Da Vinci’s Demons – Da Vinci démonai s01e01-e02 & People Like Us – Hétköznapi emberek

Da Vinci’s Demons – Da Vinci démonai s01e01-e02

Azért ez egy kicsit idegesítő. :-S

Mert ember vagyok, és az időm véges, ezért nem tudok ki- és/vagy bepróbálni minden sorozatot, hanem igyekszek szelektálni rivjúkból, visszajelzésekből, innen-onnan, hogy ne töltsem feleslegesen se az időmet – se a fájlokat. ;-)

Van, amikor a negatív vélemények dacára is belecsapok valamibe (pl. Camelot), és belátom, hogy hülyeség volt – valóban jogosak a lezúzó visszajelzések. :-///

Szóval, próbáltam a saját káromon okulni, és amikor azt olvastam róla, hogy „reneszánsz MacGyver”, „vacak CGI”, és „mintha 5 évvel ezelőtt készült volna”, és csak a „sok kavarásra gyúrnak”, akkor kissé elkedvetlenedtem, és szépen levettem a „Be Kéne Próbálni”-listámról.

Ha István nem vállalja be, és nem ír róla pozitív beszámolót, akkor esélyt sem kapott volna tőlem – és az mekkora baklövés lett volna részemről! :sör:

Az első rész szvsz érdekes, misztikus, politikai kavarós felvezetés, de nekem határozottan ígéretesnek tűnt, ezért várakozással csaptam a második epizódba.

…ami meg marha jó volt! :thumbsup:

Bakker. :-P

Így mellévéleményezni egy sorozatot – és én ökör meg szépen hagytam is magam elvezetni ezen a fals csapáson… :-///

Nem elég, hogy Da Vinci személye önmagában olyan érdekes, hogy elvinné a sorozatot akkor is, ha csak a találmányait és a vázlatait beszélné végig egy narrátor, de itt még megfejelték egy jó nagy adag misztikummal, jó kis cselszövésekkel, kardpárbajokkal, véres gyilkosságokkal, könyörtelen, és nagyhatalmú ellenségekkel.

Igaz, hogy Leonardo laza és vagány – de könyörgöm, milyen legyen, akinek ilyen „őrült” fantáziája volt, hogy 1500 körül megtervezett egy tankot(!!!). Nem lehet mindjárt ősz szakállú, bölcs öreg, mint ahogy a közismert képén látjuk!

Persze, hogy merész, öntörvényű, korlátokat és tekintélyt nem tisztelő, határokat el nem ismerő, és folyamatosan feszegető ifjú! Szerintem. :-P ;-)

Tom Riley erősen horzsoló főhős :sör: – Greg Chillin tök frankó havercimbije :-) – Laura Haddock remek „végzet asszonya” – David Schofield nagyon erős mellékkarakter – és Blake Ritson durván jó ellenség. :sör:

Alexander Siddig (aki valaha még a Siddig El Fadil nevet viselte – és Dr. Bashir-ként nagyon szerettük a Deep Space Nine-ban! :sör: ) pedig tökéletes a titokzatos misztikus szerepében. :sör:

Da Vinci találmányai meg nagyszerűen illeszkednek bele a történetfolyamba. :respect:

Őszintén szólva, én többet remélni sem merek egy sorozattól – úgy jó a Da Vinci’s Demons, ahogy van. :respect:

Nagyon izgatottan várom a folytatást. :sör:

People Like Us – Hétköznapi emberek

Asszonykám szerint túl sok „pasis” filmet nézünk (vö.: nézetek meg Vele… :-P ;-) ), ezért gondoltam, „családi filmnek” belenézünk ebbe a stuffba.

Tényleg egy kellemes családi film, nem vitás.

Kiderül, hogy Elizabeth Banks még színjátszani is tud, hogy Chris Pine-nak sokkal jobban áll Kirk szerepe, és hogy Michelle Pfeiffer már nagymamát játszik – és hogy a film vége ad egy olyan katarzist, amitől teljesen megrendültem. :respect:

Rövid sztorileírás: Chris Pine apja meghal, és a fiú mindent megtesz, hogy lekésse a temetését, mert nagyon nem voltak jóban. Ám az ügyvédtől kap hagyaték gyanánt egy bőrneszeszert, és apja üzenete szerint a tartalmát át kell adnia egy ismeretlen személynek.

És bár a fiúnak nagyon nagy szüksége lenne az örökségre, a kíváncsiság mégis arra indítja, hogy megkeresse az ismeretlent (Elizabeth Banks) – akivel legnagyobb döbbenetére, több közük van egymáshoz, mint gondolnák…

Amolyan délutáni családi mozisan csorog a film, valahogy mindenki olyan ismerős benne („People Like Us” :-P ;-) ), és nem is nagyon fecsérelném rá a karaktert – ha a befejezés nem vett volna meg kilóra. :respect:

Amikor az utolsó jelenet pörög, az ember valahogy úgy érzi, a film minden egyes perce megérte – hogy amiről azt gondoltuk volna, hogy mellékvágány, hogy felesleges, annak mind-mind megvan a helye és a fontos szerepe a történetben.

És valahogy olyan fura a helyzet, hogy igazából senki nem hibás… mégis majd’ meghasad az ember szíve.

Már persze akkor, ha fogékonyak vagyunk az emberi drámákra.

:sör:

Blue Jasmine & Bad Asses & Brooklyn Nine-Nine – Nemszázas körzet s01e16-e22

Blue Jasmine

 

Valahogy… csalódás. Hogy ne kerülgessem sokáig a forró kását. :-/

Kedvenc Woody Allen-ünk a 79. évében ballag :sör: de azt hiszem, talán nem túlzás kijelenteni, hogy esetleg már túl lehet a legjobb évein.

Én a magam részéről kisebbfajta csodaként éltem meg, hogy 2011-ben mekkorát dobott (még) a „Midnight in Paris – Éjfélkor Párizsban” mozival. :thumbsup: :respect:

De a 2012-es „To Rome with Love – Rómának szeretettel” már nem sikerült ilyen jól…

…és a magam egyvágányú részéről azt mondom, hogy hiába szórták meg Cate Blanchett-et Oscarral a Blue Jasmin-ért – ez még a „To Rome…”-nál is gyengébb darab. :-///

Legfőbb bajom ezzel, hogy: ez egy olyan film, ami nem hordozza magán az általam (általunk?) oly annyira szeretett Woodys stílusjegyeket.

Nem érzem, nem találtam benne Woody humorát, iróniáját, és öniróniáját, az entellektüel monológokat… :-///

Valójában ez egy dráma volt a javából. Jasmin tündöklése és bukása.

Valahogy, nem egy ilyenre számítottam, amikor leültem Woody Allen fémjelezte film elé. :-///

Olyan szomorú az egész, és percről-percre egyre szomorúbb, kilátástalanabb, és amikor egy kicsit felragyogni látszik a nap – hát nagyon gyorsan újra be is borul.

A vége pedig… igazi mélypont a főhősnek.

Az egyszeri nézőt meg a kút mélyére nyomják, és jól ott hagyják. :-///

Ha számítottunk volna erre, akkor talán nem olyan nagy a pofon… de nem számítottunk. :-(((

Hiába szerepel benne a nálunk/nekünk ikonikus Andrew Dice Clay és kedvenc kuzinunk Louis C. K. – nem, ők sem hoznak vidámságot.

A fene vigye el: most is egészen elment a kedvem, ahogy írom róla a rivjút. :-///

Bad Asses

Oké, nem voltam bealélva az első résztől, de valahogy mégis volt kedvem a második etaphoz – pedig ez már _annyira_ ;-), hogy „direct to video”.

És ami vicces – még valahol tetszett is. ;-) :-)

Danny Trejo és Danny „Énmártúlöregvagyokehhez!” Glover egész jól elmarháskodnak – és mivel ketten együtt 136 évesek, joggal el is mondhatnák magukról, hogy „már túl öregek ehhez”. ;-)

De persze nem mondják: inkább lepofoznak mindenkit, és mindketten megszerzik a lányuk, vagy inkább unokájuk lehetne bombanőket. ;-)

Persze, én legyek az utolsó, aki sajnálja ezt tőlük. :sör:

Semmi kis marhaság: adok-kapokkal, pár beszólással, finom („öreguras” ;-) :sör: ) _akciókkal_. :-)

…valahogy mégis jobb kedvre derített. :sör:

:-)))

Brooklyn Nine-Nine – Nemszázas körzet s01e16-e22

Határozottan remek kis évad volt. :thumbsup:

És engedjétek meg nekem, hogy az évad elemzése helyett inkább a következő szezonon merengjek el egy kicsit.

Ugyanis az utsó rész olyan csavart hozott, hogy határozottan gondolkodóba estem, hogy vajon akkor mi lesz a következő évaddal…?!

Mert kedvenc Jake Perraltánk/Andy Sambergünk olyan helyzetbe került, ami a következő évad felállását teljesen megváltoztat(hat)ja.

 

Persze, lehet olyan is, hogy a második szezonban „(cápát)ugrunk” és már túl is van Jake/Andy a nehezén, és minden megy tovább a régi kerékvágásban – de ezt nem nagyon hiszem.

Az egész 22. rész arra volt felépítve, hogy Jake-et új helyzetbe hozzák, szóval, nem nagyon hiszem, hogy ezt azonnal el akarnák dobni a következő etap elején.

Ám akkor mi lesz a többiekkel…?

Vagy konkrétan két szálat terveznek? Egyik Jake-ről, másik az őrs, a megszokott, és megszeretett karakterek mindennapjairól…?!

Vagy a többiek mindennap találkozni fognak Jake-kel?! Ezt se nagyon hiszem – hisz a helyzetbe hozás pont arról szólt/szólna, hogy _ne_ találkozzon nap, mint nap a többiekkel!

Azt se hiszem, hogy a többiek a következő évadból kimaradnának, és Jake kapna teljesen új játszótársakat. Kapni fog párat, nem vitás – de nem hiszem, hogy a régiek teljesen a háttérbe szorulnának: hiszen eddig egész epizódok voltak egyikükre-másikukra ráépítve! Sőt, olvashattuk a junkie-n, hogy Scully (Joel McKinnon Miller) és Hitchock (Dirk Blocker) is megkapták a második évadra az „állandó” státuszt.

Szóval, nem tudom, hogyan akarják ezt megoldani/feloldani.

Az biztos, hogy (egyelőre/egy darabig) nem folytatják az első évadban megszokott epizodikusságot, hanem új vizekre eveznek.

És ez nekem határozottan ínyemre van. :sör:

Nem tudom, hogy mi fog belőle kisülni – de izgatottan várom a második évadot. :thumbsup:

…és tuti, hogy azt már heti rendszerességgel nyomon fogom követni! :sör:

Brooklyn 99 – Nemszázas körzet s01e06-e15 & Knights of Badassdom

Brooklyn 99 – Nemszázas körzet s01e06-e15

Mea culpa. Mea maxima culpa. :sör:

Ez egy marha jó sorozat. :thumbsup:

Oké, lehet, hogy az elején (e02-e03) kifogtunk két (határozottan) gyengébb részt – vagy mi voltunk éppen (és határozottan) rossz passzban… –, de azóta maximálisan élvezzük ezt a sorozatot! :sör:

Nagyszerűen szórakozunk minden egyes epizódon… :-)))

 

Andy Samberg pompásan viszi a showt – de a többiek sincsenek mögötte nagyon lemaradva! :respect:

Már említettem volt, hogy Terry Crews és Andre Braugher személyes kedvenceim :sör: :sör: de az eltelt idő alatt sikerült megszeretnem az elején még ellenszenves és idegesítő Joe Lo Truglió-t is.

:eeekkk: :sör: :-))))

 

A csajokról meg ne is beszéljünk…

Dehogynem!!! ;-) :-))))))

Imádom őket, nincs mese. :puszipuszipuszi:

:-))))

 

Melissa Fumero, az eminens pedálgép, a kislányos bájával… :-)

…Chelsea Peretti, a beszólogatós, kis gonosz… :-))

…és végül a szívemnek legkedvesebb, kőkemény, de édes Stephanie Beatriz. :virág: :-)

Komolyan, már az idegesít, hogy _csak_ 7 rész van vissza az első évadból… :-/

 

Régen kattantam rá ennyire egy sitcomra. :thumbsup:

Knights of Badassdom

 

Ez valami hülye, gyökér vicc…?!?! Vagy direkte engem akarnak froclizni…?!?! :eeekkk:

Mert az nem normális, és nem is véletlen, hogy ez kérem itten, egy _újabb_ buddy-projekt, tele potenciállal, ahol puszira, és poénból játszanak remek karakterszínészek, ami éppen ezért nyugodtan lehetne agyeldobósan ökörmarhulás, egymás és minden kifigurázása, egy igazi, vérbeli fanmovie…

…és erre egy nagy kalap sz… szardellapaszta lesz. :-PPP

:thumbsdown:

Nem létezik, hogy ez normális. Nem létezik, hogy egy ilyen alapot így el lehet cseszni.

De, létezik. De, bizony, hogy el lehet cseszni. :-/////

Lehetett volna belőle az év vígjátéka, amin könnyesre röhögjük magunkat önmagunk fantasy rajongó, geek, szerepjátékos kifigurázásán…!!!

Ehelyett lett egy „C”-kategóriás, gagyi horror, az „elmegyünk az erdőbe, és egyesével legyilkol mindenkit egy elmebeteg/monszta”-kategóriában. :basszuskulcs: :-///

Én szégyellem magam, emiatt a filmnek nevezett tákolmány miatt. :shameonme:

Nagyon vártam ezt a stuffot – de irgalmatlan rossz.

Sajnos. :-/////////

Snowpiercer

…amikor az ember csak néz, néz maga elé, és csak annyit nyög: „aztakurta…”.

…aztán lassan, alig észrevehetően összeráncolja a homlokát, és nem érti.

Mert egyrészről lezúzták. Széttépték, összerakták, ledarálták, megrágták, és kiköpték. :sör:

 

Úgy, ahogy az csak a legnagyobbak sajátja. :respect:

Másrészről meg, valahogy olyan hiányérzete van… mintha valami kimaradt volna… mintha valami hiányozna... Mint, amikor várjuk az állomáson a vonatot, az jön is, időben, robogva, sípolva – de aztán meg megállás nélkül elszáguld, mi meg ott állunk leesett állal a peronon, és nem értjük.

Valaminek meg kellett volna történnie. De elmaradt.

És emiatt nem is tudom feltenni a filmre a koronát. :-/

De ettől még döbbenetesen jó mozi volt: hatásos, gyomorkitépő, szívszorító, heroikus, dekadens, és végtelenül aljas. :leborul:

Kapásból négy olyan pillanatot tudok mondani, amit évek múlva(!!!) is életem legnagyobb élményei között fogok felemlegetni.

1. A kitörés az utolsó kocsiból. Uram, adj erőt! A biztos halállal szembeni torokszorító, és felemelő elszántság. A kitaszított páriák szívszorító, heroikus rohama. Amikor már mindenki elszámolt az életével, és úgy dönt, nem féli a halált. :respect:

2. A tébolyodott baltás harc. Uram, irgalmazz! Centiken, millimétereken múlt, hogy nem taszította le a trónról az Oldboy szöghúzó kalapácsos folyosói őrületét. Megveszekedett volt. Eszelős. Egy hagymázas rémálom. Egy aljas, zsigeri vérfürdő. Mégis feledhetetlenül hősies. :respect:

 

3. Curtis vallomása. Bocsáss meg neki, Uram! Olyan érzés volt, mint amikor valakinek a torkán keresztül tépik ki a beleit. Egyszerre iszonyodtam, undorodtam, gyűlölködtem, átkozódtam… és ahogy mesélte a történetet, egyszer csak… elfelejtettem levegőt venni. :megarespect:

4. A robbanás előtti pillanat. Uram, engedd őket Szent Színed látására! Amikor két ember egymástól függetlenül úgy dönt, hogy a saját életénél van értékesebb: a gyermeke élete. És habozás nélkül, a pillanat tört része alatt, összehangoltan cselekszik. :leborul:

Igen, ilyen pillanatok tették naggyá ezt a filmet. :respect:

…valahogy mégis maradt bennem hiányérzet. Valamiért nem került a fejére a korona.

Az biztos, hogy Tilda Swinton-tól már konkrétan félek – ahogy egy-egy szerep kedvéért átváltozik, az a frászt hozza rám…

Másik oldalról meg nem nagyon tudnék kiemelni senkit a filmből, nem mondanám senkire, hogy valami nagyszerűt alakított.

De a Történet, az valami brutálisan jó.

Nem tudom, hogy az eredeti képregény, Le Transperceneige ilyen zúzósan jó, amit Jacques Lob, Benjamin Legrand, és Jean-Marc Rochette készítettek :thumbsup: vagy a zseniális dél-koreai rendező, Joon-ho Bong gondolta újra, és rendezte meg úgy, hogy eldobtam tőle az agyamat. :respect:

 

Legyen bármelyik: köszönet érte. :sör:

Vannak, akik az Elysium-mal hasonlítgatják össze, azzal, hogy „ez is pont olyan”… :-PPP

Mert itt is, és abban is, a pária kasztból egy felemelkedik a leggazdagabbak közé.

Jé! Tényleg.

Meg amikor egy majom csupasz tenyérrel szétpacsálja a festéket a vásznon, az is pont olyan festmény, mint Michelangelo-é.

Pont, mi?! :-PPP

Hagyjatok már lógva! Kb. ilyen szintű a különbség a két film között! :-PPP

…

Nagyon emlékezetes alkotás volt! :sör:

 

…de valami mintha hiányozna belőle.

Majd, ha rájövök, mi az, bekommentelem a poszt alá. ;-)

Crisis s01e01 & Brooklyn Nine-Nine – Nemszázas körzet s01e01 & From Dusk Till Dawn s01e01

Azért nem olyan egyszerű az élet, amikor egy kisbaba érkezik a családba – ezt egészen elfelejtettem az elmúlt tíz év alatt. :-S :-)

Ilyenkor már az is nagy élmény, ha az ember néhanapján alszik egy-két-hár’ órát, nemhogy filmeket nézzen. :-P

Ráadásul végre itt a tavasz, és a horgász vére ilyenkor megpezsdül, és nem tud és nem is akar ellenállni a vízpart hívásának – sz’al, inkább pecázik, minthogy a tévé és/vagy a számítógép előtt üljön. :hohohohóóó: :-)

De tegnap este azért már összeszedtem az erőmet – meg egy rahedli elmaradást…

Végül, a könnyebb emészthetőség, és a gyorsabb haladás okán, nem egész estés film, hanem sorozatok mellett tettem le a voksomat.

Lássuk hát, hogy mire jutottam. :gyiszellő!:

Crisis s01e01

Először azt hittem, hogy valamiféle jó kis „24”-pótlék lesz/lehet, de kezdeti izgatott lelkesedésem gyorsan lehűlt. :-/

Ez inkább a „The Following” és a „The Blacklist” hullámot akarja meglovagolni, ergo, a „high concept” helyett kapunk egy nagyon „erőtlen” átívelő szálat, és inkább az „egy epizód – egy eset” felállás fog dominálni.

Elraboltak egy rahedli nagyon befolyásos ember (elnök, diplomata, pénzember, etc.) tinédzser korú gyerekét, és egyesével olyan dolgokra veszik rá őket, amiket természetesen nem tennének meg, ha nem a gyermekük életével lennének megzsarolva.

Ezt a koncepciót a végtelenbe és tovább lehet húzni. Egészen orrvérzésig. :-///

Oké, nekem (eleinte…) a Blacklist-nél mégis eladta ezt a fajta „sorozatcsinálást” James Spader eszméletlen jó alakítása. :sör: (De aztán abba is beleuntam…)

Ám sajnálatos módon, ilyen Spader-féle erőteljes alakítással, karakterizálással nyomokban sem találkozunk. :-PPP

Bocsi, nem sorolom fel egyenként, hogy kiktől _nem_ kapunk ebben a filmben hatásos alakítást, ki _nem_ tud hozni egy-egy érdemes, emlékezetes karaktert – mert annyit egyikük sem ér. :-PPP

Senki nem mutatott a nyitóepizódban olyat, amitől bevonódtam volna a sorozatba. :thumbsdown:

A történet semmilyen szegmense nem tudta felkelteni az érdeklődésemet. :boring:

Részemről ennyi volt. :kasza:

Brooklyn Nine-Nine – Nemszázas körzet s01e01

Ez egy egész jópofa kis sorozatnak tűnik. :-)

Nem röhögtem rajta a térdemet csapkodva, teli szájjal, de majdnem végig vigyorogtam, és olykor fel-felnevettem. :-))))

Ez nekem már (szinte) több is, mint amit mostanság várni mertem/merek egy-egy újvonalas sitcomtól – tehát, ez kellemes meglepetés. :sör:

Amit a „Crisis” kapcsán nehezményeztem és hiányoltam, miszerint nincsenek karakterek – hát itt meg annyi csupa egyedi, különleges, érdekes, szerethető karakter van egymás hegyén-hátán, hogy az valami elképesztő. :thumbsup:

A „Crisis” „_kreatív_” :-PPP készítői nyugodtan elkocoghatnának egy kis továbbképzésre a Brooklyn Nine-Nine alkotóihoz. Mert lenne mit tanulniuk.

Oké, ez csak a felütés volt, a felvezetés, és ki tudja, mi lesz majd a 22. rész végére (ha egyáltalán eljutok odáig…), de az biztos, hogy most nagyon várom a következő részt. :sör:

From Dusk Till Dawn s01e01

 

Nagy rajongója voltam/vagyok Robert Rodriguez 1996-os eredeti filmjének, ezért kissé (…nem is kissé…) szájhúzva figyeltem, hogy „mi a francnak akarnak ebből tévésorozatot csinálni…?!”. :-PPP

Ráadásul, George Clooney és Quentin Tarantino annyira erőteljesen, és emlékezetesen hozták a Gecko-fivéreket, hogy biztos voltam benne: _kizárt_, hogy kettejüket minimálisan megközelítő két másik színészt tudjanak találni.

Akkor meg miről beszélünk..?! :-PPP

Aztán csak nem bírtam megállni, hogy bele ne nézzek… ;-)

És… bakker(man  ;-) )… nagyon meglepődtem.

Ugyanis igencsak bejött a nyitóepizód! :thumbsup:

:sör:

D.J. Cotrona (Seth) és Zane Holtz (Richie) nem akarják másolni, vagy utánozni a majd’ 20 évvel ezelőtti ikonikus elődöket: mégis olyan kellemes, szerethető hommage-tribute feelinget árasztanak, hogy az egyszeri „old school fan” (mint én) egyszerre nyugszik meg, és derül fel, ahogy lassan eltöltik a régi, vigyorgós, kellemes érzések. :thumbsup:

A szinte egyhelyszínes epizód olyan jól meg volt töltve érdekes karakterekkel, remek dialógusokkal, pompás kis fordulatokkal, annyira hozta a „From Dusk Till Dawn” feelinget, hogy a magam részéről – minden egyes percét imádtam. :respect:

Nagyon jó kis felütés volt – és (bár már éjfélre járt az idő…) mivel rögtön belenéztem a második részbe is, tudom, hogy pont ilyen jól folytatódik (kezdődik) a második epizód is. :sör:

Örömmel és lelkesedéssel fogok a folytatás elé ülni. :thumbsup: