Revelation Road
2. – The Sea of Glass and Fire
Nos, megnéztük végre a „Revelation Road – The Beginning
of the End” második, befejező részét is.
Sajnos, a véleményünk jottányit sem változott:
borzasztóan rapszodikus, hullámzó teljesítményű, széteső keresztény film –
amiben sajnos túlsúlyban vannak (mondjuk ki kereken) a rossz, vacak részek.
:-///
Minőségben meg sem közelíti a „The Encounter” és/vagy
az „Apostle
Peter and the Last Supper” színvonalát.
A legjobb pillanatok benne Bruce Marchiano megjelenései :respect: aki az amerikai keresztény
filmekben (számomra is) egyre inkább ikonikusabb megtestesítője Jézusnak.
Ám sajnos nem szerepel annyit, hogy azt
élvezhetővé/emészthetővé, esetleg „jó filmmé” tegye ezt az alkotást…
Hiába lenne (papíron) a főszereplő David A.R. White és hiába rendezte ő a remek „The Encountert” – ha színészként
korántsem tud letenni az asztalra olyan alakítást, ami nyomot hagyna az
emberben.
Végtelen sajnálatomra a „legerősebb” benyomást Brian Bosworth teszi az egyszeri nézőre,
de neki mind a meglehetősen sekélyes színészi eszköztára, mind az általa
megformált karakter sablon „medmex”-es
gonoszsága elég sovány ahhoz, hogy a neki jutó meglehetős sok játékidőben „gerincet
és karaktert” adjon a filmnek.
Mintha nem tudták volna eldönteni, hogy ez most egy
keresztény film legyen, vagy egy retro road movie…
Sem az Utolsó Ítélet közelgése/eljöttét, sem a Második
Eljövelt nem tudja nemhogy látványosan, de még csak érdekesen, misztikusan-mítikusan,
vagy kellő vallási fennköltséggel ábrázolni.
Kár érte – az ilyen alkotások viszik rossz hírét a keresztény
filmeknek. :-///
Jeon Woo Chi
A taoista varázsló története szintén zenész. :-///
Vannak jó pillanatai – de leginkább szétesőnek és
csapongónak tudnám jellemezni.
Pedig volt pár jó ötlet és remek potenciál az
alapsztoriban, de szerintem nem sikerült kihozni belőle a legjobbat.
Látványosnak látványos volt, ötlet volt benne – de valahogy
olyan összevisszaság érzésem volt az egésszel kapcsolatban.
Hm...
Legjellemzőbb emlékem a filmről, hogy...
untatott. :-///
Annyira hidegen hagyott az egész, hogy nem is akartam
róla írni – de hogy ilyen rövid lett a „Sea of Glass and Fire” rivjúm, úgy
gondoltam, vesztegetek erre is pár sort. :-P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése