőn keresztül szinte ránk tapad a mocsok…

…de mégis képes onnan kijönni, és körbemutatni a világon: „Van itt jócskán gyomorforgató aljasság… de akad olyan is, ami miatt érdemes élni.”.

És én szeretem ezt az üzenetet. :thumbsup:

Egy emlékezetes sorozat, érdemes a rá szánt időre. :sör:

„Well, you were my dad, weren't you? l idolised you... wanted to be you. Everything l did, copying... pretending we were just the same. You were this man… You were this man… But you're not him any more. You're already gone. So it doesn't matter now what comes out, what he says. They can't hurt you any more.”