Fővárosi Nagycirkusz

Ismét nem egy film-, hanem egy személyesen megélt élmény… :-)

Tegnap, miután Pál Feri atyától „Balázs-áldást” kaptunk :-) Dávid születésnapjának alkalmából átautóztunk a Fővárosi Nagycirkuszba, hogy megnézzük a „Magyar Cirkuszcsillagok” című előadást. :-)

Az elmúlt négy évben nagy „cirkuszbajárók” lettünk, igyekszünk minden Veresegyházon, vagy Gödöllőn vendégeskedő cirkusz műsorát megtekinteni – így azt hiszem joggal nevezhetem magamat a témában járatosnak… :-)

(Mivel dédapai ágon pedig régi „cirkuszosfamíliához” tartozónak mondhatom magam – erre a családi álmoskönyv derített fényt – talán van a véremben is valami :-), ami vonz ehhez a műfajhoz… Majd egyszer elkérem anyukámtól a családi cirkusz egyetlen megmaradt, ereklyeként őrzött „reklámlapját” és beszkennelem. ;-) )

…és mivel az állam (ami én vagyok :-) ) néha leesik, most kénytelen vagyok megemlékezni két zseniális, és egészen elképesztő produkcióról.

Hangsúlyozni kívánom: mindenki nagyon tetszett, igazi, finom cirkuszi élményben volt részünk! :sör:

De az a két mutatvány… :eeekkk:

Simet László

2011-ben Veresegyházon már elképedve néztük végig Simet László „Halálkerék” című mutatványát… Minden tiszteletem és elismerésem mellett: én már akkor azt gondoltam, hogy ez az ember őrült… :respect:

A biztosító kötél nélkül végrehajtott produkció alatt, hogy nekem halálfélelmem volt, az tuti – és nem tudtam, hogy mennyire merészség így kísérteni a sorsot…

…még másnap is erről a felemelő őrületről beszéltünk itthon. :megarespect:

Erre Simet László nemhogy „visszább vett” volna, hanem még rá is pakolt egy lapáttal az „Óriás Szemafor” elnevezésű új előadásával.

…és közben eljutottam oda, hogy kicsit szégyelltem magam.

Mert miattam, egyszeri néző miatt vállal ilyen mutatványt Simet László, mintha a jegy árával idézőjelben „megvettem volna az életét”, amit a „szórakoztatásomra” most kockára kell tennie…

Nem tudom… még merengek a saját erkölcsiségemen…

De az biztos, hogy ismét egészen lélegzet elállító volt, amit tőle láthattunk. :leborul:

„Golden Power” – Oláh Sándor és Takács Gyula

Nos, igen… Hímsoviniszta férfiállatként :-) mindig is elismeréssel adóztam a nyers erőnek.

És most ezt a „nyers” erőt csiszolták a szemem előtt szikrázó gyémánttá. :respect:

Konkrétan tátott szájjal néztem, hogy micsoda erőt fejtenek ki, milyen hihetetlen energiákat mozgósítanak – és mindezt milyen kifinomultsággal, szinte lassított felvételként mutatják be, egy kb. 180 átmérőjű emelvényen… :eeekkk:

Ahogy ez a két úriember „teszi a dolgát”, az egész egyszerűen fantasztikus, és félelmetes, hogy milyen erőket uralnak és hogy izmaik (izületeik, csontjaik) milyen terhelésnek vannak kitéve. :amazing:

Végtelenül egyszerű elmeként :-) korábban nem vártam túl sokat két ember „eltornázgatásától” – de őket látva behódoltam, és az előadás második felének számomra ők lettek a csúcspontjai… sőt, a finálé tapsából ítélve (miközben a 11 órás, „matiné” előadásról beszélek…) nem csak nálam kerültek piedesztálra.

Oláh Sándor és Takács Gyula elképesztő mutatványa elnyerte minden elismerésemet. :respect:

Szóval, kora délután élményekkel eltelve utaztunk haza székesfővárosunkból – részetek legyen benne! :sör: