John Dies at the End

„Solving the following riddle will reveal the awful secret behind the universe, assuming you do not go utterly mad in the attempt.

Say you have an ax... just a cheap one from home depot. On one bitter winter day you use said ax to behead a man. Don't worry... the man's already dead. Maybe you should worry, 'cause you're the one who shot him. He'd been a big twitchy guy with veined skin stretched over swollen biceps, tattoo of a swastika on his tongue. And you're chopping off his head because even with eight bullet holes in him, you're pretty sure he's about to spring back to his feet and eat the look of terror right off your face. You now have a broken ax. So you go to the hardware store... explaining away the dark reddish stains on the handle as barbeque sauce. The repaired ax sits undisturbed in your house until the next  spring when one rainy morning... So you grab your trusty ax and chop the thing into several pieces. On the last blow, however... Of course a chipped head means yet another trip to the hardware store…  As soon as you get home with your newly-headed ax though... You meet the reanimated body of the guy you beheaded last year, only he's got a new head stitched on with what looks like plastic weed-trimmer line and wears that unique expression of you're-the-man-who-killed-me-last-winter resentment that one so rarely encounters in everyday life. So you brandish your ax…

„That's the ax that slayed me!”

Is he right?”

:-)

A fenti rövid, könnyű kis bevezető után :-) ami a film narrátorának első monológja, le kell szögeznem egy fontos dolgot: „guilty pleasure”. :coool: :-)

Mert erre a filmre anyukám (ha kénytelen lenne valamilyen érthetetlen okból kifolyólag végigszenvedni…) maga egyszerű, szókimondó módján azt mondaná: „Na, ez jó nagy baromság volt.”. :-)

…és nem is tévedne nagyot. ;-)

Csak az van, hogy én, a magam elvetemült módján, valahol egészen élveztem ezt a marhaságot… :-)

Valahol, az alkotás mélyén, a magjában, atomi szinten, biztosan van elrejtve valami épkézláb történet – de ez a filmből nem derül ki. :-/

Olyan sötét, darkos gegek halmaza, amiken nem annyira röhög az egyszeri néző a térdét csapkodva nyerítve (a Kedvesem is gyanakodva érdeklődött a szobából: „Horror-vígjáték?! Nem nagyon hallom, hogy nevetgélnél…” :-) ), de gerjeszt egy amolyan belső vigyort, ami azért néha kiül az elvetemült néző kaján képére is. :-)

Dave (Chase Williamson) és John (Rob Mayes) amolyan „szörnyirtó Bill és Ted”-karakterekként nyomulnak, felpörgetve egy újfajta „élő” droggal, ami által látják azt is, ami a normál halandó ember számára láthatatlan, vagy csak a szeme sarkából láthat meg olykor-olykor – pedig egyébként nem is vágyna oly’ nagyon látni…

A Paul Giamatti által alakított, szkeptikus nyomozó újságírónak mesélik el a film során a történetüket, akinek néha nem árt egy kis… hm… „bizonyíték”.

„- You see it?

- No. Or, you know, it's an empty cage.

- Turn your head so you're looking at me.

- Yup.

- Now you should see the box just out of the corner of your eye. Now, without turning your head, look at the box.

- Ah! Shit! Oh shit shit! Shit! What the shit is that? How the fuck did you do that? What the fuck is that thing?

- There's no name for it in this world. It's pretty freaky though, right?”

 :-)

És persze – mert miért is ne…?! ;-) Ebből a „szörnydimenzióból” egyre több, és furcsább dolgok szivárognak át, és egyre inkább úgy tűnik, határozott leigázási céllal…

Dave és John persze felveszik a kesztyűt – valamint az ótestamentumi szentírás lapjaival burkolt és szögekkel kivert bunkót, és a propánnal felturbózott paintball fegyvert :-) – és nem „csak” szembeszállnak, de ellentámadást is indítanak a Főgonosz ellen.

A harcban segítségükre van a különös, szimpatikus kutya, Bark Lee :-) és a tévés szörnyirtó és démonűző showman, Dr. Albert Marconi (Clancy Brown). :cool:

 A paradoxonokkal tűzdelt kalandok során számos „creepy” és vigyorgásra alkalmas helyzet alakul ki, amiket én nagyon élveztem. :-)

„- Did you say we're going to the mall or coming back from it?

- Going!

- Yeah, that's right, 'cause Fred's still alive.

- What?!”

:-)

Összességében: tényleg  jó nagy marhaság :-) de ha nincs az ember ellenére egy kis kusza, zűrzavaros, könnyed horror-ökörködés – akkor a „John Dies at the End” egy ennek megfelelő időtöltés. :sör:

Persze, ellenkező esetben viszont megakad az egyszeri néző torkán… szóval, csak szőrmentén ajánlom. :-)