Gone Girl – Holtodiglan & Magic in the Moonlight – Káprázatos holdvilág

Kezdem a „szolgálati közleménnyel”: a blogot anno azért indítottam, mert az aktív írásról (már úgy értve, hogy ami nyomtatásban is megjelenik) különböző okok miatt, saját döntésem alapján lemondtam – de az íráskényszer ott motozott az ujjaimban, ezért gondoltam, blogolással vezetem le a felgyülemlő feszültséget. :-)

Ám az idei évbe egy egészen más hozzáállással vágtam bele, arra gondolva, hogy a filmblogolás egy kedves, szórakoztató időtöltés – de talán időt állóbb, ha (a könyvpiac folyamatos hanyatlása ellenére) az energiámat mégis a nyomtatott megjelenés irányába fordítom.

Főleg úgy, hogy kiadói részről van érdeklődés arra az elhatározásomra, hogy… hm… újra „felveszem a tollat”. :-)

És főleg úgy, hogy van még kedvem, erőm, ötletem – és ami a legfontosabb: lelkesedésem és késztetésem arra, hogy… legyen ez nagy szó, de… alkossak.

Egy szó, mint száz: már a tavalyi évem is a rivjúim alacsony számáról szólt leginkább – az idei pedig még inkább ezt a tendenciát fogja követni…

Talán jobb is lenne, ha lezárnám ezt a szakaszát az életemnek (azaz konkrétan ezt a blogot), de egyelőre még… nincs kedvem/szívem bevégeztetni a sorsát. :-/

Szóval, még írok-írogatok még ide is… aztán majd meglátjuk, érdemes lesz-e így, ennyire… nem is fél, hanem inkább… negyed gőzzel folytatni a blogolást. Vagy inkább le kell húznom a rolót.

Mindenesetre, most írok két filmről. :-)

Gone Girl – Holtodiglan

Konkrétan remegtem az idegtől, amíg néztem. :respect:

Olyan felkavaró, nyomasztó, nagyhatású élmény volt, hogy csak kapkodtam levegő után – pedig azért láttam már ezt-azt, az idők során. :respect:

Thriller volt a javából, barátaim: köpni-nyelni nem nagyon tudtam közben…

…a végén meg főleg. :eeekkk:

Döbbenetesen jó mozi volt, egy igazi ritka gyöngyszem – de még csak hasonlót sem akarok látni a közeljövőben. :-PPP

Mert az a jeges, hidegvérű, félelmetes tervszerűség, ami…

…amiről nem szabad beszélnem, különben agyonspoilerezném az egészet. :-PPP ;-)

Gillian Flynn egy nőstényállat :-) (ő írta a sztorit), David Fincher egy szemét :-) (rendező), és Ben Géza, meg Rosamund Pike marha jó főszereplők… és most láttam először érdekesnek a híres, és szerintem rendesen túlsztárolt NPH játékát is. ;-)

Bakkerság… Must see, nem vitás. :respect:

Magic in the Moonlight – Káprázatos holdvilág

A Kedvesemnek találtam ezt a filmet (gondoltam, jó kis „csf” lesz ;-) ), és rendesen meglepődtem, amikor észleltem, hogy Woody Allen írta és rendezte. :eeekkk:

Ugyanis nagy rajongója vagyok a Mesternek – de szerintem már túl van a fénykorán… :-(

Igaz, a 2011-es Midnight in Paris szvsz zseniális volt (akkor azt hittem: az a hattyúdal…), és engem totál telibevert :respect:, de a To Rome with Love és a Blue Jasmin… hm… már korántsem voltak olyan ütősek, és engem :shameonme: egy leszálló ágban lévő nagy ember lassan kifogyó, és önismétlő ötletei tárházának tűntek. :-/

És most, a Moonlight után… nem hagy nyugodni több gondolat sem. Vagy mondhatni, kétségek közt vergődök… :-///

Mert egyrészt tetszett, amit láttam – én nem vagyok tisztában azzal, hogy mi volt a konkrét „golden age”, de ez az egész milliő annak tűnt számomra… és élveztem a naiv, szentimentális báját.

Élveztem azt is, hogy Colin Firth személyében Woody Allen-re ismertem (ha huszonegynimennyi évvel fiatalabb, biztosan maga játszotta volna Wei Ling Soo karakterét), és sokszor… pedig nagyon bírom Colin Firth-öt is!... amikor Stanley beszélt, a fejemben Woody Allen-t hallottam (Kern András magyar hangján… :-) ).

És elkeserít egy kicsit az egész… mert… sokszor úgy éreztem (megint…), hogy egy „leszálló ágban lévő nagy ember lassan kifogyó, és önismétlő ötleteinek” megvalósítását (újrahasznosítását?!) látom…

…megint. :-/

Valamint az is zavart, hogy néha nem értettem, mit mond „komolyan” és mit gondol „poénnak” – és ez a legkellemetlenebb pillanatok egyike, azt hiszem.

Amikor kétségek között töröm a fejem, hogy… ez most poén, vagy komoly?! :-S

Életemben egy emberrel találkoztam, aki úgy beszélt, hogy soha nem tudtam, hogy viccel – vagy meg akar sérteni: és rohadt kínosan éltem meg minden beszélgetésünket. :-/// És igyekeztem ezeket emiatt minimalizálni is… :-///

Ugyanez a kínos, kényelmetlen, kellemetlen érzés köszöntött vissza a Moonlight közben is (aminek piszokul nem örültem… :-( ) és nem vagyok 100%-osan meggyőződve, hogy ez az én hibám lenne. :-///

Szóval… ha ez egy noname, vagy egyszerűen csak másik író/rendező filmje lenne, és nem Woody Allen-é, még akár azt is mondanám… te, ez egy egyszerű, kellemes, naiv, langymeleg marhaság… amit még akár… szívderítőnek is lehetne nevezni.

De így...

Van valami kényelmetlen érzésem. :-///