Gondoltam, gyorsan próbálok még egy posztot tolni
februárra… :-)
The Mule – Az Öszvér
Egy szerencsétlen, naiv, bepalizható balfácánnal, Ray-jel
(Angus Sampson) Thaiföldön lenyeletnek
egy kiló drogot, hogy azt vigye be Ausztráliába.
Ahol persze már a reptéren lebukik – de nem egyezik bele a
röntgenezésbe, ezért egy szállodai szobában állandó őrizet alá veszik, és
várják, hogy mikor távozik a testéből az idegen anyag…
Azt hinné az ember, hogy ezt a várakozást megfilmesíteni
nem egy túl jó ötlet – de az ausztrálok valami elvetemült mozit tudtak belőle
csinálni. :sör:
Köszönhető ez – szvsz – két személynek: a főszereplőt
alakító Angus Sampsonnak, aki közben
társforgatókönyvírója, és társrendezője is ennek a alkotásnak, valamint a „rossz
zsarut” piszok jól alakító Hugo
Weavingnek. :respect:
Asszem, ennél nagyon többet nem is érdemes róla mesélni –
legfeljebb még annyit, hogy én speciel alig-alig „nevettem” a filmen, annál
többet szörnyülködtem, borzongtam, és a rosszulléttel küszködtem… Szóval, ne
valami könnyű kis vígjátékra számítsatok.
Egyébként brutális volt, na – nem az év filmje, de izgalmas,
fordulatos, és a sokkoló részek miatt mindenképpen emlékezetes. :sör:
Over the Garden
Wall s01
Annyira hypolták/ják ezt a Cartoon Network-ös minit, hogy
muszáj volt rá beneveznem: annál is inkább, mivel a 10 részes, részenként
10-11 perces játékidővel bíró széria nem rabolta szét az életemet. (Annyira.)
Mit ne mondjak róla… Ezt ki a francnak készítették? Úgy
igazándiból? :-PPP
Mert – mondom én, a félig gyerek, és orbitálisan nagy,
mindenevő rajzfilmrajongó! – ez egy gyereket a rémisztő faktorral, egy
felnőttet pedig az infantilizmusával sokkolja le. :-P
…bár, igazából bevallom, hogy a rémisztő faktor engem is
gyomron vert párszor, bonyek. :-///
Éjfél tájékán nem éppen ez a sorozat javasolt, asszem.
:-P
Gyereket (nem csak a sajátjaimat, hanem senkiét se!) én
le nem ültetnék elé – mint ahogy közületek is legfeljebb Justinról gondolom, hogy nála nem csapkodná szét a biztosítékot.
És hogy mi a búbánat is ez?
A fején teáskannát viselő (halloween-i elefántfej gyanánt
– ez elhangzik a filmben: volt olyan rivjú, amit olvastam, amiben a szerző azt
írta, hogy nem derül ki, hogy miért hordja a fején állandóan a teáskannát.
jelentem innen a végekről: de igen, kiderül. :-P ), totál infantilis, végig egy
békát hurcolászó Greg, és bátyja, Wirt, a „kertfalon túl” eltévednek a
misztikus „Ismeretlenben”, és keresik a hazavezető utat, miközben mindenki óvja
őket egy titokzatos, félelmetes „Szörnytől”.
És a „Szörny” sejtelmes megjelenései legalábbis… khm…
elég ijesztőek ahhoz, hogy az ember szíve kiessen a megszokott ritmusából…
:-OOO
A sorozat egyébként tisztára „Alice Csodaországban” és „Óz, a
csodák csodája” _szerelemgyereke_ (vagy legalábbis hommage-e… :-P ),
amiről azt hiszem, nagyjából le lehet venni az csapásirányát. :-///
Én az „Alice” hagymázas baromságaitól
gyerekkoromban is rettegtem (máig él bennem egy élőszereplős feldolgozás nyomasztó
emléke – annyira félelmetesen ijesztőnek találtam… hogy napokig rémálmaim
voltak :-/// ), és az „Óz”-t sem
örömömben néztem végig, hanem valami olyan nekifeszülős elhatározással, hogy „meg
kell várnom, hogy minden jóra forduljon, különben örök életemre lelki beteg
leszek!”. :-OOO
Mert tegye mindenki a szívére a kezét: az „eredeti”
1939-es, Judy Garlandos filmben a Gonosz Keleti Boszorkány, és a
rohadtul valódinak tűnő szárnyas majmok kinél nem okoztak álmatlan éjszakákat?
Ha van ilyen, annak gratulálok… Biztosan Hitchcockon
szocializálódott. :-P ;-)
Belegondolva, talán még a „Chihiro Szellemországban”
-hoz lehetne hasonlítani…
…mondjuk, nekem még az tetszett a legjobban. Igaz, azt
már felnőttként láttam. :-P ;-)
Mit ne mondjak még az Over-ről? Talán azt, hogy szerény, nyomott, egyvágányú, csapott
homlokú véleményem szerint – csak az utolsó két rész ért valamit az egészből.
Hja, hogy a többi részben is voltak apró utalások a végső
kimenetelre – és durva beszarasztások, csak úgy, hobbiból…! :-PPP
Köszi. De jó! :-PPP
Szerintem az első nyolc rész simán mehetne a kukába – de legalábbis
80 perc helyett 10 percben össze lehetne belőle foglalni az „érdemi” anyagot –
és akkor 3x10 percben le is tudhattuk volna az egész sztorit. Ami akkor sem a
csúcsok csúcsa („Over the Top” :-P ), de legalább kevésbé fusztráló.
:-PPP
Hát, ennyi lenne, amit el tudok mondani a „Greg
és Wirt a Csodaszellembetegelmeországban”-ról… :-P
Hidegen ajánlom ellenségeimnek, rosszakaróimnak, és
mindenkinek, akiket ellenszenves hóhányónak találok! :-PPP
:-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése