(Ja, már megint itt vagyok… ahhoz képest, hogy az előző
posztban… Mindegy, hagyjuk. :-) )
Kezdem azzal, hogy imádom a mesterlövészes filmeket:
valahogy mindig is a gyengém volt ez a harcászati ág.
Szerettem és szeretem (minden hibája és beleköthetősége
ellenére) az 1993-as Sniper-t, a 2001-es Enemy
at the Gates-t, a 2007-es Shooter-t, a 2008-as Wanted-ot… :thumbsup:
És nagyon vártam, hogy legyen végre új alkotás ebben a
szcénában.
Mondjuk, én lennék az első, aki vonyítanék a
gyönyörűségtől, hogyha valaki végre-valahára filmet készítene a döbbenetesen
elképesztő Simo Häyhä -ról,
aki igazoltan minimum 505 ellenséges katonát lőtt ki, mégis, a Jó Istennek igen
kedves lehetett, hiszen majdnem 100 évet élt (1905-2002).
De Simo Häyhä -nak egy nagy „problémája” van: hogy finn.
Finnországban született, Finnországért harcolt,
Finnországban hunyt el. Így aztán aligha fogják a személyét valaha is elég „figyelemfelkeltőnek”
találni Hollywood és az USA tájékán… meg úgy általában a filmvilág környékén. :-(((
Szóval, Simo Häyhä filmre azt hiszem, várhatok még (kb. életem végéig… :-PPP), de jött
helyette a nem akármilyen, hanem az „_American_
Sniper”. :-S
Mindegy, a téma
imádata miatt ennek a nagy bizonyossággal zászlólengetős, melldöngetős
hollywood-i filmnek is nekiugrottam.
Hááát… nos…
legalábbis… :-///
Kezdem azzal,
hogy a poszter tökéletesen jellemzi a filmet: kicsit homályos, ködös kép, a háttérben
a félre-/másfelé néző főhős, előtérben pedig uralkodik a lobogó USA zászló…
Hát, igen. :-P
Előzetes
(negatív) várakozásaim javarészt bejöttek. :-P
És a bajom a
hangsúlyokkal van – és azzal, hogy leginkább egy gyenge dokumentumfilmre
emlékeztet az egész… és „filmnek” igazán nem is nevezném.
Minden olyan
steril, idegen, kívülálló benne, hogy igazából mi én is azzal a
távolságtartással néztem az egészet, ahogy a készítők hozzáálltak. :-P
Igazából nem
emeli ki a mesterlövész képességeit – bakker, egyszer csak azt vesszük észre,
hogy „Legendá”-nak hívják a bajtársai… de hogy történt ez?! Mikor?! Miért?!
Arról néma csend: Legenda, és kész. :-P És annyit vekeng a családi
feszültségeken, és a poszttraumás stresszen, hogy néha párkapcsolati drámának
érzem… máskor meg katonák/veteránok fájdalmas élettörténetének.
Szóval,
mindenhová kap – de semmit sem fog meg igazán. Így én is csapongtam és vergődtem
ide-oda, és igazából… senki és semmi nem volt szimpatikus az egészben. Senkiért
nem szorítottam.
Bár ez utóbbi nem
igaz: a kis arab srácért igen, hogy tegye le a földről felvett RPG-t… :-OOO
Az meg, hogy mi lett a vége
SPOILER ON!!!
hogy a nagy amerikai hőst pont egy amerikai veterán öli
meg odahaza, az USÁ-ban …
SPOILER OFF!!!
az valahogy tényleg jellemzi ezt az egész… hm… az
amerikai „hozzáállást/helyzetet”… :-/
:-S
És ezen én nem nagyon akarnék agyalni, hogy miért van ez
így. Az ilyet nézzék, értelmezzék, és díjazzák rommá az amerikaiak. :-P
Én meg keresek magamnak inkább valami értelmes, érdekes,
a rá szánt időre érdemes _Filmet_.
:thumbsdown:
Ui.: Többen feltették nekem a kérdést (e-mail-ben, telefonon, füstjelekkel, és telepatikusan :-))) ), hogy arról szót sem ejtettem, hogy ez egy Eastwood-film! Nem, ez nem egy Eastwood-film, barátaim. :-P
Lehet, hogy oda van írva Clint Eastwood neve a film fölé/alá/mellé, de higgyétek el nekem, hogy _annak_ a manusnak semmi köze az Unforgiven, a Changeling, vagy csodálatos búcsúdal, a Gran Torino döbbenetesen jó rendezőjéhez. :sux:
Ez van. :-P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése