De rouille et d’os
– Rust and Bone
Szeretem Marion
Cotillard-ot és csípem Matthias
Schoenaerts-et (Loft) is, éppen ezért nagy izgalommal ültem le a film elé…
…de a kezdeti kellemes bizsergés az idő előrehaladtával lassan
átment kényelmetlen fészkelődésbe és feszengésbe. És nem csak nálam, Kedvesemnél is. :-/
Mert tudjátok, hogy szeretem és tisztelem a hátrányos
helyzetűekről szóló filmeket: ám itt a Matthias
Schoenaerts alakította egyvágányú ösztönlény valahogy nem az a típusú… hátrányos
helyzetűnek nagy jóindulattal nevezhető gyökér… akit az ember a szívébe zárna
és megkedvelne.
Vagy legalábbis nekünk nem sikerült… :-///
Engem különösen a saját kissrácával való (el)bánásmódja
irritált – és ezen a film végén való… „tette”… sem enyhít sokat.
Mert ha a saját fiamat eldobom, mint a rongyot, és nem
érdekel, hogy törik vagy fáj, akkor egy ilyen… „cselekedet”… nem hozza „egyenlőre
az állást”, és nem teszi a korábbi dolgokat meg nem történtté. Az én szememben semmiképpen.
Marion Cotillard
haloványan van jelen a fafejű tesztoszteron bika árnyékában, de szvsz jelenlétével
nem nagyon sikerül enyhíteni/árnyalnia a képet – annyira semmiképpen, hogy
érezhető legyen a hatása.
Mi egy óra után (a kissrác „eldobásánál”…) abbahagytuk,
és első felindulásunkban azt gondoltuk, nem fogjuk végignézni… Csak napok múlva
éreztünk némi erőt ahhoz, hogy a második órát is „letudjuk”.
A végén pedig egymásra néztünk, és feltettünk egy költői
kérdést: „És mi ebben a tanulság…?!”.
Most, hogy aludtam egyet az „élményre”, úgy fogalmaznám meg
a film üzenetét, hogy: „Még ha más
emberek megnyomorításából is élsz… azért a legalább saját családodat ne
nyomorítsd már meg.”
Köszi, ezzel megint több lettem… :-PPP
(Ugye, nem kell külön kifejtenem, hogy ajánlom-e, avagy sem…)
Kedvesem el is kocogott utána fusztráltan aludni, de nekem
muszáj volt valamivel „kimosni” ezt a nyomasztó, túldiszponált alkotást, így
esett a választásom a:
Juan de los
Muertos – Juan, a zombivadász
:-)
Talán már csak a pirézek nem csinálták meg a saját
zombifilmjüket – mert most már a kubaiak is feliratkoztak a listára. :-)
Ez a spanyol-kubai közös alkotás nekem kifejezetten tetszett
és felüdített (mondjuk, főleg a „De rouille et d’os” után… :-P), és
jókat röhögtem az ökörségein. :-)
Mondjuk, nagyon zúzós a magyar szinkronja: Epres Attila és Elek Feri :sör: akiknek a brutális (de tényleg! a legkeményebb South
Parkos dumákhoz „illő” – ha egyáltalán ez az a szó… ;-) ) szövegein
kifeküdtem.
:-D :-D :-D
Már az is rettentő poénos, ahogy egész sokáig azon
vekengenek, hogy a zombik most disszidensek, vagy az USA ügynökei…?! :-)
Aztán ahogy ezek hatan megindulnak, zombit hentelni… az _epic_. :-) :-) :-)
Juan a félpárevezőjével (mint Alek Gavaj! :-) ) Lazaro mindkét kezében egy-egy machetével, Camila a fejszével, La China
az acélgolyós csúzlijával – és a hegyomlás szerű, vértől irtózó testőre :-) El Primo… bekötött szemmel. :-) :-) :-)
És van benne egy-két horzsolós duma és jelenet… :-)
„- Mivel lehet ezt
kinyírni?
- A fokhagyma nem vált
be.
- Ezüst golyó?
- És mivel lőjük ki? …És
honnan szerzünk egyáltalán ezüstöt?!”
:-)
Körbe állja és a falhoz szorítja őket vagy tucatnyi zombi
„- Rosszabb is lehetne.
- Tényleg? Hogyan?!”
Erre kialszanak a fények.
:-)
Meg az, hogy:
„- Rohadna meg az összes
ruszki, aki Ladát hozott Kubába!”
:-)
Na, mindegy, jó nagy marhaság volt ez az egész – de legalább
feldobta az estémet. :-)
:sör:
Aki vevő a fekete humorra, annak szerintem vétek lenne
kihagyni… :-) :-) :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése